Elfáradt eget kémlelek
a nap bánkódva elmúlna, nem remél,
de ásít velem még egy perc
s a Nap álmosan lehunyja nagy szemét.
Szaporán születő szavak
sírnak fel most, a szép magányos éjben
majd korán is megnyugszanak
Csillag-anyjuknak fényszív édenében.
Megérett a Hold es köszön
megtanítja szeretni az életet…
Belém markol a ravasz csönd
és felszakítja bennem a végtelent.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.06. @ 19:28 :: Svéda Andrea