Lantos Tímea Szerző
Vezetéknév
Lantos
Keresztnév
Tímea
Ország
Hungary
1 hét Nincs Komment

Gennyes sebeket ecsetelnek az aszfalton, burokban  fojtogatják a hörgő fákat, utcanők ajkairól falják az összetapadt közönyt, holdfénnyel párbajoznak, feszületet csapkodnak vonyító ostorral. S reggel lepihennek. Felkoncoltak éjjel élőt és holtat… Tömény orgia. Elég volt! Merev nyakukon lóg a magány.

1 hét 4 komment

Rám ömlött fényed, a zuhanó csillagok kihunytak. Homlokomon szomjaztam tenyered  langyosát, mielőtt  becsuktam szemem, s elmosolyodtam. szembogaram mögé zártalak. Hisz nem is fáj? Megszántalak…

1 hónap 1 Komment

Azon a napon békesség volt, igen így emlékszem… A felhők, mint kövér dunyhák kiszakadtak anyám és apám  csizmája alatt ropogott a hó, a szán lassan siklott. Nem éreztem testem a szánon, könnyű boldog lelkecske lebegett rajta. Anyám és apám sem [… Tovább]

1 hónap 3 komment

  Nyirkos ágyban úszó álom, sebes faleveleket mosdató holdfény, macskakövek közt imbolygó erekben szűkölő fűcsomó hiányod. Ernyed, oszlik…   És szentségtörés összemázolni nap mint nap bőrömből is szivárgó hiányod, megélni kéne, összegömbölyödni Isten tenyerében, ha adta hálásan fogadni, de megfestem, [… Tovább]

2 hónap 4 komment

A pályaudvar lámpái közt hunyorog a magány, aprópénzt csörget zsebében egy hajléktalan, összegömbölyödik vállán a remény, s  kígyózó síneken egy élet emléke rohan.  Az aluljáró falán vacog a pontos idő, tikk-takk szívet pumpál szüntelen, megállni volna kedve, elszunnyadni egy fontoskodó [… Tovább]

2 hónap 2 komment

Kalapos öregúr az ősz kertek alatt keserű füstöt pöfékel, s csontos diófának dőlve nézi barázdát szántott az idő ekéje.  – Fáradt vagy te is örök barátom?  – kérdi a földet, s leveti kalapját. Déli harangszóra indul nyirkos röggel kezében, altató [… Tovább]

2 hónap 3 komment

Ma elraboltam a szívem egy sétára. Az est borostyánfényt festett a hajamba, és mély gesztenyeszín lángot lobbantott szemembe. Szomjaztam erre, randevúzni önmagammal. A csend puhán lépkedett mellettem, lehullott emlékfoszlányokat szedegetett, majd langyos tenyerét nyújtotta felém. Úgy éreztem, lázas és libabőrös [… Tovább]

2 hónap 5 komment

A szomszéd kertjében a fenyők mégsem lettek boldogok, egyenesen vigyázzállásban szemlélték a vihar előtti csendet, szigorú tartással felkészülten a készülő viadalra. Igen, a közeledő ősz sejtelmes neszeit ők már érzékelték. Hiába lett néhány percre mézesen csorgó napsütés, tudták, valami készül. [… Tovább]

12 hónap 2 komment

Megint lázban fekszem, s te újra távol vagy, fázom… Nem csak te, most erőm is elhagyott.   Ne keress többé! Már nem is hiányzol, csak  újra gyermek szeretnék lenni akár sovány és csúf gyermek, mint voltam, kiálló bordákkal és bús [… Tovább]

1 év Nincs Komment

Úgy vigyázz rám, mint sarjadó  virágra kertész cserzett keze vigyáz, hisz gyönge és érzékeny vagyok.   Pedig hányszor ígértem holnap elvezetlek szilárdságom ösvényén, s   csillag szórta  partra érve, fürdetem arcom a magasban, a mennybolt tetején,   de az úton oly [… Tovább]

Lantos Tímea Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.