Jampa drolma Szerző
Vezetéknév
Jampa
Keresztnév
drolma
10 év 19 komment

Pörögve, forogva,
kering?be szállva,
keringve,
lehullva,
halálba
tánca:

 

Táncolna
sárga,
felkéri hajolva
vörösét a barna,
cinóberrel
ropja
a vidám rozsdája.
Piros csak
kacagja,
Pártája
köd pára,
fejdíszeként kapta.
Napnak
r?t aranya,
sugárölel? karja,
fénynek
koszorúja,
ragyogó szép álma.
Szélnek kitárt szárnya,
t?zött röppálya
pörögve, forogva,
kering?be szállva,
keringve,
lehullva,
halálba
tánca,
elfogadott sorsa.
Pille élt? kacaja,
halála – násza.

 

10 év 12 komment

Törött tükrödben
int? kezek vesznek.

 

Korholtak anyáink,

szavalták nagyapáink,

sugallták ?sanyáink…,

mi, kimondjuk máris.

Fecseg oktalanul,

s tán jogtalanul

hangosan a szád.

Nem leszek

feleslegesen bírád,

ki ír rád!

Más a hozott

égszakajtós világ,

sötét vagy világos nyomor,

nevelkedett kor sodor.

Komor kormányos

kilyuggatott vénád,

rövid röpt? f?

bódítón csábos,

remeg? kezedben t?,

lövete „mákos”.

Felemás cip?ben kérlel

a veszend? lélek,

jártadban-keltedben

keresztben fekszek.

Törött tükrödben

int? kezek vesznek.

 

10 év 7 komment

még késik ez a fránya tudomány, és nem találták fel a ââ?¬Å¾Kamasz-szobában Közleked?tââ?¬Â.

 

Lencsevégen kép,

életnek emlékei:

a pillanatok

 

 

Birodalma ajtaja már a bejáratnál „állj”-t kiált a „BELÉPNI TILOS” piros kitett táblájával. De ha e tiltást mégis megszeged és belépsz, készülj fel jól, mert egy modern absztrakt kompozíció az eléd táruló látványhoz képest bizony kismiska.

A földön vakondtúrásként halmozódva, egymásra ömlesztve, halomban állnak körömlakkok, szemfestékek, egyenesít?-, bodrosító szerkenty?k és herkenty?k tömkelegei… minden, ami egy kamaszlány szobájába való, és még tán az is, ami nem való. Apró-csepr? dolgok, táskák, társasjátékok, szakadtmacik és plüssállatok… özöne. A szoba „egyhangúságát” oldva könyvek, füzetek, CD-k és DVD-k hegyekben – „nem is tudom, hol járok, tán a Mátrában, Mecsekben”. Legalább tucatnyi pohár, bögre, tányér, eltévedt bolygó-utasként megfáradva pihen a szobájában szanaszéjjel. Az edényekben otthagyott maradékok összeszáradt csontvázai virítanak felém. „A kutyafáját, már megint eltévedtek és elvétették a konyhát!” Az asztalon, széken, földön ruhakupacok. A tiszta, és a szennyes együtt álmodozik kart karban öltve, színes összevisszaságban. Röpködve lopódzom id?nként ki-be, be-ki, mosógépem mindig éhes tátott szájába szennyesét óvatosan csenem, s közben kerülöm a „botrányt”. Féltve kezem, lábam épségét, gyorsan iparkodok is kifelé.

Visszatekintve, nagy nehezen kiszúrom, talán a plafonon lenne még hely, de még késik ez a fránya tudomány, és nem találták fel a „Kamasz-szobában Közleked?t”.

Rendvarázslásból rég kin?ttem, jobb a béke! Ki-ki éljen szobájában, saját élete rendjében, és keresse-találja meg a maga holmiját, dolgát. ? és a rend pillanatnyilag más-más világ. Nem ér rá ilyesmire – hogy is gondolom én azt -, hiszen csepp ideje sincsen: hemzsegnek a barátok, és emellett még iskolába is eljár. Bölcs ki hallgat, s vár, hisz kin?tte a másik kett? is, most már ?k küzdenek gyermekeikkel a rendért.

Mikor tanul, számomra ez bizony egy nagy talány. De hát a szül? már csak egy ilyen állatfajta, mindig e dolgokon rágódik! Egymás hegyén-hátán tele van a szoba fiúkkal – nem is tudom, hogyan férnek be mindannyian -, sztereóban üvölt a ritmus, löki a kemény dam-damját, szemük számítógép képerny?jére meredten feszül, ujjuk popkornos tálban vaktában matatgat. Néha aránylag csend van, akkor t?n?, röpke magányát éli; TV, számítógép és az ágy Bermuda-háromszög b?völetébe zártan.

 

Éled a kert is, a metsz?olló csattog, alakulnak a bokrok, zümmög a f?nyíró – itt vannak a fiúk, ég a kezük alatt a munka. Van is itt b?ven tennivaló, hisz kett?nknek, leányoknak hatalmas nagy ez az édenkert. Megéhezik munkában a gyomor, elfogyott már az ebédmaradék, de szívesen sütök lángost, palacsintát, vagy f?zök mást is, ami a fogukra való – munkájukkal b?ven megszolgálták.

Gy?lnek a lányok, fiúk. Ki ezt, ki azt hoz, összejön az enni-innivaló, készül a piknik. Izzó, zajos zenebona ütemére pattogó t?z nyaldossa a fahasábokat. – Szerencsére, a szomszédok még emlékeznek arra, hogy egyszer ?k is voltak fiatalok. Rotyog a bográcsban a virslivel, füstölt oldalassal gazdagított paprikás krumpli, illata csábítva hívogatja a kutyákat és a macskákat is. Itt a kamasz-buli! Csillagos éjszakában száll a pernye az egekbe, sül a szalonna, hagyma, krumpli, és pirul mellé a kenyér.

Hajnalodik, álmosan hunyorognak a csillagok, a láng pislákolva kialszik, elszundikál a t?z, de ?k csak mulatnak, nevetnek, hangoskodnak. Már a Nap is fent vigyorog az égen, mire az ifjúság felszedel?zködik, és elindul hazafelé.

De nem csak buliban van együtt a kis csipet-csapat, mert ha szökik a kutya, tákolják a kerítést. Közben öblösen jókat rötyögnek még a kertnek is danolni támad t?lük kedve.

 

Kamasz-szoba lassan zárul! Kin?ttünk a kamaszkorból. Betoppant életébe a mindent elsöpr? nagy szerelem, és hagy itt csapot-papot, szül?t, barátokat…, az eddigi kis életét. Készül?dik, szedel?dzködik új életéhez, pakol, teszi holmiját rendben el.

Nehéz lesz – nem is tudja még – önállóan élni, feln?tt gondokkal együtt megférni! Úgy érzi, várja a kihívás, és rohan a viharzó élet dús hajába kapaszkodva messzire az óvó kézt?l.

Szememet bánat, és egyben ragyogás tarkítja, és emlékek foszlányain elt?n?dve elmorzsolok pár kihullott könnycseppet. Fátyolos ereklyéim özönéb?l lassan ébredezem, állok lányom szobájának ajtajában, és nézem az itt hagyott rendet, mert most az van. Szívem összeszorul. Torkomat valami szorítja. Nehezen nyelek, és újra nedves a szemem. Könnyem megered.

Hát a harmadik is, a legkisebb is felkötötte a szárnyas-saruját és szárnyát próbálgatva kirepült. Kamasz-szoba álomlován vágtató csendes, zajos és színes tarka-barka álmok tovat?ntek. Itt már bizony kett?nk közös életében is egy id?szak befejez?dött! 

Összeszedem magam. Könnyeim lassan elapadnak. Szippantok egyet… Tisztában vagyok vele, ez a világ rendje, és sóhajtva bemegyek a saját szobámba. Aki elmegy, annak mindig könnyebb. Tudom, mindig el?re kell nézni. A fej örökké hideg, sohasem azt érzi – s?t nem is érez (!) -, amit a szív, mert az sokszor majdnem megszakad, belehal. Azt is tudomásul veszem, hogy várja ?t a saját élete, és engem is vár a saját életem. Ráér?sen bekacsolom a gépem, a sarokban megjelenik h? barátom, a jelz?érték? Csupa-szem Gémkapocs, és írok…  Ilyenkor mindig száguld az id?.

Csak alig negyven kilométerre lakik majd innen. Jó az út, és ha nincs nagy forgalom, harminc perc alatt oda lehet érni kocsival. Mosolyogva mondta, majd meglátogatsz, és én f?zök neked ebédet.

Hétvégén hazajön – azt mondta. Hány nap van még addig? Tártkarokkal várjuk ?t is mindig haza, mint a két nagyot és családját: a szül?i ház, a négylábúak és én, a kétlábú.

  

Kint a kertben üresen leng a hintaágy… leng a hinta, üresen… Lassan újra megcsikordul, nyikorogva leng… – hirtelen azt hiszem, hogy… -, de most csak a szél ül benne.

 

 

 

10 év 23 komment

Belém szakadt sóhaj,
lábam csontig vásott.

 

Már megdermedt

kezemben a kötél.

Nem jöttél.

Fehér világ halott,

csillag is alig.

 

Ajkamra fagyott

a Hold jeges csókja.

Belém szakadt sóhaj,

lábam csontig vásott.

Vártalak Apa!

 

Fákon üveggyöngyök,

arcod, arcod… ringtak.

Mégsem bírtam,

szemem eltakartam.

Pedig hogy vártalak.

 

Tejúton lábnyomok hívtak,

karmos szél havat kavart.

Hiába futottam,

mindent betakart.

Mégis vártalak.

 

Csörömpölt az óra,

elröppent egy sóhaj.

Nem várlak többé,

kezemben sincs kötél.

Akkor is látlak Apa!

 

10 év 21 komment

Színtelenségbe görcsösen sikító fák,
égben pihék játszadoznak,

 

 

 

Jeges szél ollózza a tájat,

gyors lábakon rövid napok

körbe-körbe járnak,  

az élet-szekerek imitt-amott,

meg-megállnak.

Árnyak és fények bújócskáznak ottan,

kedved hol fel, hol le, tottyan.

Színtelenségbe görcsösen sikító fák,

égben pihék játszadoznak,

teli torokból fújják a zúzmara-trillát. 

Rigó sírva kiált,   

keser?en dalolja búját,

hiába keresi párját a nagy hóban,

nem látja sehol sem a búbját.

 

 

 

 

 

 

 

10 év 19 komment

hervadásukban a nyár
megkövesedett borostyán lehelete.

 

 

 

Kivont szablya kaszál

jajduló határon.

F?söpr?m híjas foga

csíp?s széllel versenyben

megbarnult diófaleveleken.

Száraz törékeny csontok,

fáról hullott koloncok,

hervadásukban a nyár

megkövesedett borostyán lehelete.

Szürkék, kócosak már a reggelek.

 

 

 

 

 

 

10 év 18 komment

Kép és haiku együtt haiga (japán versforma)

 

Újra és újra

létkerékbe kergetnek

pillangóvágyak

 

10 év 20 komment

Vágy öledbe simul, múló pillanat,
markáns a ritmus, heged? sírva kacag,

 

Búg a latin, búg és lüktet

búgón szól forró zene,

szikrázik, vibrál heve,

… lassú-gyors – gyors-lassú üteme,

míg tüzesen járod a tangót, te vagy szerelme,

életed percek alatt lepereg:

bús méz, vihar-fény, fergeteg.

Vágy öledbe simul, múló pillanat, 

markáns a ritmus, heged? sír, kacag, 

csordul a szív,

gitár peng a kéz alatt, húrja csak rí és rí… 

szerelmesen fakad mélabús dallama.  

Parkettán csusszan a láb, suhan a pár,

itt minden más és más.

Karja válladon pihen, madárpihe,

keze pille,

most(!) majdnem egy …csók…

féltérdre ereszkedik a bók.

Egyesül a testben „ön és te” édes keveréke,

lángolás, elutasítás

végtelennek t?n? véges csábítás szenvedélye.

Lába derekadat fonja, lágyan átkarolja,

becézve ölel – ellök (!) pörög – perdül, röpül – kerül…

búg a latin, csupa-csupa t?z,

kitör? vulkán mi hajt és ?z,

hosszan kilép, lépte igéz, keresztez, cifráz, figuráz,

nem hibáz, testet-lelket csigáz.

Izzik bizsereg a vér,

fuvola kísér,

heged? fájva kiált, prímet visz a gitár,

rázza a láz, harc ez a tánc.

Játék csábít, kábít a lány,

kellem és báj,

hátravetett feje, szeme

incselked? szénfekete, mély tekintete,

öleld(!) érezd a n?t(!)

pillantása b?völ, villan mint kés

mely kéjjel öl(!) 

perdül, válla mellkasodhoz ér,

csitít,

félfordulat – hát a háttal összeér,

simít,

dereka nádként hajlik, ajka vonzó kármin,

fels?teste hárít,

comb a combhoz tapad – tüzes…,

karcsú gazella, szoknya takarja,

sodra érzékedet kavarja,

lüktet és lüktet, 

búg a latin, búg… lassan szunnyad üteme,

… lassú-gyors – gyors-lassú… zene.

 

10 év 7 komment

vonszolja sovány magát
évei arcának elmosódott hadátââ?¬Â¦

 

Látom naponta ?t,

alig pislákoló életét.

Megy még! Bírja lába,

akarata, az er?s élni vágyása,

vonszolja sovány magát

évei arcának elmosódott hadát…

Kötik még az élethez szálak,

? tudja, mik azok a vágyak.

Halálát hurcolja púpként hátán,

napfényben is érzem

az elmúlás dohba áztatott

kesernyés, savanykás szagát.

Lassan gödör lesz szeme helyén.

Már eljött érte

születésekor eljegyzett mátkája,

hozományát adja a Halálnak,

ki követeli jussát;

kihunyó parazsát alig várja szónak,

gondolatnak, akaratnak.

Egykor kölcsönadott élettel kezében

sebtében oson, birodalma csendes rejtekébe.

 

 

10 év 21 komment

Tekereg, mint felleg,
aztán szoknyádon ül,
f?z, szeme lobbanó t?z,

 

véd? várfal, bástya,

 lobogó fáklya,

izzó er?,

 kerget?, gerjeszt?,

karja óv – erny?.

Tombol, rombol, épít,

szépít tettén, szaván…

hátán mindig a kabát.

Utasít, esdekl?n kér is,

tenyere simogat, békít,

szelleme szédít, pezsdít.

Eszedet elveszi, megf?z,

lelkedet veszejti,

testedet megejti,

megöl, éleszt, legy?z,

hatalmába kerít,

s mint szilaj hullám leterít.

Néha áll sután,  

felel kurtán, vagy hümmög,

halkan dünnyög,

körülötted sündörög,

s némán figyel.

Kikel magából a rossz vacsorától,

de mégis ott van, ha kell,

hogy ne légy hoppon.

Forrón csókol, bókol,

hódít, bódít, mint óbor,

tested beléborzong.

Tekereg, mint felleg,

aztán szoknyádon ül,

f?z, szeme lobbanó t?z,

 rakoncátlan huncut kobold,

majd morog, id?nként horkol….

párod; ad álmot, biztonságot,

 meleg otthont.

 

Jampa drolma Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.