H.Pulai Éva : Napló – temettünk…

 

Drága Aranka.

Nem tudom, ki tudott elmenni tegnap a temetésedre…

De biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan gondoltunk Rád tegnap (is).
Mécsest, gyertyát gyújtva beszélgettem veled gondolatban.
(Elnézést a csúf közbeköhögésekért, még kelek-fekszek a vírus miatt… “Nem baj, drága Évikém, gyógyulj meg hamar.” Véltem hallani…
Bár én mondhatnám ezt neked, Aranka, kedves…)

Örök hiány lesz egyéniséged, mosolyod, kedvességed, segítőkészséged…
És az Emberséged!

Örök álmodat őrizze a Nap, a Hold, és a csillagok.
Szeretettel gondolok Rád!

 

 

“Ég, – de azt, aki gyujtotta, nem láttam.
És azt sem, aki szelíd olajával
Táplálja, hogy ki ne húnyjon a lángja,
Szent, személytelen járása-kelése,
Művében dereng alázatossága, –
Hajnalban jár, vagy éjnek idején,
Meg nem foghatom s még nem láttam én.

Ó, égnek, égnek ilyen örökmécsek,
Derengnek, – és nemcsak a templomokban,
És vannak ilyen szolgáló-leányok,
Suhanók, lengők, tűnők, mint az álmok,
Művökben dereng alázatosságok.”

(Reményik Sándor)

Legutóbbi módosítás: 2019.10.15. @ 13:46 :: Adminguru
Szerző H.Pulai Éva 1146 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva