Hogy már láttalak és ez is egy viszony, kett?nk között így sz? hálót a gy?r?z? iszony, az els? szónál, majd csomózzuk e kapcsolat bogát, zárt karunk között húzzuk meg jöv?nk szembogarát. Lényed, mint kútba ejtett ima, csapong bennem és [… Tovább]
Mert ki él, erre vár,darabból egésszé lenni,vihar el?tti csendben csaka távoli morajlást lesni. És ha majd kiszakad az ég,kezedb?l hajtok tet?t magamnak,s beledolgozok minden hajszálat,holmi illat-habarcsnak,de amíg csak az es? szitál, s szaga száll,mérd az id?t, ahogybordáimba kiabál. Mert minden [… Tovább]
Hogy semmiért nem adnánk,hisz belekarcolt a mélybe,de mondok mást, nekünk ezamolyan só a vetésre, ha semmit nem aratsz, kenyérrecsak mástól telik,de így leszel jubileumi sorbanaz ünnepelt ezredik. Így lettünk mi is, koldustól a kölcsön, csak arrakellett, hogyaz es? a [… Tovább]
Kavard meg, tudod, most alvad a vér, a bíbor, ha feketébe szalad, akkor a kés élén, rég ott hagytad magad, nem te csorogsz, más rogy térdre, szemedben szívalakban hajlik a jelen a jöv? fölébe. Én is teszem [… Tovább]
Egy árnyék fúródott a térbe,– gondolj utánanem lehet -,én mégis láttam a Holdonülve egy égbe mutatókezet. Morzsát szórtam az ?rbe,egy cakkos kráter széléncsücsülve, no lám csakez maradt,a szívem kivetettem,s pecáztam az aszteroidhalakat. Mennyire más így a lét,koptatva egy [… Tovább]
Most Te vagy, de máskell, semmi sem igazán,ami lehull kifakul, s énrálépek a járdán,a beton enged, tovább dobújra,felkap a szél, s a sálbelecsap arcunkba. A képen én vagyok, ésTe valahol bennem,visszatartasz attól, hogy az észa létnek célt keressen,hisz a boldogság [… Tovább]
Az ablakon kopog az es?,talán be akar jönni,a villanyt oltsd le,ma fáradt vagyok istennekköszönni. A hitet rég kifiléztem már,csak a szálkamaradt,s foglalt táblakéntteszem a menny kapujáramagamat.Nincsen gondja velemannak, kinek a sok közülcsak egy vagyok,s leütött bábuként rágcsálnak a sarokbanaz [… Tovább]
Átjár a hideg,ma huzatos a testem,kezedért nyúltam,majd a pokrócot kerestem,a gyertya fényefelett, hajad illata száll,a villanyt rég leoltottadmár. Elfáradtam e semmiben,vázam árbocaa matracba reccsen,– bevontam vitorlám -, s ringok csendben,ahogy szádból a szélarcomhoz ér. Akár egy versetfejezem be a [… Tovább]
Ágra ült a lámpafény,ég kabátján csillaggombok, az árokpartját csend kaszálja,s a talpam alattkihagy egy foltot. Hazafelé mentem én,szememben ébredezettaz álom,s a Hold, mint égimáglya sejlett áta némaságon. Körülöttem tombolta zaj hiánya,s az utcakövekalattgyökeret eresztetteka ki nem mondottszavak. [… Tovább]
Ez egy igen – igen régi darab. Járom az erd?t, amíg kin?a faodvában a bíbor id?,lábam alatt a f? serceg,s egy élet dalát kattogjákfenntr?l a csillag percek. Lassú ez az álom, de ma mégelég, amíg a határ [… Tovább]
