D. Bencze Erzsébet Szerző
Vezetéknév
D. Bencze
Keresztnév
Erzsébet
1 év 10 komment

    Miért ily kíméletlenül kék az ég? Miért egyedül a Nap, aki ma rám nevet? És miért ily szenvtelen? (belém tűzi az emlékeket, azt a szomorú napot, csakhogy jobban fájjon) Most éppen simogatásra vágyom, de ő könyörtelenül karcol az összes [… Tovább]

1 év 11 komment

Saját fotó             Gyöngyharmat a hajnalokon.Kifakult, szürke ég alatt  csípős füstszagot hord a szél. Kerget emléket, álmokat  –   Berreg az ősz, a nagy kerítő. Első áldozat a ledér nyár. Szinte még az… (vagy mégse?)  Úgy tűnik: vége…  Játszik velünk, vagy csak éppen jelmezt [… Tovább]

1 év 19 komment

Saját üvegfestmény: Bíborfelhők / részlet Pihenni vágyom,  Ne is keressetek! Semmit se kérj,  Ne tekints felém. Ahogy telnek az évek,  Nincs édesebb,  Mint pamlagon heverni Gondolatok nélkül, SzövetségbenA kúszó felhőkkel –  Bársony-puha az égbolt, Azúrkék vásznára Rámásolhatom arcod. Sokáig fogLebegni az [… Tovább]

1 év Nincs Komment

Zalaeger

1 év 10 komment

  Hűvös csókokra ébredek. Szemérmetlen ez a hajnal. (hát persze, megint nyitva maradt az ablak) Rövid a takaróm. Fázom. Hiába húzom a párnám fejemre, eltűnsz az álommal te is… Megint esik.   Belaktam a nappalokat, de az éjszaka egyedül lakhatatlan. [… Tovább]

1 év 12 komment

Saját festmény: ALKONYÉG – akril, vászon (40×50)           Alkonyod szürke egénInog az időGomolyog elméd   Bizonytalan léted Súlya alatt Reszket a lélek * Nem riadsz hangos szóraÁm néha hullámokat vetszAmit az önsajnálat fuvall Ne hagyd a NapotLenyugodni haragod [… Tovább]

1 év 8 komment

„Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, / Fájása édes, hadd fájjon, hagyom./ Ha balgaság, ha tévedés, legyen, / Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!” *       Birokra kelnek számban a szavak, melyek őrízhetnék a letűnt nyarat [… Tovább]

1 év 18 komment

    Virágokat cipelnek hátukon a lankák –  fészkükkel nyúlnak értem az almafák,  ágaik épphogy elérik homlokom. A cirógató szellő gyengéden teszi a dolgát. (helyetted) Nem tudom, eddig merre csatangolt. Áldás ez a tavasztól.   Minden az almával kezdődött… Ördögi [… Tovább]

2 év 18 komment

      Jó ideje már Szívemben nyílnak az orgonák Nefelejcsek bús violák Hófehér hajad Szelíd rezedáin Hírlik a tavasz S mint halálod óráján Suttogó panasz Csillagfénybe olvadó Könnycseppeket fakaszt   Pergő gyöngykalárisomTúlvilági rétekenSzirmokat bontReményem Zöld lélegzetHorizonton áthajol Hogy a mindenség [… Tovább]

2 év 14 komment

„Uram! Ne hagyd, hogy leromboljam az élet templomát!” (Szentgyörgyi Albert imája)     Fekszem a füvön.  Sugárzó napsütés. Susogó szellő.Hegyi friss. Madárének.Egy katicabogarat röptetekujjam begyéről éppen – Csipetnyi béke.Áldott csönd. Éledő zöld.   Fülemet a földnek szorítom.Hallom siratóénekét. Vérzik a tuskó alattam.Sírját ássa a világ [… Tovább]

D. Bencze Erzsébet Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.