Pődör György Szerző
Vezetéknév
Pődör
Keresztnév
György
1 év Nincs Komment

 

 

Fagy ha még fájna,

nézzél a tájra,

búvik már a hóvirág.

Ahogy volt régen,

fehérből szépen

születik a jó világ.

 

Jelzik a hangok,

ha nem is harsog:

cinegék, szarkák, szajkók

vidám fohásza,

fakopáncs násza

ébreszt erdei cankót.

 

Csermely is csobban,

mint villám lobban

olvadó jégen a fény.

Szárcsa is lármáz,

ébred a kárász,

hol patak iszapja mély.

 

A szél néha bősz,

még alszik a csősz,

s kunyhójában a pásztor.

Kutyája csahol,

gazdához hajol,

hogy ébressze még párszor.

 

Felhők az égen,

nimfák a réten,

önfeledten játszanak.

Illat a futár,

hull a napsugár,

s csilingelnek lányszavak.

 

Nyílik a bimbó,

tartása ringó,

érzi már, hogy jön a nyár.

Fák húrja koboz,

méhecske poroz,

méz fénylik füzek haján.

 

 

1 év Nincs Komment

Pődör György

 ÖRÖK TEKINTET

Valahonnét indul mindig:
valamiért, valakiért.
Jóslatok hiába intik,
a földi térből már kiért.

A szembe talán könny szökik,
mikor megkísérti a fény.
Kegyetlen kínok átdöfik,
istenéhez fordul az én.

Így jön el benne az este
apró kis csillag a remény,
a horizont vak keresztje:
hajnal az olajfák hegyén.

1 év 6 komment

Havazás

Hull a hó bokrokra, kőre,

lepelként borul a fehér.

Háztető marad csak pőre,

akár a test-meleg tenyér.

 

Szerethető ma az úttest,

mert nem látszódnak a lyukak.

Pocsolyát eresztő rút est

sem kínál fagyot alkunak.

 

Amolyan se tavasz, se tél,

nem választás, csak állapot.

Bóbiskol a lomha fedél,

nézi órán a számlapot.

 

A toronyban harang kondul,

derengenek a csillagok.

Az idő lassan lecsordul,

s fényfüggönyt húznak villanyok.

 

Kémények kósza füstje leng

stólaként a hold vén nyakán,

s takarja remény plüsse lent

a már közelgő éjszakát.

 

 

11 hónap 5 komment

Elröppent már minden fényes petárda,

alszik a dőlt pohár, az év lezárva.

Pezsgő a bontott üvegben még pisszeg,

csillagok az égen, ezernyi kis szeg.

 

Távol az Írottkő, csak lélek látja,

mert csúcsát az álomfelhőbe mártja.

Lágy ölében Kőszeg szuszogó kisded,

tegnapját szorítja, mint múló kincset.

 

Szeléné csókját hinti fenn az égen,

súgva, mint alvó kedvesének régen,

hogy a Remény és a Szerelem örök.

 

Lám! A múló évek, mint időkörök

egy pillanatra mindig összeérnek,

dacára minden fagynak, ellenszélnek.

1 év Nincs Komment

Nincsen arany, se mirha meg tömjén.

Három király sincs áhítattal térden.

Szalmák közt, édesdeden és gyöngén –

hej, de sokan várják, hogy visszatérjen.

 

Földi kis testben égi a törvény,

már nem Szűz ölén ring jéghideg télben.

Hit vezet hozzá, benned az ösvény:

ki Betlehembe tart, soha ne féljen,

 

Pásztorok jönnek, a karjuk erős,

imára nyíltak, de egyik se hős.

A világ újra reményre éhezett.

 

Bár meleget a tűz lángja ereszt,

az égre vetül egy árnyék-kereszt,

de nem látja más, csak a Megérkezett.

11 hónap 5 komment

 

 

 

Az őszben vangoghi esték:
a fákról lefolyt a festék.
Lomha ködként terül a csend,
mert hallgat a lent és a fent.

Kigyúlnak, mint a csillagok,
űrből lopva kis illatot,
a függönyfátylas ablakok
rejtve, mi van az asztalon.

A holdas ég most kirakat,
és az árnyékból kiragad
kontúrosan néhány tárgyat
csillogva, mint angyalszárnyak.

Sejteti még a tört ereszt,
háttér a templom s a kereszt,
majd az utat körbelengi.
A távol már sötét semmi.

1 év 2 komment

 

 

 

Beomlott tárnába vagy toronyba zárva,

így vagy úgy, de fél az ember, ha árva.

Ám félelmében hinni is megtanul,

hogy bármi jön, már nem jöhet váratlanul.

 

Amikor kövek közt a remény a párna,

mintha odakint már Istened várna,

s vele az ember nem maradhat alul,

bár kicsinyke sorsa kiüthet balul.

 

Hiába ítél, ki vélt hatalma mögé bújt,

véletlen vagy sors, ki az, ki porba sújt,

s kit nem véd meg semmi támgerenda,

 

hozzád fohászkodik, utolsó  sóhajt

küld feléd, mert látja a sötétben búvó bajt,

s neki te vagy a segítő legenda…

1 év 3 komment

 

 

 

Gondolatok egy bányagödörnél

 

A vén idő szegélyén üldögélek,

előttem a homokbánya partfala.

Mint a végtelen csillagüstökének

kőpora: ujjaim közt hull a dara.

 

Amit hallok, az múltból küldött ének,

évmilliók eróziós dallama.

Letűnt világ! Lám, mintha ütköznének,

s az ősi küzdelem ma is zajlana…

 

Eocén múlt: sok rég kihullt cápafog.

Rákok. Lám, megkövült a lábatok.

Veletek kezembe veszem csendemet.

 

Percen a tegnap. A ma hazaszéled.

Bizony! Csak szélfútta homok az élet,

felfedez, játszik velünk majd eltemet.

 

 

 

 

 

1 év 3 komment

 

 

 

          Szent Kinga emlékére

 

Távol az otthon. Már csöndes a határ.

Gyermekvolt-emlék minden, ami pannon.

Keserű szél fújdogál megtört hanton,

amerre vonult a Tegnap, mint vad tatár.

 

Só – verte gyűrű. Halkuló emlék – batár.

Játék csupán? Netán fénnyel kódolt alkony,

mi szétdúlt álmainkba mégis visszajár?

 

Fogként csikordul a kavics. Hamis remény

lopakodik, hazudva, bár a jelen kemény,

majd felrepít a jövő, az örök inga…

 

Ez már a csodák ideje: mély a tárna,

s mintha mindenki valami jelre várna.

(Hát) ne ígérj semmit, de hagyj bíznunk

                                                  Kinga!

 

 

 

 

 

 

1 év Nincs Komment

 

 

Talán 

minden ott az erdei tónál kezdődött

klottgatyás fürdéssel az arany napfényben

unkák és tarajos gőték sütkéreztek

a víz fodrain a vén idő redőzött

s a gyermekarcú tükörképben nem féltem

üzenete sem volt  semmiféle nesznek

Talán

emlékszem milyen a szamóca illata

s megismerem még a vargányák kobakját

de nem számolom  mit jósol hazug kakukk

ha fütyülni tanít  erdei pinty dala

magasban hol   ölyvek a fészküket rakják

mint élet sűrűjében  elkísér  a drukk

Talán

az élet-vadonban eltévedtem volna

ha nincs velem annyi intelem és tanács

ha nem figyelem  a fák mohás oldalát

de itt a sűrűben – semmibe hajolva

ahol a szálerdö körbefog mint a rács

ölelő anyaként kínálja most magát

Talán 

mégis csak oda kellene visszajárni

az erdei tóhoz mint szomjas szarvasok

nézni a tükrös csillagokat és várni

hogy a mesékből jönnek békés farkasok

gyermekként aban hinni   történjen bármi

örökek a tölgyek  s köztük a dallamok

 

 

Pődör György Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.