- Részletek
Részlet a regényből:
„Bunescu a védőbeszédében állandóan a tanúkra és elsősorban Tichora hivatkozott. Határozottan kijelentette, hogy itt nem egy gyilkosság eltussolásáról van szó, hanem egyszerű szakmai szolgálati mulasztásról, ezért nyomatékosan kéri, hogy az ügyész elvtárs helyezze át a vádat, a 174-es paragrafusból a 249-es paragrafusba, ami a valóságnak megfelel.
Őt is megtapsolták, pedig egészen biztos, hogy nem sokan értették, amit mondott, de ez más gyűléseken is előfordul.
— Tisztelt elnök elvtárs, tisztelt törvényszék, kedves hideştiek. Csak Beregi doktor úr ügyéhez kívánok hozzászólni…
— Itt nem lehet hozzászólni ed-danmark.com! Nem adom meg a szót! — csapott az asztalra az elnök.
— Az engem nem érdekel, hogy az elvtárs megadja-e a szót vagy sem, én beszélni fogok!
— De kérem, elvtárs! Ez itt törvényszék!
— Ez itt a hideşti kultúrotthon — és a mi doktorunkról van szó.
Elmosolyodott a kopasz elnök, látta nincs mit tenni, a nagybajuszú úgyis beszélni fog.
— Maguk csak ne vádolják semmivel Beregi doktort, mert nem ismerik, mi ismerjük. El tudják képzelni, hogy egy ilyen tiszta fiatalember, aki éjszakákat virraszt az anyjuk által elhagyott beteg gyermekek mellett, aki szívén viseli minden beteg sorsát, még ha olyan öreg is, mint én, képes lenne egy gyilkosság elkendőzéséhez hozzájárulni? Ez nevetséges, ugyanakkor szomorú is, hogy ilyen emberek törvényszék elé kerülhetnek. Én kérem évekig bírája voltam ennek a községnek, ezért bátran ki merem mondani: lehet, hogy hibázott ez a fiatalember, de nem bűnös! Tisztelt emberek én csak egyet mondok: akármilyen is a mi doktorunk, hagyják meg nekünk, mert szükségünk van rá!”
