Sonkoly Éva : Láttam

Milyen lehetett

akkor régen,

hosszú ujjak,

szép vonalak.

 

Vérerek, a

szíve már

alig pulzál

Délutánra

fárad…

 

Szép kezek,

biz’ rég volt

mikor még

simogatásra,

ölelésre mozdult.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2020.06.28. @ 18:58 :: Bereczki Gizella - Libra
Szerző Sonkoly Éva 574 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"