A fekete nejlon zsákkal kezemben a legközelebbi park irányába indulok. Nincs határozott célom, csak el, el minél messzebb a kórháztól, ahol a fertőtlenítő, vizelet, és izzadságszag bizarr keverékét már nem is érzem úgy, mint az első alkalommal. A zsákban anyám [… Tovább]
Turge próbált lépést tartani velem és vállamra nehezedett óriási tenyerével, miközben élettelen lábát húzta maga után. Másik kezét a lassan elüszkösödő sebére szorította a rászáradt vértől, portól szennyes nadrágon keresztül. Sajgott a vállam, zúgott a fejem. Úgy éreztem, nem sokáig [… Tovább]
— Anyuka, vigyázzon a lépcsőn! Hisz olyan szédülős mostanában, még leesik! Várjon egy picit, hozom a táskáját. Ági is jön, majd ő segít lemenni, rendben? — Rendben, István, rendben. Az apró kis asszony a korlátot fogta egyik kezével, másikkal [… Tovább]
Szabó Kálmán egykedvűen lóbálta a táskáját a hazafelé vezető úton. Hiába volt április, hiába hozta a tavasz mámoros illatát a szél a liget felől, hiába látta a mellette viháncoló tizenéves lányok combját kivillanni a rövidke szoknya alól, hiába melengette [… Tovább]
Apu megfogta középen a díszeitől megfosztott fenyőfát, és odakoppintotta a padlóhoz a fenyőtalpakat. Apu megfogta középen a díszeitől megfosztott fenyőfát, és odakoppintotta a padlóhoz a fenyőtalpakat. Millió száraz fenyőtű hullott a padlóra, a hangjuk olyan volt, mint amikor [… Tovább]
Felfelé sétálok a meredek utcán, hazafelé bandukolok. Tolom magam mellett a bicajom, s figyelem a sárga falevelek közt átszűrődő, késő őszi napsugarakat. A fák gyökerei feltolták a járda köveit, s azok ráncosra gyűrték a kőkerítések autóbejáróit. Ropog a lábam [… Tovább]
Rányomom tenyerem a forró radiátorra egészen addig, míg teljesen elviselhetetlen lesz, és érzem, hogy égeti a bőröm, de még tartom néhány másodpercig, úgy, hogy összeszorítom a szám és megpróbálom kikapcsolni a fájdalomközpontot az agyamban, ahogy a tévében mondták. [… Tovább]
Felhúzom magam a konyhapultra, és onnan nézem az ablakon keresztül beáramló napsütést. A napsugár végigfut a szennyes edényeken, a sötétkék konyhaszekrényen, majd lesiklik a krémszínű padlólapra. Kettévágva a konyhát, akárha megrepedt volna a föld, s alatta folyna a [… Tovább]
„Poligráf” Az ellenszél az arcomba csapja a hajam, ahogy kihajolok a vonat ablakán. Az állomás és vele anyu, Jóska bácsi és Sanyi lassan csak egy homályos folt. Teljesen elgémberedett a karom a sok integetéstől. A széltől kipirult arcom akkor kezd [… Tovább]
Ülnék még itt csendesen, Úgyse’ figyel senki sem. Várnám éj csendes dalát, Felhajtanám a zongorát, De remegő görbe ujjaim Tántorognának húrjain. Csapnám földnek talpamat! S az döngne a táncom alatt. Valaki átfogná derekam, Lobogna őzbarna hajam! Így [… Tovább]
