Milyen érdekes is az emberi elme. Emlékeink kusza szövevényt alkotnak, mely az id? elteltével fokozatosan veszít s?r?ségéb?l, és mint egy porló szövetdarab a múltból, egyre vékonyodva, ritkulva, áttetsz? hálóvá silányul, majd végül az is szertefoszlik. Talán egy-két apró részlet [… Tovább]
Jeges Ern?: Szentendrei városkép „A templomokra rávillan az alkony,A kusza város csillag bíborában,Csobban a Duna lassú vize halkan”(Vas István: Szentendrei elégia) Szép tavaszi délel?tt volt, és Kelecsényi azon kapta magát, hogy ismét vasúton utazik, bár a célállomás ezúttal [… Tovább]
Bánáti Sverák József: Szentendrei utcarészlet Eszter ragyogó mosollyal suhant nagybátyja felé a kihalt várótermen keresztül. Hosszú barna copfjai kissé rendezetlenül úsztak utána a leveg?ben. Egész mozgása csupa der?, csupa gyermeki báj és légies könnyedség volt, lehetetlenül nagy kék szemei [… Tovább]
Néha csak sodródom szilaj hullámokon Mint buta fadarab, mely jobb sorsot remél… Néha csak sodródom szilaj hullámokonMint buta fadarab, mely jobb sorsot remélÉs ha fennakad a kócos partvonalonMindig elhiszi, hogy ezúttal révbe ér.De az út végtelen, nincs végs? állomásMert [… Tovább]
