Vandra Attila : Rendőrapuk árnyékában 4.

Szülői aggodalmak

Előzmények. Miközben öt fiatal közt (kettejük rendőrcsemete) barátság kovácsolódik a véletlen s a kamaszkori lázadás által motiválva, Udvarhely drámai események színhelyévé válik. Egy 13-15 éves lány hullájára bukkannak a Küküllőben, de a zápor minden nyomot elmosott. Még az áldozat kilétét is teljes homály fedi. Iskolából nem hiányzik, az eltűnt személyek nyilvántartásában nem szerepel… Egyes nyomok arra utalnak, hogy prosti lehetett, de nem biztos…

Évának hiába sikerült a fantásüveg-jelenete, szorongva várta a másnapi biológia órát. Szokásához híven utolsó pillanatban ért be a suliba, mielőtt a tanár ténylegesen beírhatná hiányzónak. Igencsak nehéz kiszámítani, mennyi idő alatt lehet megtenni háromszáz métert, s ha az ajtóból vissza is fordulsz valamiért… Ciki hajnalban odaérni. Amint benyitott az osztályba Darwin, alias Darvas Zoltán épp hámozta elő a golyóstollát. Tanárának a látványa hirtelen a tegnap sietve elrejtett cigarettáját és az ártatlan képpel felmutatott fantás üveget juttatta eszébe. Háát, igen, a hülye is rájött volna a turpisságra, hiszen mellette az asztal alól szállingált felfele a füst… S mióta van habja a fantának? A sárgának akadnak árnyalatai is… Szíve a torkában dobogott, miközben sikertelenül épkézláb magyarázaton törte a fejét a késés okát illetően. Á, láss csodát, a Darwinnál ilyenkor szokásos feleltetést (értsd lefeleltetés) is megúszta. A tanára csak rámordult:
– Eredj a helyedre!
Sőt a késő kásáknak mindig kijáró ironikus megjegyzése is elmaradt. Éva frusztrációinak volt ugyan némi előnye is, hiszen szokásos locsogásával nem vonta magára a tanárának figyelmét. Mivel Darwin ritkán tudta óráit percnyi pontossággal befejezni, hiszen a biológiáról sok a mondanivaló, Kriszta már tűkön ülve várta az ajtó előtt barátnőjét, hogy mire számítson a következő órán… Neki a második órája volt a bonctan… Szintén Darwinnal. Az óra vége felé (ha már addig nem szakadt rá az ég) Éva már fel mert pillantani.  Női ösztöne működésbe jött, s észrevette: nemcsak ő nem mer Darwin szemébe nézni, hanem tanára se legelteti rajta gyakran a szemét. Jó, ismerjük be, volt min, bár a tizennégyet még nem töltötte be… Fütyöltek már utána az utcán is, „aerodinamikáját” értékelve.

Szünetben már Éva vihogva vonta félre sorstársát, s mesélte színesen, miként kerülte Darwin az ő tekintetét. A vihar elvonult. Legalábbis Éva így hitte. Kriszta arca viszont nem derült fel. Őt más is foglalkoztatta. Éspedig az, amit első óra előtt osztálytársaitól hallott: a meggyilkolt lány esete. Estig édesanyja is megtudja, s akkor magyarázhatja a bizonyítványát, hánykor ért haza. Sokat nem szépítgethet, mert a szomszédok látták betérni, akarom mondani berohanni a tömbház ajtaján az eső elől. Amiként itt diákkörben szenzáció lett az eset, az aggódó ősök sem lesznek jobbak. S ha az esti hazatérés időpontja nem is válik témává, a következőkben biztos jobban a körmére néz majd, hol lófrál, hányig, kivel… Jajjjj… S minél több a keresztkérdés, annál nehezebb következetesen… Pedig milyen jó buli volt az este…

Megosztotta aggodalmait Évával, aki ismét nem vesztette el lélekjelenlétét.
– Jó ötleted volt az este azzal a szelfivel! Végeredményben az a számítógép vírustalanítódott az Apollóniában. Tulajdonképpen azért is mentünk oda… A többivel nem dicsekszünk el. Ha kell megmutatod a szelfit. Hárman vagyunk rajta. A vírusölő lassan működik, főleg, ha sok helyre befészkelte magát. Néha a Windows-t is újra kell telepíteni, de előbb az adatokat lementeni egy külső hordozóra… – kacsintott. – S tán csak nem képzeli anyud, hogy szelfit készítes, s azt a telefonodon tárolod, ha bűnben jársz?

Kriszta sóhajtott. Bár esze hajlott arra, hogy igazat adjon barátnőjének, érzelmei uralták a gondolatait. Az Apollóniát és hármukat még ki lehetne magyarázni. Édesanyja tizenhatot alig töltött, amikor Kriszta megszületett egy szilveszteri buli „mellékhatásaként.” Ha megtudja, hogy az időt két 18+ sráccal töltötték, kiborulna… Ehhez pedig csak az kellene ráadásnak, hogy kiderüljön, az egyik Esztojka Péter, a rendőrfőnök fia, kinek viselt dolgairól édesanyja is hallott egyet s mást. A részletek kísértetiesen emlékeztették Kriszta apjára, aki még az apaságot sem vállalta. Tehette, párttitkár fiaként… Ő is az iskola vagánya volt annak idején. Kriszta édesanyját, a tizenöt éves fruskát pedig magával sodorta a vagánysága…

S nemcsak biológia tanára csüngött Demoklész-kardként a feje fölött. Édesanyjának csak egyetlen, „ártatlan” kérdést kellene feltennie: „Nem akadékoskodtak a pincérek három kiskorú láttán? S még ki is szolgáltak?” Bárhogy felkészülne a válasszal, az anyai intuíció azonnal „csengetne.” Ádám se biztató megoldás, hiszen sportoló…

Eközben Éva elcsevegett Lacival telefonon, s visszakacsintott Krisztának, a hátuk védve! Lehervadt, amikor vonalbontás után Kriszta előadta aggályait.
– Ádámot be kell vállalni, de csak ha azt az ominózus kérdést neked szegezi! – döntötte el Éva, majd újabb megbeszélés következett Lacival.
Stratégia megbeszélve, épp idejében, mert becsengettek.

Az anyai reakcióktól való félelmek fölöslegesnek bizonyultak, mert a lányos anyák a gyilkosság ismert részleteinek ecsetelését tartották a legsürgősebbnek, az áldozat hasonló korát kiemelve, s a jövőbeni szabályok megszabása következett másodiknak fontossági sorrendben. Hárman voltak, egykorúak, a helyszín nem fontos. Lehet Tóth Ilonka azt feltételezte, hogy a vírusírtás Évánál történt, Csíky Margit pedig, hogy Krisztánál, hiszen az ő számítógépe volt „beteg”. S számítógépről tudott nem laptopról…

Szerencsére Margitot bátyja csak a lelkifröccs után tájékoztatta a részletekről, s arra biztatta, „legalább, amíg megoldjuk az ügyet” felügyelje jobban „az ő kis fogadott lányát”, hiszen úgy tűnik, az áldozatot elrabolhatták, ki tudja honnan…

Szőcs Botond pedig nem az egyetlen iskolaigazgató volt a városban, aki megbízta az osztályfőnököket, figyelmeztessék a lányos szülőket… No persze, ezután a fiúk se úszták meg megszorítások nélkül.

Csíky Laci is megkapta édesanyjától: „Azt hiszed, aki hidegvérrel megöl, és vízbe dob egy lányt, az habozna, ha egy vele egykorú srác tanúja lenne? Ott jársz el iskolába menet és jövet naponta, ahol megtalálták!”

Ám a két „nagyfiú” is vakargatta a fejét. Nem a lányok, hanem egymás miatt. Szőcs Botond és Esztojka János rendőr-ezredes közt még a fiúk nyolcadikos korában lett végletekig kiélezett a viszony, amikor még fiaik ugyanabba az általános iskolába jártak, és ahol már akkor is Szőcs Botond volt az iskolaigazgató. Ilyen apákkal a hátuk mögött mindkét fiúnak akadt „bizonyítani valója” társai előtt. S ezt miképpen lehet igazolni? Vagánykodással és egymásra való licitálással. Az apák pedig mindig a másikat látták bűnbaknak, s ezt bizony fel is hánytorgatták egymásnak, nem úgy, mint az átlag szülő, aki kezét tördelve hunyászkodik meg az iskolaigazgató előtt. Még Péter iskolából való eltanácsolása is szóba került. Így a fiúk nem ugyanazon középiskolában folytatták tanulmányaikat. Ám Péter társaságában olyan lehetőségek adódtak, amelyek két tanári fizetésből zsebpénzelt fiúnak ritkán nyílik lehetősége… S mióta a kézilabdázást szülői nyomásra kénytelen volt abbahagyni, e barátság mintha kezdett volna kiújulni.

Legutóbbi módosítás: 2022.11.13. @ 08:36 :: Bereczki Gizella - Libra
Szerző Vandra Attila 734 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.