Halász Enikő
Vezetéknév
Halász
Keresztnév
Enikő
4 nap ezelőtt 1 komment

Hervadt magnóliák hevernek az úton,
szirmuk törött, lágy és hófehér,
minden álmuk a szürke porba hullott,
szívükből, eltűnt a remény.
Én itt ülök még várlak,
a napfény már rőt vörösen süt le reám
és a magnólia szirmok,
csak peregnek, peregnek tétován.
Nézz rám kedvesem, láss,
itt vagyok, siess kérlek, már az éj közeleg,
köröttem a virágzó magnólia ágak,
simítják, simítják bőrömet.

2 hét ezelőtt Nincs komment még

 

Mondd,
mitől lesz néma a száj
és válik halottá a mozdulat
és a lélek, mi csapongva szállt,
mint a lélegzet bennragad
és mitől lesz mázsányi a súly
a szívünk legmélyén
és szárnyunk, mélybe hull,
lassan, mint szép hóörvény,
és vakító fehérsége
majd törötten sárban áll,
mondd,
ha nincs szó
az már maga a halál?

3 hét ezelőtt Nincs komment még

 

 

Szikrázva ébred a hajnal
tűzfészkéből rebben a szél,
rózsaszín felhők úsznak az égen,
a horizonton, még ott a derengés.
Jég uralja a hófödte tájat
fénylő csillámtól hemzseg a rét,
a maró hideg a téli világból,
rád teríti köntösét,
látod a tájban,
a dobbantó szarvast,
patája nyomán roppan a jég,
leheleted dermedten hull le,
érzed, hogy fölötted áldott az ég,
mert bár ott vagy a hóban,
a téli hidegben
és körötted, csak a sikító messzeség
Te mégis tudod, hogy valójában,
fent ülsz, az Úristen tenyerén.

1 hónap ezelőtt Nincs komment még

 

Keskenyre húzod a szádat
szorosra,
hogy a szótlan imádat
bent rekedjen,
és vigyázol,
hogy lelkedben a vágy,
csendben lebegjen,
mert súlya van,
miként a kiejtett szónak,
az aranyba foglalt
mondandódnak is,
szívedben,
ott marad a bánat
elbírhatatlanul.

Felismerésed,
pillanat tört része
az örökkévalóságban:
lepke szárnyára
hámot vetni
nem lehet.

Ez tény
és épp oly örök érvényű
itt a földi létedben,
mint a lélegzeted.

1 hónap ezelőtt Nincs komment még

Mag vagy
a testemből,
gondolat, lélek,
keresed magadat,
a földi létben,
tanulsz tőlem és
tanítasz engemet,
a hit vagy,
mi táplálja lelkemet,
és álom vagy
tündöklő valóság
gyermek vagy,
elesett,
felnőtt ki jobbá vált,
ajándék,
nekem,
lehetőség a világnak,
a lányom vagy,
az egyetlen,
az élethez az imám vagy.

tanítasz engem,
a hit vagy,
mi táplálja lelkem,

Ezen gondolkozz el , kérlek!

1 hónap ezelőtt Nincs komment még

A szellő csak rebben szárnyaszegetten
zuhan el az avaron,
zúzmara hullik
az éj sötétjében,
gyémánttá válik a hajnalon,
hullott levélen,
szikrázva fénylik
kirajzolva az élet ért,
napsugár fényén
szökken az égbe
diadém lesz az Úr egén,
jókedvvé válva
hull a világra
hajnalonta
ha kérem én,
szívembe nézek
benne talállak
ott ülsz csendben a legmélyén,
áldásom ölel
gyűrűként téged,
mint napszínű
fénylő héj,
és öröktől fogva
csillog rajtad,
a létbe hozva
az égi fényt.

2 hónap ezelőtt Nincs komment még

Szép csendben elengeded a lelked,
most már szárnyalhat szél sebesen,
nem tartja vissza a tested
a 92 év tavasza sem
és a kitárt ablak szárnya,
csak keretet ad a vágynak,
hogy lássam csillanó lelked
vajon merre szállhat,
és az ablakpárkány szélére
megszentelt gyertyát teszek,
hogy hajnalhasadatával
a lelked vissza találjon még,
a földi porhüvelyedhez.

A vasárnap éji csöndben
mosdatom szent testedet
gyönyörű asszonyi léted
megérint,
nézem a tökéletes formád,
mit egy háború borzalma
sem törhetett meg,
a fekete fehér képek
szép göndör hajú asszonyát
ott látom benned.

Megfáradt arcodat simítom,
pipacsvirág,
holtadban is szép vagy
és a mai éjszakán,
hervadó szépségként kelsz át,
az angyalok hídján.

2 hónap ezelőtt Nincs komment még

Már csak hantok borítják be lépteid nyomát
magába ölelt a természet,
porodból az Úr teremtett új száz csodát,
pipacsos virágzó réteket illatos orgonát,
múlékony életfüzéreket,
tűzből kipattanó reggelek halmazát.

Már csak hantok borítják be lépteid nyomát
és szívünkben itt maradt a dal,
néha hangosan, néha csak csendben szól hozzánk,
vádlón az okokat kutatva,
hisz illékony létedet mi nem érthetjük,
minket még köt a rög,
de fölötted már nincs hatalma a vágynak,
Te egy másik létben
már érettünk könyörögsz.

És látunk téged a galambok röptében a fák levelében,
a nap első sugarában mit a hajnal hozz,
érzünk téged a susogó szélben,
a fény selymében,
mit az égből ránkcsókolsz,
és tudjuk te ott ülsz fenn az égben,
onnan vigyázol reánk,
hogy a ránk zúduló életünkben,
tisztán halhassuk meg az égi szent szimfóniát.

Tudd,
mi mind megvagyunk.
Néha rosszabb, néha jobb,
küzdünk, tanulunk élni,
de hiányod pótolhatatlan
és időnként a semmiből ránk törve,
még összenyom.

2 hónap ezelőtt 3hozzászólás

Csak árnyék vagyok a falon,
lekapcsolt lámpa fényének lenyomata az asztalon,
hold udvara a fellegek között,
emlékkép a múltból, mi a jövőbe költözött,
a ködben eltűnő lélegzet,
dobbanás hiánya lüktető szívedben,
lét, a léttelenség peremén,
határvonal,
ébrenlét és álomkép szélén
én vagyok a letűnt pillanatod,
a rendetlenség, mi magába öleli az asztalod,
a kopott radír, mi ismeri minden titkodat,
a függöny széle mi kicsit megszakadt, az ágyad, mi befogadja testedet,
a kedvenc képed körüli keret,
vagyok, a belőled jövő ébredés,
fény, árnyék, létezés.

2 hónap ezelőtt 2hozzászólás

Ígéreteket mormol a száj,
dobbanásokat lobban a szív,
azt játsszuk, hogy élsz és élek,
hogy a távolság már nem hív,
emléket játszunk,
elmúlt időket,
kitárt ajtajú kalitkát,
szabadságot,
gondtalanság
fürge szárnyú madarát,
könnyűséget,
mit hoz a holnap,
táncokat,
mit eltáncol a láb,
örömöt, életet, álmot,
vágyakból font glóriát.

De az őszt nem játsszuk
és nem játsszuk a vágyat,
a hitet,
ha megfogjuk egymás kezét,
a bátorságot,
hogy egymás mellett
nem számít semmi
és a vég
egy szempillantás,
egy lebbenés.

Halász Enikő még nem rendelkezik barátokkal.
Minden regisztrált olvasó csoportja, egy várószoba a szerzők közé, a naplóba írtak után szavazhatók be a szerzői státuszba és egyúttal ...