(nem így, ezt csak most és nektek)
téli éjszaka
vadkacsák hangja száll
délről északra
Az első 11 szótag felvillant egy természeti képet – rendhagyó szótagszám a második sor 6 (lehetne ott egy névelő, de csak bonyolítaná a helyzetet, a képet a bonyolultságot meg nem szeretjük).
– Évszakszó: “téli”, hasító szó: “száll”
1. Érződik-e rajta a „vu-si”? (a „semmi különös” taoista szellemisége)
– Semmi különös csak egy téli éjszaka.
2. Érződik-e rajta a „szabi”? (az a fajta egyedüllét, amely segíti az „én”-t feloldódni a szemlélt világban)
-Vélhetőleg a a költő egyedül (vagy belső magányában) szemlélődik az estben, meditációja lassan összemosódik a vadkacsák hangjával.
3. Érződik-e rajta a „vabi”? (rádöbbenés az egyszerű dolgok egyszerűségére)
– Kell egyszerűbb egy téli éjszaka felhangzó vadkacsa hangnál?
4. Érződik-e rajta az „avare”? (a bánatos visszatekintés a múltba, de nem a bánkódás, sopánkodás és egyéb szentimentális nyavalygás)
– Valószínűleg a felvillantott kép most csak a jelen pillanatát ragadja meg.
5. Átlengi-e a „jugen”? (a leírhatatlan, kimondhatatlan misztikus hangulat)
– “vadkacsák hangja” – lehet, hogy ott vannak a kacsák is, de lehet hogy nem, csak a hangjuk száll, de könnyen lehet csak képzeli a költő…
Ellentét (vagy Szepes Erikát követve csattanó):
– A költő a Velencei tótól délre él tanyáján. Téli estéken ilyenkor a vadkacsák már a tavon pihennek, hangjuknak északról kellene hallatszani, most mégis délről halljuk…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.11. @ 12:59 :: Vékony Andor