Halk léptű éj közeleg
palástján,
tört fényű csillag ragyog
lágyan terítí be vele
a kihunyó tegnapot,
lassan mozdul,
az eltűnő este még beleremeg,
koldusként tereli maga előtt,
a csendes vágyat, szerelmet,
számukra
itt már élet nem terem.
Halk léptű éj közeleg,
palástja alól kitáncol a hold,
fényében
termeted,
csak homályos folt a szív burkában,
és te,
néma hallgatás maradsz,
míg eltünsz a hajnal első sugarában.
