Boris Anita Szerző
Vezetéknév
Boris
Keresztnév
Anita
4 év Nincs Komment

 

 

Deréktól lefelé
egy pár szandálnak és
szoknyának képe is
elég ahhoz, hogy már
fel is idéződjön bennem
az a nap, amikor
anyád fogta a kezemet,
nekem csak ez a kép
maradt meg, ahogy
látom a szoknyáját.
Lábszárig ér.
Ennyi jut eszembe
arról a napról, hogy
anyámnak is lehetett
pont ilyen szoknyája,
az mégis másképpen
természetes.

 

 

 

 

Arc
4 év Nincs Komment
Arc

Így sem csodáltam arcot még,
nem találtam rá mondhatni
ilyen furcsa módon.
Koppenhágai rádióreklám.
Arc egy komolyzenei
flashmobról.
A szemöldök íve és az orr.
A profil. Nem szemben áll,  
a kamera oldalról mutatja,
az arcot mégis látom,
és ismerem, mint a ház előtti fákat,
mint a vizet

—————————

A profil eleve oldalnézet, nem értem, minek szájba rágni… Túlmagyarázod. NHI

6 év 3 komment

 

amikor sámándobolnak a
háziasszonyok és lámák is
akarnak lenni,
amikor nem érted,
miféle kézrátétel ez? Miféle
zavar mindenfelé?
Amikor húszévesek tárgyalnak
halvány sejtéssel
milliókról multinál,
bölcs papák meg
hajtják kint a gépet.
Orvos, tanár terén
inkább van helyén
a dolog, gondolod,
legalábbis kor szerint,
mert egyébként
dehogy van helyén
a hivatás.

 

Amikor élénk narancsok a 
falak, itt ez a divat, de
van példa cifra
virágos szőnyegre is,
igény szerint akár ikeás.
21. századi hipokrácia
az antik bútor, amihez
nem érhet víz.
Néha tettetünk vagy tetetünk,
de hiába minden akarás,
lombik-ikrek
ide-vagy-oda: válás.
A valódi virágszőnyeg leg-
távolabbi rokonai vagyunk.
Itt jöhetne Hundertwasser,
aki szintén nem magyar.
Mondhatni Gaudí,
na ő meg ki?

6 év 6 komment

 

Lágy lélek volt,

a természet simogatta.

Mint egy hűs, tiszta íz

olyan volt tekintete, s

mint a legszebb szőke fűz

volt a lány.

 

A legmélyebb feketéből

fehér-fény szürkén vált ki

s tért a mélybe újra.

Vagy tértem én újra meg újra

ha elmerültem varázsában.

 

Ma már tudom,

élni akartál, látom vidám

lelked is, szelíd bájod.

De inkább érzem, hogy tiéd volt

szép halálod.

 

oly nagy volt az ember

ott, azon az órán, hol

aranybetűs neved szíveket

hasított, s szegezett a

kövek, fák közé a kertben,

túl az időn

6 év 5 komment

Napsütés ősszel, ez igen!
Ez minden. Csoda.
A teremtő mosolya, báj,
– érintve vagy.
Élsz. Hétköznap,
napközben és utcán,
SZABADSÁG-on vagy.
Kiáltozás –
valami forradalmi játék
szín, scene.
Ismerős. Ismerős a
nyolcvanas évekből.
Már végigcsináltad
magad is az osztállyal,
csak akkor tizenötödikén
volt ugyanez a cirkusz.
Ordíttatják az Ötödiket,
mintha nem lennének
épp elég hangosak.
Vagy legalább értenék…
– miért nem az órán
bőgünk? Lenne tananyag
ordítani azt, hogy
politikai foglyok!!
hogy lövészárkok!
hogy tizenéves fiúk bepisiltek!
hogy veteránok!
hogy holokauszt! – ordítsunk
holokauszt!! – szerintem
valami irdatlan az űr, már
nem vagyok iskolás, de
valami hiányzik.
Mintha manapság tényleg
az utcai ordítozást
tanítanák.

6 év 1 Komment

jaj, hópárduc kilehelte és a kölyök
elérték de nem jöttek le
nyolcezer. nyolcezer

jaj, hópárduc kilehelte
ki megy majd az állatkertbe?
Hát Gerdának ki mesél?
Ki lesz Csoma édesapja? Lesz-e
bárki, felneveli majd az anyja
nagymama nagy nagymama
felnőttkorban majd legyőzi
mit az apja félbehagyta
jaj, hópárduc kilehelte és a kölyök
elérték de nem jöttek le
nyolcezer. nyolc nyolcezer

lesz még büszke magyar nemzet?
internetes tudósítás
megmászták és elérték
de jaj, hópárduc kilehelte és a kölyök
nem jöttek le
hegymászók álmot reméltek,
nem ilyet, de ilyet?
mondta míg élt, halna boldogan ha
felfelé, lefelé?
Jaj, Hópárduc kilehelted és a kölyök
nyolcezer. nyolcezer

Test nélküli temetésed
égről szól majd
fájdalom. fájdalom
Hát a hegyi kölyök, Párduc
mit érez az édesanyja
mit gondol ma Péter anyja,
hegymászó ha megesküdne,
vissza-
fordul, mint elfogyott
ideje. ideje

jaj, hópárduc kilehelte és a kölyök
elérték de nem jöttek le
nyolcezer. nyolcezer

Asszonyod is tudta baj van
az idővel felfelé, felfelé.
Jaj, Hópárduc kilehelted
és a kölyök hogy tett volna, a
jövőben egyszer apa?
De az első nyolcezer.
Nyolcezer

 

6 év Nincs Komment

Azt mondom
lépj túl az alkonyon
továbbá hajnalon
szép a vár, szebb a kereszt
Az van mit épp szeretsz
mit kedvvel megéltél
más bajának mása
egész más a vágya
s az övé sem valós
– a város

 

6 év 3 komment

 

Teremtettem szerelmet
többször is.
El is ragadott már
az ár a semmiből.
Volt ilyen is.

Végül marad a vágy.
Övé vagyok több mint
teljesen.
Betöltjük egymás
alakját. Gyakran.
Álompár, mi.

Majd újra és újra
egy képet lenget,
arcodét.

 

6 év 3 komment

Harminc körüli nő
kezében esernyő-
vel, még lány.
Szivárvány színeire
világított díszlet
egy fotószalonban.
Napfény és eső
örök kapcsolata
sejlik, inkább a
színek dominálnak.
Valamilyen oknál
fogva visel egy
pár fülbevalót is.
Akár egy megkomponált
könyvborító.
(mosoly, esernyő, fülbevaló)
A belső oldali portré
viszont hiányzik.
A címet ő adja:
Türkiz tollfülbevaló.
Az ernyő szára ferdén,
mint tengely, mellyel
a hosszúsági körök
találkoznak.

Majdnem pontosan
ellentétes pólusig
utaztál. Gyógyulás
reményében, másik
kontinensre.
Ami megszokott, hét-
köznapi, vagy ismerős
mosolyod.
Tökéletesen illeszkedsz
a világ-tablóba általa
osztálytársak, igazgatók,
tanárok közé.
(Neved mellé két év
alatt nem tett senki
apró jelzést vagy
megjegyzést, melyből
bárki értené:
válaszolni nem fogsz.)
Talán egzotikus
fülbevalódnak van
némi üzenete, de
lehet, hogy a szivárvány
a fontosabb.

 

Boris Anita Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.