Ha elindulunk – 1886-ban – a „Sápi-Nagybajomi” országúttól délre eső Szöllőskerttől nyugatra, hogy végigpásztázzuk, mi minden esett a nagyváradi püspöki nagy bírtok tulajdonába, akkor tulajdonképpen Kisrábé-Puszta részeit „utazzuk” végig, egészen Bajom és Báránd határáig. Az említett Szöllőskertet soha nem hallottam [… Tovább]
Házunk puritán, kívül, belül fehérre meszelt vályogfalán belül semmilyen díszítmény, festmény sem mórikálta, kínálgatta magát. Bezzeg a vékony repedések hálózta mindenféle alakzatokat öltött a képzeletemben. Különösen szerettem nézni a mestergerenda és a folyófák által megosztott mennyezetet, amiről néha pókok [… Tovább]
(A „főszereplő” kordé természetesen nem volt ilyen modern.) Az Újbarázda Termelő Szövetkezet utolsónak alakult meg Rábén, és az Echerolles (Eseró) kastéllyal szembeni gazdasági célra és műhelyekként szolgáló épületek közül a régi temető felőli, legnagyobban ütötte fel a sátorfáját. Leghátul az [… Tovább]
móring – ‘jegyajándék’; ‘kelengye, hozomány’. A bajor-osztrák morgng, morign (‘reggel, holnap’) magyar fejleménye, az irodalmi német Morgengabe (‘jegyajándék, hozomány’) jelentése alapján; ez a Morgen (‘reggel’) és Gabe (‘ajándék’) elemek révén arra utal, hogy régen a vőlegény a nászéjt követő reggel [… Tovább]
Az én és kis barátaim korcsolyázása igen sokféle módon történt, akkor, amikor a tél még tényleg tél volt. Kihasználtunk minden eszközt és jégfelületet, lefagyott havat. Saját gyártmányú „korcsolya” volt pl. akkor is a lábamon, amikor a karácsonyra hizlalt libát vittem [… Tovább]
(Ez a visszaemlékezés egy korábbi – feltehetőleg a naplómból – elveszett írás pótlása, aktualizálva) Anyám holnap lenne száztizenkét éves, éppen halottak napján. Mindig félt is a haláltól. De ki nem? Ő neki azonban elegendő volt, ha a házunk előtt a [… Tovább]
A meglehetősen nagy, de döntően uradalmi kézen lévő határnak csekély hányadát tették ki a lakosság kezén lévő földek. Tíz ezer aránylott az összesen is ezer hold alatti, kisebb, nagyobb paraszti gazdaságokhoz szülőfalumban. Ennél még kisebbek voltak a falut északról gyakorlatilag [… Tovább]
Kedves Toronytársak! Tizenhárom évvel ezelőtt – amikor még a kő is lágy volt -, teljes fegyverzetben Kecelen járt a 7torony felolvasó/szerző gárdája, de helyi írói vénával rendelkezők is ismertettek műveket. A felolvasáson ott volt, és forgatott a Kecel Városi Televízió, [… Tovább]
Az ezerkilencszáz ötvenes évek elején, egy csendes kora őszi nap délideje táján, amikor anyám a nagyházban sürgős varrnivalón dolgozott, én elégedett, teli hassal sündörögtem nagyanyám szoknyája körül a konyhában. Vártam, meséljen valamit, hogy is ment egykor a csíkászás. A nagyszoba [… Tovább]
Emlékek felidézése, és Kiss Laci figyelmébe: Özvegy Darázs Döme Dánielné, született Darázs Dóra mélyhegedűt megszégyenítő alttal döngött, döngicsélt, miközben önfeledten dézsmálta a Zala Gyöngye ritkás, nagy szemű fürtjeinek azokat a bogyóit, amelyek ki voltak repedve az elmúlt napok bőséges esőitől, [… Tovább]
