Horváth János : Angyalbánat

Nincs képlet, amivel ki tudnám számítani, mit fogsz tenni, ha bevallom neked, vétkeztem, bűnös vagyok.

Ezek csak szavak, és bármilyen negédes, csábító ígéret is, nem tudod tettekké váltani, nem ér el téged a valóság fájdalmas igazsága. A bűnöm az, hogy átváltoztam, szárnyaim lettek, és megpróbálom használni őket. Nincs benne gyakorlatom, lehetséges a zuhanás a semmibe, kétszer nem lehet meghalni. Én már akkor halott voltam, amikor kértelek, figyelj rám, hallgass meg.

Lehajoltam egy virágért, és képtelen voltam arra, hogy kárt tegyek benne. Ezért minden nap kimegyek hozzá, és gyönyörködöm benne úgy, hogy nem birtoklom. Jó érzés. Meghagyom az életét, nem akarok tőle semmi mást, csak hogy pompázzon és gyönyörködtessen. Ez az igazi szerelem.  Bármikor is, bárhol is ér el, nem tudod megcáfolni. Nem csupán vallomás, versbe burkolt csábítás, csendes, befelé forduló magány. Olyan, mint a hajnali pára, hamar eloszlik, de az élet tanúsítja, hogy itt járt. Dús levelek, pompás színekben tobzódó bibék és porzók élednek tőle a nappali fényre.

Kimentem, hogy megnézzelek, gyönyörködjek szépségedben, és elhitessem magammal, hogy nekem is nyílik virág. Döbbenten láttam, hogy nem vagy már ott. Valaki önző módon leszakított, fájdalmat okozva ezzel.

– Bíztam benned – mondtad. Most már nem bízol? Nem tudom, mire vagyok képes, a szárnyak mire jók? Kétszer meghalni nem lehet.

 

 

Budapest, 2020. augusztus
Legutóbbi módosítás: 2020.10.19. @ 21:06 :: Bereczki Gizella - Libra
Szerző Horváth János 170 Írás
"Újra kezdeni mindent e világon, - megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…" (Váci Mihály: Valami nincs sehol) Budapesten születtem, egy Várbeli, háborús sebektől meggyötört bérházban, az ötvenes évek elején. Iskoláimat javarészt Budapesten végeztem, azt a paradicsomi másfél évet kivéve, amikor az általános műveltség megszerzése terén az első lépéseket megtettem, a szentgotthárdi általános iskola padjaiban. Az a másfél év meghatározó számomra, azóta is nosztalgiával gondolok a vidéki évek szabadságára, a Rába parti csavargásokra. A Budapesti Madách Imre Gimnáziumban érettségiztem. Tanáraim nagy hatással voltak rám. Itt sajátítottam el az irodalom szeretetét, és az amatőr színjátszás alapjait, amely később is szerepet játszott, az életem során. A BME Gépész karán szereztem diplomát 1989-ben. Ezt követően gépészmérnök-informatikusként dolgoztam a Medicor Röntgen Rt.-nél, majd egy amerikai multinacionális vállaltnál, a GE-nél, nyugdíjazásomig. Az írással Földes Péter osztálytársam, és barátom biztatására kezdtem foglalkozni, több, mint egy évtizede. Novelláim különböző antológiákban már megjelentek. Első novelláskötetem 2019 elején jelent meg Búcsúlevél nélkül címmel, amely az elmúlt több, mint egy évtized válogatásait tartalmazza.