Halász Enikő : Jó éjt

A süketen múló időben még utánad kiáltanék,

de már csak lépteid koppanását hallom

a lépcsőház dermedt csendjében

záródó ajtó mögött állva,

dobban a szív, a lélek,

remélek,

és nem remélek,

talán még várok, magam sem tudom mire,

talán, hogy kialudjon a fény,

míg Te eltűnsz a semmibe,

és hiányod,

ha majd megszokom, olyanná váljon,

mint a tompán sajgó seb

ha a vérzés már elállt,

elmúlhat idővel, ez isteni kegy,

de minden eső előtt

és után,

vagy akár közben is, még fájni fog a heg.

 

Szerző Halász Enikő 18 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.