Urbán-Szabó Béla : Martfűi levelek – Megértés

Nyomtatás

Martfűi levelek – Megértés

Kedves Barátom,

miért van az, hogy nem értjük egymás nyelvét. Egy nyelvet beszélünk és mégsem értjük, vagy félreértjük.

Kommunikációs probléma? Az is lehet. De az is lehet, hogy szándékosan félre akarjuk érteni a másikat. Vagy azt akarjuk érteni, amit szeretnénk.

Vitára okot adó helyzetet pillanatok alatt lehet produkálni. Még egy egyszerű dologból is. És utána vagy helyre tudjuk tenni a dolgokat, vagy sem.

Itt is adódik egy kérdés, helyre akarjuk-e tenni a dolgokat, vagy sem? Ha nem, akkor ott más probléma van.

Miért? Miért nem beszéljük meg?

Barátom, nekem úgy tűnik, hogy régebben sokkal többet beszélgettünk. Ma nincs idő, rohanunk.

Ma még evés közben sem beszélgettünk.  Evés közben is kapkodunk, alig várjuk, hogy befejezzük, és mehessünk a dolgunkra.

Egy rossz szokás is elterjedőben van. A mobil telefon ott van a tányérunk mellett vagy az ölünkben, és evés közben is nyomogatjuk, mindjárt reagálunk mindenre. Félünk, hogy lemaradunk valamiről.

Pedig ezeket a lehetőségeket ki kellene használni, hogy elmondhassuk egymásnak, kivel mi történt. Ha probléma van, mi a megoldás.

Azokat a kivételes alkalmakat sem használjuk ki, amelyek lehetőséget kínálnak a beszélgetésre.

A családok többségében beszélgetés helyett vezényszavak hangzanak el. És közben felnőnek a gyerekek.

Csodálkozunk, hogy sok az ideges ember. Az emberek feszültek, frusztráltak. Egyre több betegségnek pszichikai okai vannak.

Lehet, hogy a beszélgetés, a megértő beszélgetés főleg, sok mindenre megoldás lehetne? Igen, azt hiszem.

Nem kell a spanyolviaszt felfedezni. Csak beszélgetni kellene. Meghallgatni a másikat, és odafigyelni. Ehhez pedig alázat is szükséges. De ez már egy újabb téma lehetne, kedves Barátom.

Most elköszönök, üdvözöl barátod:

                                                                                          Urbán-Szabó Béla