Bolyongok az útvesztőben,
Teljesen ironikus nemde?
Hisz ezt én alkottam,
Mégis belezavarodtam.
Egyszerű kiutat terveztem,
Mégis belefeledkeztem,
Talán nem találom, de megeshet,
Hogy még csak nem is keresem.
Elzárva mindentől a közepén,
Nyugodt hely, mint a hegy tetején,
Csak hallgatni a csendet,
Úgy, hogy senki sem keres.
Különös hangra lettem figyelmes,
Valaki engem szólít a nevemen,
Elgondolkodtam ez mégis hogy lehet,
Hisz hiányom csak egy légüres lehelet.
