Szelíd vagyok akár a búzakalász, mint repdeső tűzlepkék között a nász, és hallgatag, mint gesztenyék közt a csend, Te meg én, csak ketten vagyunk idebent. Farkas vagyok, engedetlen és konok, éhezem, míg tarkómon csókod csorog, ízekre harapnám naponta a szád, [… Tovább]
Ülünk a konyhaasztalnál, te mellettem. Ugyanabból a tálból eszünk mi ketten. Egyik kezedben kés van, másikban kezem, a szád éppen csókolna, folyton éhezem. Közel hajolsz, a földre ne hulljon morzsa, izzadt tenyerünk közt mintha patak folyna. Szikrázó szemedből rám a [… Tovább]
Kezemben arany rózsák, szívemben csupa jóság, te adtál földi létet, aprócska testem védted. Szebb szó nincs a világon, te vagy a fény a tájon, napraforgók kék ege, s az angyalok éneke. Anya, nézd csak az Időt, ahogy festi a mezőt, [… Tovább]
Áldani Istent minden pillanatban, ennyit hagyott reményül ez a tavasz, a nyár csak bujkál, felfénylik hajamban, mint érett kalászok között a panasz. Imák után vajon mit hoz majd az ősz, kezemet fogva ki megy el és marad, egy mezítlábas gyermek [… Tovább]
Látod, hogy egymáshoz sodort minket a búgó idő,óvó kezeddel takargatsz, féltesz,ahogyan összeérnek a könnyű gerleszárnyak.Vajon milyen feltámadás kell ehhez a tisztességhez,hogy az ember így értse a szerelmet, a halált,és ne kérdezze, nélküled merre szálljak?Nem titkos jelrendszerek kötnek egy asztalhoz, ágyhoz, sem [… Tovább]
Kiszakadnak a fák is a földből,ha már dolguk nincs, törzsük engedelmesen eldől,és kifordul évszázados gyökerük.Büszke katonaként saját gödrükbe visszahullvasötét álommá nőnek a végükön csillámló homokdarabok.Mennyi gyöngédség van ebben a mozdulatban, ahogy megbontja törvényét a természetes rend.Vajon minket mi éltet még, annyi [… Tovább]
Csörög a vekker, hajnali nyolcnegyvenöt. Egy álom, a takaró, s az ágy ideköt. Pihenek még, az első órát lekéstem, a stressz sztrókot okoz, olvastam a héten! Készülődöm, keresem a kezem, lábam, csupán két darab zokni egyetlen vágyam! Végre megvan, [… Tovább]
Vajon hová bújhatott a Nap, vagy talán egy felhő nyelte el? Látod? Ott fent az a nagy darab fénylő arccal most is nyeldekel. Igen, biztos ő ehette meg. A hasa is fáj, azért zokog, csupa könny a föld, jaj, mit [… Tovább]
Csillagcsücsök szemedben, nézd, az élet elrebben. Télre tavasz, nyárra ősz, még néhány év és felnősz. Hópihe ül hajadon, te megölelsz, én hagyom. Március lett, rügyezik, nevetgélünk reggelig. Jeges ital egy bárban, magad látod egy lányban. Falevelet hord a szél, mintha [… Tovább]
Nyári réten, aranyréten bársonyszirmot bontogat, kukucskál egy csöppnyi résen, fürkészi a dombokat. Egyik ásít, másik ébren, kék köntösben mindahány, kalászok közt fürdik éppen, harmat ragyog homlokán. Égbolt felé nyújtózkodik, felhőtükör ránevet. – Boldog vagyok!- kiáltozik, s nem gondol, [… Tovább]
