Miért ily kíméletlenül kék az ég? Miért egyedül a Nap, aki ma rám nevet? És miért ily szenvtelen? (belém tűzi az emlékeket, azt a szomorú napot, csakhogy jobban fájjon) Most éppen simogatásra vágyom, de ő könyörtelenül karcol az összes [… Tovább]
Saját fotó Gyöngyharmat a hajnalokon.Kifakult, szürke ég alatt csípős füstszagot hord a szél. Kerget emléket, álmokat – Berreg az ősz, a nagy kerítő. Első áldozat a ledér nyár. Szinte még az… (vagy mégse?) Úgy tűnik: vége… Játszik velünk, vagy csak éppen jelmezt [… Tovább]
Saját üvegfestmény: Bíborfelhők / részlet Pihenni vágyom, Ne is keressetek! Semmit se kérj, Ne tekints felém. Ahogy telnek az évek, Nincs édesebb, Mint pamlagon heverni Gondolatok nélkül, SzövetségbenA kúszó felhőkkel – Bársony-puha az égbolt, Azúrkék vásznára Rámásolhatom arcod. Sokáig fogLebegni az [… Tovább]
Zalaeger
Hűvös csókokra ébredek. Szemérmetlen ez a hajnal. (hát persze, megint nyitva maradt az ablak) Rövid a takaróm. Fázom. Hiába húzom a párnám fejemre, eltűnsz az álommal te is… Megint esik. Belaktam a nappalokat, de az éjszaka egyedül lakhatatlan. [… Tovább]
Saját festmény: ALKONYÉG – akril, vászon (40×50) Alkonyod szürke egénInog az időGomolyog elméd Bizonytalan léted Súlya alatt Reszket a lélek * Nem riadsz hangos szóraÁm néha hullámokat vetszAmit az önsajnálat fuvall Ne hagyd a NapotLenyugodni haragod [… Tovább]
„Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, / Fájása édes, hadd fájjon, hagyom./ Ha balgaság, ha tévedés, legyen, / Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!” * Birokra kelnek számban a szavak, melyek őrízhetnék a letűnt nyarat [… Tovább]
Virágokat cipelnek hátukon a lankák – fészkükkel nyúlnak értem az almafák, ágaik épphogy elérik homlokom. A cirógató szellő gyengéden teszi a dolgát. (helyetted) Nem tudom, eddig merre csatangolt. Áldás ez a tavasztól. Minden az almával kezdődött… Ördögi [… Tovább]
Jó ideje már Szívemben nyílnak az orgonák Nefelejcsek bús violák Hófehér hajad Szelíd rezedáin Hírlik a tavasz S mint halálod óráján Suttogó panasz Csillagfénybe olvadó Könnycseppeket fakaszt Pergő gyöngykalárisomTúlvilági rétekenSzirmokat bontReményem Zöld lélegzetHorizonton áthajol Hogy a mindenség [… Tovább]
„Uram! Ne hagyd, hogy leromboljam az élet templomát!” (Szentgyörgyi Albert imája) Fekszem a füvön. Sugárzó napsütés. Susogó szellő.Hegyi friss. Madárének.Egy katicabogarat röptetekujjam begyéről éppen – Csipetnyi béke.Áldott csönd. Éledő zöld. Fülemet a földnek szorítom.Hallom siratóénekét. Vérzik a tuskó alattam.Sírját ássa a világ [… Tovább]
