Az ablakon még beköszön a nyár utolsó sugara lomhán kúszik végig az asztalon, körbeölel lassan míg halkan tovafutva, csókot lehel a bőrömre és én szemem lehunyva is látom a napszűrte felhők között az arcodat. Felvillansz az árnyékok körvonalában, a [… Tovább]
Álmomban láttalak az éjjel ködfátyolban tántorgott a múlt, ott voltál és hogy te voltál, csak érzem, arcodból árnyat font a múlt. Kérdések sorjáztak a szélben, néma, el nem mondott imák, pont nélküli mondatok a légben, súlytalanul, mind tovaszáll. Álmomban láttalak [… Tovább]
Talán csak híd vagyok múlt és jövő között, pillér a jelenben, vállamra roskadva pihen az ég, apró hulló csillagok fölött csak egy fénylő kereszt a lét. Talán éppen az, melyre Krisztus is felfeszült. Értem is. És az élet minden [… Tovább]
Hideg árnyakat harap a fény, lomhán kúszva fel a falon, fáradt szemét a ház lehunyta rég, benne megrekedt a fájdalom, néha még zsivajról álmodik, hangokról miket röpít a szél, kályháról, mely soha nem fázott, mert benne a tűz örökké [… Tovább]
Árnyékod csókot lop a ház falára a nap vörösre válva aludni tér, apró dallamok zümmögnek, est jön a bogárra, lassan elcsendesedik minden, minden mi él. Lehull az éj, itt vagy hát, nézlek, szép arcodat, ahogy simítja lassan a fény, [… Tovább]
A hold leveti éj köpenyét, lebbenve leolt minden csillagot. Fényarcát az óceánba mossa, aludni tér, néhány fénycsepp még felragyog és önálló életre kél a hajnal, csigátlan házat sodor a víz, pergő homokban kagylóhéj táncol, lebbenő szirén a távolba hív. Vérmező [… Tovább]
Mondd mi lesz, ha már nem játszunk, ha a csendes estek majd távol esnek tőlünk és lelkeink közt mégsem lesz határ, mondd mi történik, ha hajnalonta, az égbolton fáradttá válik a napsugár és fényét csak úgy szórja ránk, mint [… Tovább]
Úgy lopsz meg, mint napfény az esti tájat, csendben, osonva tűnve el, itt hűvös marad, a nyomodban a semmi, a bánat, egy másik napfény ma nem érdekel. Meglopsz, mint sárgult levél az ágat. Lehullsz. És én tovább, már [… Tovább]
Október húsz, most pénteken lesz. Még nem ért körbe a naptár. A múltba vész az a Vasárnap délután, lehet, hogy mostani a péntek sem véletlen, bár a te tested szegeletlen, csak a tüdődet ölelte át a rák, mikor elvette [… Tovább]
Anyámról szól a pillanat melyben kereslek téged, te nem tudod milyen volt és hidd el, még én sem tudom, megérted? Nem tudom milyen volt gyermekként, ha félt az égből hulló tűztől, vagy később, mikor futni próbált, a rá acsarkodó bűntől, [… Tovább]
