Halász Enikő : A fény hiánya

A fény ott ül a padon, bár mögötte
valahol táncol az éjsötét,
settenkedik,
lábam körül érzem hidegét,
ölelése vágytalanul fonódik rám,
kezed, oly súlytalan a vállamon, lecsúszik,
hagyom,
illatod bőrömre ég,
hurcolom,
hangod elöl futok.
Belém költözött,
szavad csattogva vág és én,
vágtatok
az életen át, markomban szorítom
a miértek fonalát,
tenyerem már véres, ruhám csupa folt,
válasz talán soha nem is volt,
elengedem hát,
és így az éj is választalan marad,
érintetlen mélyében szörnyek tengere,
hívlak, jöjj, óvj engem, gyere!

És míg eléd teszem a vacsorát
megértem:
te nem vagy itt,
hát nem várok csodát.
Hiányod lassan kitölt,
és jelenlétedben, lakom be
az éj honát.

Legutóbbi módosítás: 2021.09.29. @ 21:36 :: Serfőző Attila
Szerző Halász Enikő 52 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.