Serfőző Attila : Valerie

 

A sziklák magányában konok szél zúg,

koptatja az érvényét vesztett jelent,

vas falakon kedves havasigyopár

szirma gyúl,

fájdalmat nyög a közöny kint,

 és idebent.

Fáradt lámpavasra kapaszkodó köd,

a vakság bilincsébe mart,

kisvirág ékesen szólít,

csöndesen hevíti a tűzvihart.

Áthatolhatatlan éjbe botlik az álom,

nyelvek alatt kesernyés pirula,

a távolban megsebzett vár rom…

egy színpadon lép fel a tegnap és a ma.

Legutóbbi módosítás: 2024.11.09. @ 14:09 :: Serfőző Attila

Szerző Serfőző Attila 550 Írás
1960.07.13-án születtem Debrecenben.