felfűzném az éjszakákat láncnak, mint fűzfa teszi lehullni készülő levelével. része vagyok egy álomvilágnak, elkényeztet örökké tartó szerelmével. készen állok a változásra; ősz, te csodaévszak jöjj! ne hagyj magamra, hisz belőled lettem; zivataros délutánok árnyékában, mint sár friss tócsába süllyedtem. [… Tovább]
Illusztráció: saját kép, 40 x 40 cm, akril-vászon a napok, mint sietős szolgák rohannak. talán öregszem… beismerjem? sebek tátonganak egyre mélyebben, [… Tovább]
Illusztráció: saját kép. 50 x 70 cm, akril-vászon. [… Tovább]
Illusztráció: saját [… Tovább]
Illusztráció: saját [… Tovább]
Illusztráció: saját kép, 40 x 40 cm, vegyes technika – vászon. nem akarom érezni dögszagú hőhullám erejét izzadt testemen amint belemarja borzongó bőrömbe sós ízű csókját… nem akarom olyannyira, ahogyan kurtizán kívánhat feloldozást, bár tudja, hogy minden éjszaka szúrós arcával [… Tovább]
Illusztráció: saját kép, 40 x 40 cm idegesít, amikor megszólalnak a hegedűk,egymástól függetlenül, mégis egyszerre,kihívóan, szomorú zenét játszva,mintha magukba akarnának zárni…vinnének oda, ahol az első hangjegy terem!de jó lenne, hűséges muzsikásaim –tőletek sokkal nehezebb lett minden –nélkületek… elrejteném lelketeket!rendetlen [… Tovább]
Illusztráció: saját kép, vászon-akril, 40 x 50 cm .. már kinyíltak a veronikák is mire hazatértem… „Deo gratias” óvatosan lépkedek közöttük, hogy le ne tapossam kéklő testüket. szívós apróságok, felfelé törekvő, égre nyúló virágokkal. szeretem őket, közéjük feküdnék… keresem [… Tovább]
Illusztráció: saját festmény mondtad, nyugodjak meg, majd te tudod… [… Tovább]
Illusztráció: saját festmény ujjaim közül szökik a szeretet… nyugtalan ritmust dobol a szív. mint színes cukorgyöngyök olvadnak a hangok, [… Tovább]
