Tört szárnyú angyal hullt le az égből, gonoszság erői győzték le tán. Én vigaszt várva az eget kértem, hogy küldje le hozzám védangyalát. Őt kaptam fentről, lezuhant mellém, most itt ülünk, mint két sérült madár. Ő hitet vesztett, én a [… Tovább]
Hányféle szürkéjét láthatom a búsuló novemberi égnek, ahogy a rongyos fellegek varjúcsapatként gyülekeznek? Fehéres pára ring az ágakon, galambszín ködbe fúl a távolom. A tó fölött lógó függönyét lebegteti még ezüst-szürkén, mint hullámok törnek szét szűkölő szelekkel a part kövén. [… Tovább]
Vágtattak a megvadult szelek, mint karámból kitörő ménes, át, a szürkülő, égi réteken. A csörgőfa barna harangjai eszelős, rémült táncba kezdtek, csörgésüket orkán nyomta el. Önálló életre keltek a tárgyak, kartondoboz, mint léghajó repült, műanyag virágcseréppel együtt. A szél hangja [… Tovább]
Újév-köszöntő Az üveg kristályfalán átsüt az óbor rubint vére, imbolygó gyertyaláng lobban vöröslő árnyakat szőve. Emeld hát poharad az eljövendő évre! Az első kortyot loccsantsd áldozatul kandalló tüzébe, s ahogy az izzó hasábokon sercenve tűnik semmivé a bor, úgy múljon [… Tovább]
Sirályok szürke ég alatt suhanó fehér árnyékok Sirályok bálon táncoló fehér ruhás lányok Sirályok égi tengeren ringatózó hószín vitorlások Sirályok fellegekbe olvadva búcsút intenek a tájnak Sirályok november ködébe vesző végtelenbe bolyongó lelkek Sirályok néma kísértetei a tovatűnt nyárnak Sirályok [… Tovább]
Krizantémok és gyertyák fanyar illata vegyül a leszálló, sűrű köddel. Az éj ezernyi szemgödrében a mécsesek vöröslő lángja pislog túlvilági fénnyel. Zarándokolunk halottainkhoz siratjuk elárvult magunk, miközben az év többi napjára a felejtés ködfátyla hull. Virággal borítjuk a sírokat míg [… Tovább]
gyertya és virág emlékezés és üzlet halottak napján. x kései fények sírokon elidőznek fejfákra ülnek x emlékező láng lobban temetők mélyén könnyezik a szív. x novemberi fény virágba borított sír gyertyaláng lobog x kései fények lobogó gyertyák lángját sírokra vetik [… Tovább]
Őszi apevák Fény csillan aranylón, ágak hegyén táncol még a Nyár. x Ág hullat levelet, ősz tépkedi fák lombszoknyáját. x Hűs könnyet pergetnek komor felhők, nyarat siratnak. x Ősz hozza elmúlás gondolatát, krizantémokkal. x Szél szalad kerten át, zörgő avart [… Tovább]
Időtlen Idő Porosodó számok ülnek az óralapon, a mutató rég megállt, a pergő percek némán lépik át. Az Idő időtlenné vált, nem zárja korlát mögé önmagát, dolgát végezve siet tovább. Csak az álló óra körül gyűrődik össze az idő hiánya, [… Tovább]
Októberi kék Bodros felhőivel bársonyként borul fölém a kékbe oldódó októberi ég. Sápadt sugárral simogat a gyengülő, őszi fény, és elpihen tőle a százszorszép. Lombok rejtekén aranyló a lehullni készülő levél, és a kert ölén tavaszt játszó pitypangok sárga kelyhén [… Tovább]
