Halász Enikő : Diófád árnyékában állok

Budapest, 2020. október 30. Gyertya az óbudai temetőben a közelgő mindenszentek ünnepe és halottak napja előtt, 2020. október 30-án. MTI/Mohai Balázs

Diófád árnyékában állok
kezem fejfádon pihen,
mondd,
ott ahol vagy, még követnek az álmok,
vagy minden itt maradt, itt lent.
Diófád árnyékában állok,
a temetőkertben felsikolt a csend,
dió koppan,
a porhanyós földön halkan,
az avarban zizzen.

Vörös lángot virágzik az ősz most
Halottak napján az Úr is letekint,
holtak tánca, dala hív az éjből,
nem megyek,
még van mi visszahív.
Vörös lángot virágzik az ősz most,
elfáradt az Úr is, megpihen,
mécses fénye világít a síron,
és mint a Nap,
kihuny majd szép szelíden.

Kóbor lelkek tánca száll a szélben,
van, ki nem is tudja hogy halott,
csak eltévedt a világmindenségben
mikor hirtelen, mindent itt hagyott.
Kóbor lelkek tánca száll a szélben,
mindegyik keresi a saját Istenét,
angyal kürtje harsan fel az éjbe,
és minden lelket vissza,
hazahív.

Legutóbbi módosítás: 2022.10.24. @ 19:19 :: Bereczki Gizella - Libra
Szerző Halász Enikő 85 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.