Kellene egy igaz vers Kétezer-kilenc Karácsonyáról Feny?fa illatról Fehéred? tájról Gyertyák melegér?l Forralt bor ízér?l Dombokat legy?z? Szánkózó gyermekr?l Csillogó szemükr?l Felh?tlen jókedvr?l Éjféli misér?l Jézus születésr?l Jóságról Reményr?l Otthon melegér?l Megbékélt ünnepr?l Dalról Szerelemr?l Boldog jöv?r?l Csodákról százszor Örömkönnyekr?l [… Tovább]
A leggyengébb láncszemnél Támadt, orvul, kéjes vigyorral, és Gyomorszájon talált a Stressz, ?, a hétköznapi nagyúr. Hitte, hogy célhoz ér, De tévedett, Mert pont velem kezdett, Ki ismeri a TITKOT. A vonzás törvényének megfelel? „Kuss Murphy” felkiáltással -egy jól irányzott ágyék [… Tovább]
A padlás, meg?rzi a régi formákat is, hisz látom, mikor a rozoga, imbolygó falépcs? tetején megállok, és szinte beesem a térbe. A több évtizedes pókháló, mint egy hajszálvékony celofán tekeri körbe az id?t. Belépve, hangos gyermekzsivaj, kemény, elhangolt, negyven éve málló, [… Tovább]
Adj valamit mi fontos a világon, lángot, dallamot, bármit, tedd elém, várom! Adj egy szál rózsát, s a tövist vele markom szorítását, vérem fémjelezze! Adj szabadságot szálló madarat, gyöngyökkel borított hajnali napokat! Adj feszül? vitorlát kékl? tengereket, [… Tovább]
Álmomban kérdeztek, hej, miképpen élek, van-e földi kincsem, boldog-e az élet. Ha az Isten szólt, a válasz a számon, igen, van egy kincsem e b?nös világon. Az, hogy sírni tudtam, t?led tanultam, és férfi módjára párnámba fojtottam.
Látom az új partok kontúrját a válság tengerének hánykolódó hullámain át, s foszló ködöt remélek. Látom az óceán haragját, és birkózó evez?im imába mártódott lapátjait kínok közt edzem. Látom alakod a habokban, [… Tovább]
A halálozási rovatban megjelent: meghalt a lelkiismeret, hisz pofon verte az, kit egykor, szeretett! Lehajlok, pulzusát tapintom, hátha csak tetszhalott, s a holttest hírtelen, reám kacsintott! Víg, gy?ztes mosollyal, a [… Tovább]
Vigyázz! -humor?- Szabad verset könny? írni, nem kell a rímre figyelni, egy lényeg van, -mit akarok-? nem szótagokat számolok. Szonettek, óh végetek van, az „ÉS”nem közöl számaiban! A kortárs költ? ma, bíz szabad, igaz nem jut neki ízes falat. Pályázatra [… Tovább]
Hatalmas szomorúf?z Földet ölel? ágai Komoran guggolnak A nyéki tópart Bús vizének öblénél Szívem a f?z alá ül Kezeit félénken kinyújtva Símogatva törli le az ágakról A tél hátrahagyott leheletét A domboldal mosolygó hajlatán Árnyékot vet a tavasz íze [… Tovább]
„erotikus” novella a Dobj egy hatost c. könyvemb?l Hétvégi légyottra igyekszem. Kedvesemmel a tóparti csónakházba beszéltük meg a randevút. Megérkezem, még nincs ott. Leheveredem az egyik alsó állványon tárolt kenuba. Szivacsot teszek a hajó fenekébe, és kényelmesen elnyújtózom. [… Tovább]
