In Memoriam Belesimulok a múltnak ködébe,majd felidézem mozdulataid.Mindet jól ismerem…– Istenem!Nincs többé találkozás,csak emlékezés,s az összekulcsolt ujjaimrarálehelt, rásuttogott ima.– Üt a szívem.Lüktetését hallom.Már csak ez tartozik hozzám,ez a gyengén doboló visszhang,mi bel?lem kiszakad,majd elnyeli a csönd…Sehol se vagy, és [… Tovább]
Csillaghullás Szívet kéne tán cserélni, mert a régi kopott. Boldogtalan éveihez túlságosan szokott. Könnycseppekben megfürdetem, s elbúcsúzom t?le. Boldog álmot, s reményeket nem várhatok t?le. Nincs rajta már hely a sebnek… – Nem marasztal senki. Úgy szeretnék egyszer végre hulló [… Tovább]
Búcsú Nem enyém a remény, s nem Tiéd az öröm. Nem vár reánk boldog élet, csak fájdalom,s közöny. Nem felelek,hiába szólsz, s nem felelsz hiába szólok. Vágytalan lett ölelésünk, s elkoptak a csókok. [… Tovább]
Itt háború dúl Ó,Ég! Nehéz-e fekete terhed? T?led senki sem kérdi meg. S nem szakad-e csillagos palástod, ha nedved sárga, zizeg? füvekre rakod? Ó, Föld! Testednek fáj-e a bomba, mit magukból vasmadarak köpnek, s kötözetlen [… Tovább]
Seb lettél bennem. Mint aki néma hallgatok, mert bánt a szó is. – Mert a szívemben hagytad arcodat. Feldúlsz – felkavarsz. Kibuggyanó könnyem végigszánt az arcomon, de nem tudlak elengedni. – Mert el?ttem fénylesz. Seb maradsz bennem. Mert ugyanúgy, mint [… Tovább]
Kövek a parton, Beléjük rúgok. Könnyez? szemmel Valamit súgok. Nem hallja senki, Egyedül vagyok. Körülnyaldosnak Tajtékzó habok. Ölel a tenger, Elnyeli szavam. Úgy fáj az élet, Kisírom magam. Kövek a szívemen, Nyomják a lelkem. Ott égnek bennem, [… Tovább]
Szívemre markolom kezem, Nem hallod fuldokló szavam. Nem látod? Könnyes a szemem. Itt vagyok egyedül, magam. Lelkembe tiportál, Isten! Halld meg hát vádoló szavam. Elvetted, s odalett minden. Itt vagyok egyedül, magam. Lelkéért lelkemet adom! Halld meg hát [… Tovább]
Ott vagy velem mindenhol A mellemen nyugvó kezem alatt, A tájon vadul nyargaló szélben. Az alvó hegyek aranyló lábánál, S a Naptól, fényben úszó Égben. A párnámon száradó könnyben, A kimondatlan szavakban, Az erd? suttogó s?r?jében, S a lehullott avarban. [… Tovább]
Ó, nagyon itt vagy még.—————–nem kell az Ó, túl pátoszos…Ki vagy Te,hogy bens?mben égveutat törsz magadnak?Meleg vérem vagy.Pirosan nyargalsz bennem,—————ez a „pirosan nyargalsz” enyhe képzavardübörögsz csontjaim között,s mégis békét,s nyugalmat hozol.Nem vártalak, csak jöttél.—————-jöttélJó hogy jöttél, s most már——————jöttélitt maradsz…– [… Tovább]
Nem lehetsz emlék Nem lehetsz emlék a múltból, amíg szíved távolát érzem, míg a gondolat arcodra teszi a kezem,————–maszatos sor amíg érzem b?röd bársonyát, melegét, míg újjaim zsibongva kutatnak hajadban,————–a „zsibongva” szóval van bajom… addig nem lehetsz emlék.———értem itt [… Tovább]
