Fiamnak szeretettel… Már nem vagy kisgyerek, kit ölembe kapok és ringatok, bár megtenném még… Ruhád, cipőd, s anyád ölét már kinőtted rég. Kinőtt ruhák, kinőtt cipők, rólad mesélnek mind nekem, s az emlékek bűvöletében, felnőttkorod kezdő lépéseit féltő szeretettel, aggódva [… Tovább]
K? k?re hogyan került, megfejthetetlen titok, mit örökre magukba zártak hallgatag piramisok.
Levél nem zizzen.A s?r? lombon átfáradt Hold sz?ripislogó sugarát. Csillagok fényea távolból mereng.Átölel mindent,és elborít a csend. Tücsök zengi csakbús, magányos dalát,a hársfa ontjamézédes illatát.
Láttam már biz láttam ott homokban a lábnyomot szivárványt kék ég alatt tücsköt és kis bogarat folyó vizét végtelent rét színét a szertelent sündisznót a fa alatt hazatér? madarat borús téli ég alatt megálmodtam a tavaszt.
Kisunokámnak Holdsugár-lámpás járéj festette tájon,lehunyt pillád mögöttmesét sz? az álom.Aludj kicsim, aludj,álmodat vigyázom. Elcsitult az utca,dér remeg a fákon,éj lopódzik tovacsendes, kis szobádon.Aludj kicsim, aludj,álmodat vigyázom. Odakünn még tél van,tavaszt hoz az álom,álmodj csodaszépet,repülj lepkeszárnyon.Kicsi tündérálmodmíg élek, vigyázom.
Családunkban mindig gondot jelentett fiam hajvágása. Nem szeretett, mondhatnám úgy is, hogy utált fodrászhoz járni. Nem is az odajárással volt baja, hanem az ottani várakozással. Azt bizony, nagyon nehezen tűrte! Hogy megoldjuk a problémát, elhatároztuk, veszünk egy hajnyírógépet. [… Tovább]
Fakul az emlék, a szem, ráncosodik a gondolat. Fakul az emlék, a hang, bántottál vele sokat, fakul az emlék, a harc, csak szél suttogja hangodat, fakul az emlék, az arc, haragudnom már nem szabad. Fakul az emlék, sírod is, fogadd [… Tovább]
Sietek, hogy közeledben legyek, Nagy fájdalmam elmondhassam Neked. Jó lenne most vigasztaló szavad, De csak a néma, rideg sír fogad. Elsírnám Neked minden bánatom, Hogy nem vagy velem, még mindig fáj nagyon. Kicsi csokrom a sírodra teszem, Könnyeim folynak, és [… Tovább]
Akkor is Akkor is szembenézek veled, ha ollóid újra nyitogatod, nézzünk hát farkasszemet, nem vagyok az asztalod! Ollóid ne csattogtasd nekem, nálam ne üld meg víg torod, még egyszer ezt meg nem engedem, már rég leírtalak, tudod. [… Tovább]
Néma, hallgatag sötétben, a csend ijedten megremeg. Te ott ülsz, azon a széken, borospoháron kezed. Én kérlek ezredszer, szépen: Vigyázz magadra, ezt ne tedd! Sírok, reszketek az éjben, könnyebbülés, ha ébredek. Álmaimban így látlak Téged, szemem sarkából könny [… Tovább]
