Halász Enikő : Létem

 

Pipacsok vérébe borult mezőn állunk,
nézd kedvesem,
pár csillag éppen kél,
lábunk előtt terül el az alkony
illékony a könnyű esti szél,
megborzongok…
Hallod?
Valahol egy tücsök hegedül,
ciripel,
talán párját hívja,
hogy ne maradjon ő sem egyedül…
Ölelj kérlek,
látod?
Lassan elborít a sötét éj lepel,
távolból az alig látszó fákról,
egy ébredő bagoly huhog fel,
látlak…
Oly közeli az arcod,
szép szemedben csillag fénye gyúl,
szívemben a fellobbanó lángban,
létem,
pihe könnyen pernyéire hull.

Legutóbbi módosítás: 2022.07.20. @ 10:37 :: Serfőző Attila
Szerző Halász Enikő 77 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.