Irány a tenger
üvöltöm a térnek
irány a tenger
mindig véget érnek
azok az évek
elszállnak egyszer
irány a tenger
üvöltöm ezerszer
ezerszer üvöltöm
üdvözlöm ezegyszer
irány a tenger
jöjjön el énvelem
én ezt úgy képzelem
homokos parttenger
illatvirág felh?k
azúrkék virágon
kicsi fehér szell?k.
párás hajnalok
só illat a szélben
irány a tenger
üvöltöm a télben
sókristály helyett
jégvirág termett
napkorong helyett csak
hópelyhekre tellett.
Nem írhatok vidéki trágyaszagról, búbos kemencér?l, tehéncsordákról, mert itt n?ttem fel a belvárosban…
A versemet kéretik némi humorral kezelni!
Leszakítja az els? sárga falevelet az ?szi hajnal,
ködbeburkolódzik a városi éjjel.
Sárga holdudvarként világító
lámpák, nézem ?ket hosszas kéjjel.
Az öreg részeg guberáns is összehúzza
ósdi, ütött-kopott kabátját
mind itt lennétek, mind sírnátok
vagy röhögnétek halálát.
Jöjj, repíts messze
metsz? hideg szél,
ködsz?nyegen, még
olykor a múlt
is visszatér.
Megnyúlt az éj is
odaát a labda
nembánom, viheted!
Csak valami legyen,
maradjon holnapra.
Zeneszó legyen! Élet legyen!
Rakétán száll az id?, látják, kérem?
Lányok legyenek, táncba vigyenek
és így valahogy majd csak túlélem!
A kóborkutya is behúzott farokkal
ugatja a sárga lámpafényt
?t is becsapja, csaholva, ugatva
messze ?zi a reményt.
Jöjj, repíts messze
metsz?, hideg szél,
kutyaugatásban
olykor a múlt is utolér.
Rövidül a nappal
nálad a Joker
add vissza! Kell nekem!
ilyen ez a nyócker.
