Valamikor 1995-ben kezdődött. A Siófok-Netanya Baráti Társaságunk a netanyaiak (Siófok testvérvárosa) kérésére elvállalta, hogy rendbeteszi a zsidótemetőt. Ez első évben gyakorlatilag azt jelentette, hogy az elnökasszony-feleségem végigfutotta a siófoki cégeket, vállalkozókat és köszönhetően a megtévesztően kedves-mosolygós „rábeszélőkéjének” összejött annyi [… Tovább]
Mosolygások (?). Minden évben – ha befagy a Balaton – kedves vidámkodásunk tárgyai a hattyúk. Gondolom, mindenki ismeri a franciák (volt) Concord repülőgépét. Talán azt is láttátok, hogyan néz ki leszállásnál. Namármost. A hattyú lassan ereszkedve érkezik a kikötőbe (azért [… Tovább]
Reggel, amikor felkeltem, szikrázóan sütött a nap, és minden égetően fehér volt. A megfelelő szóbeli engedélyek beszerzése és a „Vigyázz magadra!” bővített formájú mondatainak végighallgatása és bólogatással történő egyetértése után izgatottan húztam fel a kortalan, „gojzervarrott-birgeli” bakancsomat. A nyáron, a [… Tovább]
A kisfiú félt tőle. Sovány, magas, nagyon sötét bőrű, mindig borostás ember volt, vastag szúrós szemöldökkel, koromfekete szemekkel. Kopott – valamikor fekete, ma már inkább szürke – kabátban, ugyanilyen nadrágban, fehér gallértalan ingben, klumpában járt. A vászontarisznyából kilógott a „gyikénydugós” [… Tovább]
Különös volt, valahogy minden puhább, életlenebb, még a tompa csend is. A sűrű, vastag köd magába-ölelte, magába-ringatta a kis világot körülöttem. Az öreg cseresznyefa törzse még magabiztosan sötétlett mellettem, de a távolabbi fák mintha lebegtek volna, a vékonyabb ágak [… Tovább]
Római sírfelirat: “Az voltam, ami vagy, az leszel ami vagyok!” Én csak az első felét vettem kölcsön a történetem címéhez. „Az voltam, ami vagy….” 2018.09.04. Pontosan ma két éve, hogy reggel 6 óra nyolc perckor egy [… Tovább]
Úgy gondolom, majd’ mindenki életében van olyan vers, mely talán nem a legszebb, talán nem művészi, de valamiért különleges. Nos, én is így vagyok ezzel, két versrészlet gyermekkori hangulatával. 1949-50-et írunk. Szülőfalum utcájában akkoriban nem laktak a közelünkben korombéli [… Tovább]
A szinte ropogósra vasalt, kissé napszítta aprópettyes kékfestős fejkendő alatt feszesen hátrafésült sötétbarna haj ősz szálakkal. Hátul varkocsba font és kis szoros, feltűzött konty. Hibátlan barna arcbőr apró éles ráncokkal, a szem- és szájsarkakban nevetősre vésve. Meleg barna szemek, [… Tovább]
A pénz súlya. Még mindig szürkület volt, amikor lekanyarodtunk Kisberkiben Gert néni háza mellett a Sárkánytóhoz, az ottani erdészethez vezető földútra. Ott voltunk nyári munkán. A kocsiutak két nyomot hagynak, így egymás mellett tekerhettük a „biciglit”. Öcsi (barátom Csonka [… Tovább]
