b huszta irén - Panteon
Vezetéknév
b
Keresztnév
huszta irén
Biográfia
Balogh Gáborné (Huszta Irén, szegedi monitorfüggő vagyok, aki hirtelen felindulásból elkövet néha egy-egy versszerűséget - csakis önmagának. De Hamvas Béla felszólítására - "...jaj neked, ha magadnak tartod... - megosztom azokkal, akiket érdekel. (Bővebben: http://elcinkedir.bplaced.net )
4 év 8 komment

2007.01.03. – 16:38

 

Indulni kell, ütött az óra –

Thanatosszal a kézfogóra.

Búcsúzni tőled, erdei virág,

kinek bibéjén zöld hernyó rág,

s tőletek is, ti szálas szilfák.

Árnyaitok az avarba írják

törzseteknek mindenik görcsét;

hány villám döntött volna hétrét,

ha hagyta volna a teremtő.

 

Alkonyodik és furcsán megnő

széltében-hosszában minden árnyék…

sötétedik. ó, bárcsak látszanék

remény és értelem itt maradni!

nem tartja vissza senki, semmi!

sem jó barát, sem hű ellenség,

holdtalan, sötét, vagy fényes, kék ég,

család, kinek terhére lenni

gyűlölne – több gondot okozni…

 

Indulni kell, ütött az óra.

Felkapta fejét a kongatásra…

már a fájdalom ereje is meggyengült,

mi teste, s a lelke között ott ült

a kettőt egymáshoz kötő szálon,

mint messzi, ködbe veszejtő álom,

egyetlen, mi még küzdeni késztette,

lelkébe százezer sebet égetve,

s nincsen idő, mely mindet gyógyítja…

 

Indulni kell. Ütött az óra.

 

Szeged, 2006. december 11.

 

először szerkesztette:Verő László – 2007. január 3., szerda, 17:19

9 év 6 komment
men

Kialudt a t?z szívemben, meghalt a szenvedély,
átvette a fényes reggel helyét a csendes éj…

 

 

Kialudt a t?z szívemben, meghalt a szenvedély,

Átvette a fényes reggel helyét a csendes éj,
Ég?vörös lobogásból nem maradt, csak salak,
De lelkem egy titkos zuga ?riz még álmokat.

Vihar tépázza a fákat, jég veri a vetést,
Nem hozott az új évezred mást, csak új szenvedést,
Egyesített szegénységet, válságot, kínokat,
Temetetlen szellemjárást és hullámsírokat.

Bárhol is jár, bárhova néz az ember, azt érzi,
Már csillagot sem lehet ábrándosan nézni,
Fejünket leszegte Mammon, rohanunk el?re,
És ha falba ütközünk, szédelgünk körbe-körbe.

Elvarázsolt angyalok ma ördög-táncot járnak,
Ha Isten nem parancsol Ã?Állj!Ã?-t, vége a világnak…
Atlantiszi sorsra jutva pusztít el önkezünk,
S még csak észre sem vesszük, hogy mennyit is vétkezünk.

 

 

 

 

 

 

12 év 9 komment

A napsugár ma halkan énekelve
Járja útját bölcs hegyek felett,
Kitárja szirmát kis gyopár feledve,
Szépsége csak pillanat lehet.

Az öröklét az álom pisla éke,
Mely valóság sosem volt talán…
A múlandóság a legszentebb béke
Létünk hajnalán és alkonyán.

Apollón, Aisza s Thanatosz merengve
Kézen fogják bús emlékedet,
A múlandóság is múlandó – zengje
Napsugár a bölcs hegyek felett.

Szeged, 2008. július 24.

12 év 5 komment

Múlnak a percek, az órák,
Évek a múltadat írják,
Terheidet sose bírnák
Vállak. Ezért nem is festik

Mézíz? szókkal az égre,
Szíved meglelheted végre –
Hószín? lelked a béke
Otthona. Sújthat az átok,

Csalhat a t?z, jöhet méreg,
Elver a jég, s öl az éhed,
Halhat az épp csak a méhed
Magzata. Fogy az er?d már…

Várod az éjszaka végét,
Nem hiszed már napok fényét,
B?zlik a néma sötétség
Rákszaga. Itt van a vége –

Hol lehet benned a béke
Isteni-jézusi fénye?
Végzeted próbája mégse
Ölt meg. Er?det mutatja!

Múlnak a hónapok-évek,
Már tudod, nem szabad félned,
Mert örök próba az élet
S?r? sötétje. De látod,

Van benned még szeret? szív,
Néked nem árt bármi’ nagy kín
Lelkedben fénylik a Ã??fennsíkÃ??
Lépcs?je. Itt vagy a fényben,

Melletted Istened immár,
Benned a mélyben ott pulzál
Fénye a napnak. A t?z – lásd –
Szív-szeretet…

Hévíz, 2005.

12 év Nincs Komment

 

már megint
igaztalan vádak
sor-nyilai
?znek-sodornak
egyre távolabb az emberek
farkas hadától
ki
ki ebb?l a látszatvilágból
hol hazug jelmezek
hang-özönét?l
néma az igaz
szív
s elcsitul a szeretet szava
keresztre feszül
a hit
a jóságban
már megint
jobb
ha maradok
magam

 

12 év 6 komment

Én már olyan kevéssel is beérem,
s azt is oly nehezen adja az élet;
egy kézfogás, egy kedves bók,
simító szavak, néha egy csók…

Fukarul markába gy?jti-szorítja,
nem szórja rám, csak tartja fogva
az ég a nap meleg sugarát –
inkább az éjjel múlatja, s nem ád.

De egyszer jön még ragyogó hajnal,
s versenyt izzik a nap a r?t holddal –
fénye hevíti lelkemet, lehet,
kéz csitítja remeg? testemet.

Szikrák lobbannak, lángok gyúlnak,
magányos éjszakák kihunynak,
holdvilágtól lesz az éj meleg,
s ölel? Napom kéjt?l szendereg…

12 év 2 komment

Hajnaltájt

 

Mézillatú csendben ballagok,

Léptem koppanása megfagyott.

Felettem a mélyben csillagok,

Ragyogásuk már régen halott.

 

Sötét égen mélysötét a hold,

Nem világol lelkem ablakán,

A hangulat emlékeket old

Láncaiktól – ébredés után.

 

Sárgák, kékek, zöldek, pirosak,

Olykor látom táncotokat még,

Fényetekben – színtelen alak –

Elveszek… Az éjb?l már elég!

 

Talán jön még hajnal, harmatát

Hullatja, üdít? gyöngyeit,

Napsugár lágy pírral festi át

Ég alját és föld göröngyeit.

 

A mézíz? csend széjjelszakad,

Egy rigó ébreszt?t fuvoláz,

Tüd?m kitágul a pirkadat

H?vösét?l, s ez életre ráz.

 

Szeged, 2008. május 19.

13 év 2 komment

Holdfényben árnyékod elterül,
Csillagok ragyogják léptedet,
Aranyra festik az éjkék eget,
Sziluetted h?s selymére vetül.

Magasba repülni volna jó!
Súlytalanul szállni véletek,
Eggyé válna lelkemmel lelketek –
Lehetnék én is égi fényfolyó.

Csillagként mutatnám, merre menj,
Hogy a boldogságra rátalálj,
Örömödben te is csillaggá válj –
Fényedt?l poklomból is lehet menny.

13 év Nincs Komment

 

A

zöld

feny? ma

tiszta fehér

ruhájába öltözött

kopasz karú juhar s akác

fák

átázott

törzse között,

és integet lágyan,

méltóságteljesen, kecses

hó-strassz csengetty?i fényesek.

Jég-
csipkéb?l
palástot is terít rá

az éjszaka, zúzmarát fúj, s

s?r? ködöt terelget most Szél-atya.
Hangja zúgva csepp melegért esdekel, és

hogy

ha a pislákoló

csillagfényre nézve fel

lágyan cseng? üvegharang

hangját hallod csilingelni kedvesen,

könnyel telik meg szemed, s a szíved végre

fel-

nevet, mert

tele lesz angyalhangú

kacagással szíved-lelked –

mindened, melyet itt lent a Földön

csak úgy neveznek, hogy megváltó szeretet.

Úgy

legyen!

Szeged, 2007. december

Áldott karácsonyt kívánok!

 

11 hónap 1 Komment

 

Sár van, nem kopog,

Nem fedi hó, nem ropog,

Csak es? mossa

Az els? vasárnapot –

Megtisztulásra vágyva.

 

A kanyar mögött

Végtelenbe viv? út

Sok kis göröngyöt

Rejt – és egy illúziót;

Csak van valami valós.

 

Éjfekete csend

Sikolt némán egy szóért.

Hangtalan eseng,

Vagy rózsaf?zért mormol;

Van-e megváltás? Ó, hol?

 

Sarkcsillag fénye

Betlehem felé mutat,

Hol egy pajtában

A jászolra világít;

Megváltó születik itt.

 

Szeged, 2007.

b huszta irén - Panteon még nincsenek barátai.
Túlvilágon továbbélő szerzőink...