A Lovassy László Gimnázium előadása, 10.c. A darabot írta és rendezte: Asztalos László tanár úr. Petőfi szerepében: Rácsai Zalán. Nagyon büszke vagyok rá… és érdemes megnézni, ha van valakinek 37 perce. R.
Hogy mit leltem, ahol jártam, azt kérdezed: Cromwell házát mindössze, s gyilkos sereget, Szeretők s táncosok: mind földbe taposva, Sok hős, vitéz, lovas, hová tűnt, mondd, hova? Hogy mit leltem, ahol jártam, azt kérdezed: Cromwell házát mindössze, s gyilkos [… Tovább]
Elsétálok lassan a kerti padig, szomorú égre néz a föld, a konok; félig alszik, tán álmodik valamit, bakancsom alatt a fagyott fű ropog. Elsétálok lassan a kerti padig, szomorú égre néz a föld, a konok; félig alszik, tán álmodik valamit, [… Tovább]
Nekünk, magyaroknak van egy mondásunk: „minden fordítás egyben ferdítés is” (amely szójáték kristálytisztán megmutatja a magyar nyelv zseniális sokszínűségét). Ez alatt azt kell érteni, hogy természetesen lehetetlen, hogy minden szót, kifejezést, érzést, hangulatot és szándékot visszaadjunk anyanyelvünkön – de a [… Tovább]
A vén pap, Peter Gilligan Fáradt volt s kedvetlen, Mert nyája fele már meghalt, Vagy fekszik betegen. A vén pap, Peter Gilligan Fáradt volt s kedvetlen, Mert nyája fele már meghalt, Vagy fekszik betegen. Egyszer székében szunyókált, [… Tovább]
Így beszélt Pearse Conollynak: „A beszéd könnyű ám,” „Rút szótól száradt le minden Levél a rózsafán; Vagy a keserű szél volt az, A tengerről talán.” Így beszélt Pearse Conollynak: „A beszéd könnyű ám,” „Rút szótól száradt le minden Levél a [… Tovább]
Sokszor néztem, hogy a csúcsán gyakran megpihent egy gerle, és köszöntött éjjelt-nappalt halkan búgva, énekelve. A szomszédban, egymagában, állt a büszke, hatalmas fa; bár a talaj sziklás arra, mégis felnyúlt a magasba. Sokszor néztem, hogy a csúcsán gyakran megpihent [… Tovább]
Álmodott, dalolt s egy dudás Nótát fújt a dudán, Duda nem szólt még ily búsan És nem is volt ily vidám. O’Driscoll dala zavart fel Gácsért és vadkacsát, Hol magas nád szegélyezte A bús Szarvas Tavát. És látta, hogy [… Tovább]
Jöjj, ó jöjj hát, embergyermek, Vízbe s vadonba vezetlek, De fogd a tündér kezét, Mert több a világban a jaj, mintsem azt értenéd. Hol áll a sziklás fennsík S a Sleuth-erdő ér a tóba, Ott egy lombos sziget fekszik, [… Tovább]
Igazából már csak egy fejezet és egy zárás van hátra, hogy kerek legyen az egész… és kiegészítő anyagként a könyvben szereplő történelmi személyek rövid életrajza. Köszönöm, hogy sokan olvastatok, köszönöm a sok jó szándékú és hasznos kritikát – már menet [… Tovább]
