Halász Enikő : Remény

Az illanó lét valósága megérint,
látod az őrületbe szédülő világot
szívedben némaság terem,
lelkedben a félelem magja nyit virágot,
tágra nyílt szemekkel nézel az égre, várod a tavasz első sugarát,
és bár tudod,
hogy átok hull az emberiségre, melyben önmaga teremti meg mély poklát,
mégis reméled, most másképp lesz minden,
az Úr, most megszánja Gomorát.

Lágy eső fog hullni az égből,
még virágba borulhatnak a fák,
alatta szerelmesek bújhatnak az éjbe,
és nem láthatunk majd haldokló katonát,
a mező nyárra mézszínűvé válhat,
vágyat teremthet benne az éj,
a tőkéken édes szőlő nő majd, szüretre megcsípheti a dér,
életet hoz majd minden perc és óra,
a halál kaszája hozzánk el nem ér
és ha felnézünk az éjszakai égboltra,
csak csillagok fénye ragyoghat majd ránk,
Uram, sokan még jók vagyunk,
értünk tégy csodát.

Legutóbbi módosítás: 2022.03.20. @ 18:46 :: Serfőző Attila

Szerző Halász Enikő 108 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.