- Részletek
Schifter Attila szemlélődik. Nála nincsenek végletek, érfelvagdosós művészi hisztériák, sem csillámporos virágszirmokat hintő, álemelkedett ódai hangulat, sem sáncokról kidagadt erekkel ordító hazafi. Ebben a könyvben azt találjuk, aminél szebb nincsen: az igazat. A nyarat magát, a tengert magát, a szívet magát, játszi szelet, hullámzó mezőt, lebbenő fürtű lányt, pihenő asszonyt, szitáló holdvilágot, harsány zöldű hegyvölgyet, kéken derengő hóesést és csontig hatoló magyarságot. A szerző néhol kissé régimódinak hat, finom úriember. Úriember a férfikor delének azon napjaiban, amikor már nem csodálkozik rá semmire, de mindent pontosan lát, s képes a látvány esszenciáját venni, adni. Hátratett kézzel, elgondolkodva követi ezt a nyüzsgő planétát. Verseit olvasva saját gondolatainkban járunk, ismerős, otthonos minden mozzanat. Megíródtunk. Valaki figyelt. Míg éltünk, valaki hátratett kézzel követett, s ha felnézünk, talán most is látni a szerzőt, ahogy összevont szemöldökkel áll. Olyan helyen, ahonnan mindent lát: egy lépéssel a világ mögött.
Nagy Horváth Ilona
Megrendelhető a szerzőnknél!
