Felhasználói fiók

És még mindig… Aranyló sugarával még mindig átölel Fényes mosolyával melengeti testem Simogatja lelkem Még mindig ragyog! És még mindig… Zöldellő levelei lágyan táncolnak a szélben Színes kabátját még nem öltötte fel Nyári ruhájában Még mindig ragyog! És még mindig… [… Tovább]

Ősszel a halálról mesél a táj, az elmúlás fellege borul az égre. Csitt! Ne félj! Nem fáj! Nézd, mily’ szép a természet! Aranyba boruló fák, egykorzöld lombok, levelek hullnak, keringve szállnak, mint megannyi paradicsommadár, boldogan, kacagva trilláznak. A halál nem [… Tovább]