A levél útja A levél, igen. Már nem lehetett tovább halasztani a dolgot. Kél atya úgy gondolta, a gyermek talán nem is fogja túlélni az első hónapokat. Minek akkor feleslegesen felizgatni a grófot, és ezzel költségbe verni a plébániát [… Tovább]
Mire meghallották a ministráns hozta csengőket, már magasan fenn járt a nap az égen. Négy fiú cipelte a hosszú tartókat, a pap közöttük lépdelt. Nehézkesen vette a levegőt, idős volt már. Megfáradt a szolgálatban, az emberi bűnök hallgatásában és az [… Tovább]
– Azért mégis szomorú, hogy ilyen magányosan hunyt el. Senki sincs, aki megsirassa – szólt a fiatal, megnyúlt arcú nő, akinek sötét haja kilógott a fehér kendő alól. Hosszú eres ujjaival megfogta a halott nő kezét, keresztbe rakta a mellkasán, [… Tovább]
Késő délután érkezek anyám látogatására. Mindig ilyenkor szoktam. Figyelmeztettek, hogy lehetőleg ugyanabban az időben jöjjek, mert így egy stabil, fix pontot tudunk adni neki az összeomló világába. – Kalmár Ádám, Gábor Zsuzsannához – közlöm a portán, és zakómból kiveszem a [… Tovább]
Nem találtak rám a Harcban, mellettük én kicsi voltam. Kicsi lénynek nagy az útja, az Életet megtanulja. Megtanultam lélegezni, megtanultam szépen enni, kiabálni, járni-kelni, a világot felfedezni. Viharban élni, menekülni… azt is, nincsen hova menni, nincsen hova menni. [… Tovább]
A kép Homola Gábor munkája Tudod, néha jól esne nekem is egy kis ölelés, mikor a magány vas marka belőlem könnyet facsargat… Tudod, nekem is jól esne néha egy kis ölelés, mikor fáradtan vetem neki hátamat a falnak… csak [… Tovább]
A szürke ég alatt halott avar, téglavörös a föld, a büszke gally… téglavörös lett és rozsdabarna, kopár erdőnk a nyarat siratja. Kopár faág karmolta az eget, ezért sírt nekünk reggelre deret. Téglavörös a táj, sötétbarna, nyári búmat az avar [… Tovább]
TILLA Eljött. Eljött pontosan. Meghallgatott, beszélt, s én meséltem gondtalan. Eljött, és sokáig maradt. Sétáltunk a város fénypontos csöndburka alatt. Sétáltunk hosszan – a két idegen – ő csak jött velem, s válaszolt [… Tovább]
eLL. A fortélyos félelem… Hm… Hallottam ezt már valahol… hogy a fortélyos félelem igazgat s ötletnek, gyönyörnek is áthatolhatatlan gátat szab. A szememben gyémántragyogás és hit volt, mikor láttam. De félek. Félek, hogy [… Tovább]
Ez mese. Vagy mégsem. Nem, nem az. Van, akinek igen, van, akinek nem. Volt egyszer, messze bent, valahol egy lélek mélyén, ahol a Nap s a Hold évente egyszer csókot vált, egy gyönyörű királyság. A királyné mosolygós szemű, [… Tovább]
