Győri Nagy Attila : Karanténhelyzet-jelentés

„Tiltott érintkezés”-üzenetek átölelve
„felelősségem tudatában”-gondolatokkal
zárták ki a világot, felfedve
előttem a kétismeretlenest.
Magány és én.
Annyira ismerlek titeket, amennyire mégsem.
Talán szokatlan, de megszokhatatlannak kétlem.
Kis időre.
Nem terveztem, de a kutya se kérdett.
Hát rendben, csináljuk, érted és értem.
Legyen hasznos.

Elfeledem a pénz szagát, s figyelem
gördít-e le rólam köveket, lassít-e
életem zuhanó homokszemein,
látok-e új, értékes igazságot.
Írok verset.
A magányról. Hogy elűzzem a magányt.
Mintha lenne itt irónia talán.
Halkan nevetek.
A humorérzékemet nem adom.
Inkább a napi rutin, amit feladok.
Sokat aggódom.

A mosolyra könnyeim folynak,
nem érdekel férfilétem, csak
emberségem kiáltja némán
a szavakat: nyugodjék békében!
Imám szól.
Ismeretlenekért, hősökért, áldozatokért,
hazámért, s egy új, talán jobb világért.
Vége lesz.
Reményt gyújtok, hogy az akkori énem
bölcsebbnek tűnjön a tükörbe nézve.
Viszlát magány!
Szeretlek, Én!

Legutóbbi módosítás: 2020.08.04. @ 18:29 :: Serfőző Attila

Szerző Győri Nagy Attila 42 Írás
Győri Nagy Attilának hívnak és bár szívesen bemutatkoznék, de a tükröm még nem felel. Táncoltam már a patással és voltak őszinte imáim. Miután szembeköptem a sötétség urát és remegve becsaptam a pokol kapuját, az utamat egyirányosítottam. Most növesztem a szárnyaimat, hiszen hosszú még az út. Ha gondolod, jöjj velem! Légy hűséges társam vagy csalfa kurvám, kábító heroinom vagy éltető mannám, csak tanítsuk egymást... az életre. önálló köteteim: -Angyalpalánta (versek-2017) -Csak szavak (novellák-2017) -Kisfickó és a mocsárciprus (mese-2019)