Dobrosi Andrea Szerző
Vezetéknév
Dobrosi
Keresztnév
Andrea
6 év Nincs Komment

1.     Műsor     Szószátyár volt mindig Gyuri, megszólalt, s volt ramazuri. Papagájom nem majom, bohókázó etalon. Magát búcsúztatja, furi.   2.   Mánia     Volt a porrongy, fogta Hilda, azt hitte, a pihi tiltva. Egyszer mégis [… Tovább]

6 év Nincs Komment

  Próbáltam más arcára is, mint mikor nincs fogkeféd – nekem egyik talp se tetszik, miért kellene fenék?   Mert az vagy, ahonnan nézed, ahonnan építed magad – ilyen a testépítészet, rangsorolja az izmokat.   Nem állok kézen miattad, nem [… Tovább]

6 év Nincs Komment

A vonat verte reggeli ritmus bőszen hajbókol a hétvégi csendben. Pedig elnyomja a fülhallgatóból áradó hangvihar. Szemem már és még nyitva, elvileg hazáig kísér. Rátapad egy piros kabátra. Férfi hordja. Ősz hajára egy sötétkék baseballsapka feszül. Az ülés eltakarja arcát, [… Tovább]

6 év Nincs Komment

    Készülődnek a csillagok, felveszik flitterruhájuk, kifutón mennyi sziluett, pulzáló kis éji bábuk.   Csendre áll rajtam az idő. mint templomban a feszület, bennem is csírázik egy kép, egyszer én is csillag leszek.   Táguljon hozzád a tér, az [… Tovább]

6 év 7 komment

    Az idő filmkockáin kopott, karc ette percek, a bánat pergamentekercsét szorongatom már. Erőssé leszek, ha gyengeségem elfelejtem, nehéz úgy a járás, míg az ember csak botorkál.   Az út olykor sárdagasz, vagy épp túl könnyű préda, mégis haladnom [… Tovább]

6 év 16 komment

      Ott voltam. Tudom, nem beszéltük meg, mert az élet már csak ilyen. Sosem volt időnk. Legalábbis úgy hittük. Nem mentség, hogy közel éltünk egymáshoz, fel az sem oldoz, hogy én voltam a fiatalabb. Az idő síkjait felváltva [… Tovább]

6 év 7 komment

kép internetről     Sarkon fordul a nyár, a kis kacér, ki mosolyra csábul, mert visszatér.   Bennem is átvonul, már V alak, lent október, mosolygó héja lak.   Lehet lenge ősz, máskor reszketek, csak játszik, csupa báj, mint kisgyerek. [… Tovább]

7 év Nincs Komment

Sápadó a hajnal arca,  virrad. Jön az örökös hajsza,  a meglett civódás megint.  Köztünk a levegő meging,    rezzen, cirógatni próbál.  Ránézek, fordulok, s a váll  egy rántásnyit hátracsusszan.  Vár, mint fogkrém a tubusban.    A kávéskanalat, ha majd  megfogom, [… Tovább]

7 év 13 komment

    Levetkőzött a nyár s odaszólt az ősznek: vidd és add át ruhám a méla magánynak eljövetelére, a part már szendereg – álmot akart a homok, s a vadkacsákat   jobban elrejti a hajlongó sástelep, ha ködfátylad a hullámot [… Tovább]

Dobrosi Andrea Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.