Eltéved a szell? kunkori kertekben, el nem vezetgetett gondolatom sorsa te vagy, a zajos dobogás, a nyafogás, a látomás éjszaka, ami eltéveszti az id?t, nappalba fog, melegséged forog a tenyerembe véve, lehetnénk kegyelemben így! Ha találnék, ha az útveszt?ben [… Tovább]
A vitorlában dünnyög a szél (egy más mese) este mászik bele vagy, valami tündér fehér ruhában cicázik, a hajamba másik pajkos dalt f?z. ez a csicserg? éj nekem a t?z nekem ég jaj nem elég, nem lesz soha, rég [… Tovább]
akkor inkább leszerotika, amihezhozzászólni sem de gondolni sem lehet,vagy talán túl sokat,vagy mindenhol húsokat,veres kis csúcsokat látsz.na jól vigyázz,mert megégeta láz,és nem éri megaz izzadást,a zsibbadó szakadásta székben,nem is tudom,nem értem,minek jó a vérfröccsenését hallgatnia botban, a mélyül? tájban,minek kell [… Tovább]
Akkor erotika nem lesz a sorokban, azt mondom, nem kell az! a sorsom lesz dagonya az id?mocsárban, vagy tétova semmiér? gondolat koszosodik a kosár aljába dobva, akkor csak n? majd a dudva… és mondom: elfosztom a veres, vagy túl heves [… Tovább]
Csörtettem az utcán,cip?m orrán görgetveaz elémtéved? fénygörönygyöketa fukar napbácsi markából.volttávol az embertengerközel az izgága gondolat,csak egy félreértett mozdulatés könnyen fesletta halványra festettkoponyába vetített kép,mikor még nem kész,hiába mész mutatni, hiába nézed,pszichokellék az,de ha lebontjátoknem marad,nem szabad,nem szaval verseket.félreérti magát a [… Tovább]
Jó is volt veled hülyíteni a beképzelt februári sugarakat, a torz toronyházak alatt… minket f?tött a kuncogó ujja hegye a szétterített szeméthegyek végén, mégis minékünk békén telt a függ? id?, a kihalt tér minket elt?r? térképtelen városi helyén, én voltam [… Tovább]
homo ludens A Tébolybácsit látnám de lehet csak tálcán alszik a hátán, vagy elbambi, na szia kedves, nem lehet nedves most sem a szemem csak azt ne mondd, hogy közben verem mélyére került a túlnyomó rész, ah, semmi vész nem [… Tovább]
jót beszélgettünk,mesélgettük a keser?t és der?sre vezettük a kis bütykös bet?ket, mert butának t?nnek most is és néha a dolgok, nem hiszem, hogy ne lennék boldog veled, tenálad, mert vigyáz a vállad engem, nálad nincs soha fegyver, az ember téved, [… Tovább]
Szemem el?l simítják a napot puha, fekete szárnyak, az árnyak lábujjhegyen járnak, osonnak, sorban háttal a világnak a jó papok, és n?vérek, ?k mind kedvesek, de már a vasajtón túl olvadnak a homályba. A holdfénykirállyal az alagsorban, felborított székekb?l [… Tovább]
A szívem égne, ha szívem lenne, de ott csak egy folt dobol, vagy azt sem, csak valami fakó, fénytelen valami ami volt… Figyeljetek gyerekek mit mondok: savases? mosta, mállott rögök közé hordta maradákát a hunyorgó lángoknak! Mit gondoltok gyerekek [… Tovább]
