Bogár Gábor
Vezetéknév
Bogár
Keresztnév
Gábor
5 év 2 komment

Csak rajtad múlik

 

A tél nem a te otthonod,

költözz át a nyárba!

 

Esőfelhők, hófelhők az égen,

cseppek és pelyhek lehullásra vágyva;

 

pici porszemek, kavicsok, kövek,

meteorok, holdak, bolygók gigásza…

 

…a legkisebb sejtre felvett öltözet

a szövet pontos méretaránya

 

szerint alakul, testté lesz, mindent elkövet

hogy önmagát egy tócsában meglássa,

 

mikor születik. Később meghal.

De e kettő között küzdelemre készül.

 

Szeret. Szeret, de megcsal

Ne így szeress! „Szeress vitézül!”

 

Esőfelhők, hófelhők az égen.

S vége. Már senkinek sincs itt maradása.

 

Köd. Szél és levegő jajong a puszta téren.

Kimondhatatlanul ringat ájulásba

 

megtalált furcsa lényem. Visszhangzik:

Mit vársz? Mit vársz Istenedtől?!

 

Sár és agyag. Olcsó, pedig antik.

El vagy esve ember! Kelj föl!

 

M’ért nem elég Atyád mindentudása?

Legyen elég, hogy tudsz az egyszeri jelenről,

 

de ne legyen elég e tudás tudása.

Koporsója falán a hulla dörömböl –

 

erre gondolj! (Belülről.) Mert neki nincs több dobása.

Kitisztult szemed szépen emeld föl,

 

ha kész vagy a megújulásra.

Tiéd a világ, csak mondj le mindenedről.

 

Hidd el, olyan egyszerű dolog;

ha élsz, már nem éltél hiába.

 

Csak tudnod kell: a tél – nem a te otthonod.

Szedd össze magad, és költözz át a nyárba!

 

 

 

 

 

 

 

5 év Nincs Komment

Cupido ármánykodása

 

A józan ész szavára

a köd lehull szememről:

szoborszép tested látva

lemondtam Istenemről –

egy istennő javára.

 

Meleagroszt lenéztem:

hogy „óh váll’’ és „óh emlő”

a férfi legyen ébren,

főként akkor, ha költő,

akkor mindenképpen!

 

Még semmi új se történt.

A régi rossz Kísértő

látta: más most a „törvény”:

erényből büszkeség nő –

„…hogy mosná el az örvény!”

 

… véget vetek neki!

cicázz, és lásd: holnap

eléd fog omlani!”

 

 

Tudjuk: az ember gyarló.

Mégsincs mentség arra,

hogy tisztára mosva

feküdjön a szarba.

 

Most bűntudat marja

nagyralátó lelkem.

Isten meg csak nevet,

ahogy én képzelem:

 

„Drága angyaltársak!

ki mondja, hogy kár volt?

jó, hogy kitaláltuk,

ezt a Bogár Gábort!”

 

őszintén megmondom, fogalmam sincs miről is szól ez a vers. Van. Azt látom. Önfény. Azt látom. Na de, na de… hiába a jó vers, ha igazán nem szól semmiről.  Mert akár szólhatna is …mert ha ha akarod szól is…. De a végével, nekem-nálam nagyon agyonvágtad.

Úgy vágtad agyon, hogy közben semmit se adott, így maradt újra a „van”…és a semmi…

 

    Ez egy tartalmilag egyértelmű, jó és könnyen (!) érthető vers. Jambikus lejtésű, a kezdő három ötsoros versszak rímképlete: ABABA, a befejező három négysorosé: XBXB.  Azért küldöm újra, mert (egyértelmű) mondanivalója miatt, számomra nagyon fontos darab! Kérlek, olvasd el újra!

5 év Nincs Komment

Miért nem mosolygunk mi, magyarok?

 

   Egy rádióinterjúban, egy szerencsés, de elsősorban tehetséges ifjú, aki huszonöt éves korára már mind az öt földrészt bejárta, az Antarktiszról hazatérve – ahol idegenvezetőként működött egy évig -, azt nyilatkozta, hogy a többi néphez képest az a legnagyobb baj velünk, magyarokkal, hogy nem mosolygunk. (Lehet, hogy ez az oka annak, hogy még nem döntötte el, hamarosan megszületendő gyermekét hol fogja felnevelni; de valószínűleg valamelyik nyugalmas, derűs nép pálmafái alatt, talán egy tengerparti szigeten.)

 

   Mielőtt vitába szállnék általánosító megállapításával, el kell ismernem, hogy legalább felerészben azért igaza van.

   Mert valóban nem mosolyognak a belvárosi közlekedésben résztvevő autósok, főként csúcsforgalomban, vagy amikor megpróbálnak parkolóhelyet találni, amely sem pénztárcájuk tartalmától, sem úti céljuktól nem áll túlságosan távol.

   De ha ez nem is feltűnő, bizonyára mosolyognak a repülőgépeken, űrhajókon, és általunk még nem ismert repülő objektumokon utazók.

   Lehet, hogy nem mosolyognak mindannyian a kis házakban élő nagycsaládok, a bérházakban, önkormányzattól megvásárolt vagy önkormányzati lakásokban lakók, vagy akiknek tartozásaik fejében eladják a fejük fölül a házukat, lakásukat, mert nem tudják kifizetni a monopolhelyzetben lévő közüzemi szolgáltatók által rájuk rótt, gátlástalanul emelt díjakat.

   Ám az is lehet, hogy némelyek még képesek mosolyogni a kényelmes, csendes lakásokban, kertes házakban élők közül, ha békés családi légkörben kipihenhetik mindazt, amit házon kívül el kell viselniük.

   Nem biztos, hogy mindig mosolyognak a NAV, a konkurencia és ezernyi kötelezettségük között vergődő vállalkozók, cégtulajdonosok, üzletemberek és üzletasszonyok, közalkalmazottak és kis fizetésűek – akiknek folyton számolniuk kell, ezért nem is érnek rá mosolyogni. De ha marad rá idejük, esetleg még képesek mosolyt hívni az arcukra a jól fizetett dolgozók, örökösök, milliomosok és milliárdosok, hazánkba szakadt külföldi örök-turisták és ingatlantulajdonosok, gyártulajdonosok, multi-man-ok; meg azok, akinek tevékenységi körében erre feltétlenül szükség van a sikerhez.

    Továbbá – én úgy látom – szívből jövő örömben fürdik a bűnözők arca – hiszen egyre többen és egyre sikeresebben működnek országunkban; már külföldről is szívesen fogadják őket, akár állandó letelepedésre is. Aminek persze nem örülnek az áldozataik, akik – természetesen – szintén egyre többen vannak (- ők nem külföldről érkeznek, még a legabberáltabb mazochisták sem -), úgyhogy lassan már mindenki fél mindenkitől. Hiszen tapasztaljuk, hogy a legprofibb bűnözőket arról lehet felismerni, hogy egyáltalán nem lehet felismerni őket.

   Mosolyognak a rendőrök is – nem az irigység beszél belőlem -; hiszen ők is egyre többen vannak, a feladatuk is egyre több és változatosabb – és ez egy hivatás, tehát nyilván szeretik a munkájukat.

   Örülnek és mosolyognak a kábítószer-kereskedők – beleértve az elektronikus: média- és művészi alkotás- típusú kábítószerek kereskedőit, mert egyre mosolytalanabb kis hazánkban sokan már nem látnak más megoldást életük élhetőségére, mint a legkülönbözőbb kábítószerek fogyasztását.

   Ugyanezen okból görbül fölfelé szájaszeglete a mértéktelenül gyarapodó és sokasodó papoknak és mindenféle vallások, áltudományos életfilozófiák hirdetőinek, akik segítenek nekünk elérni, hogy jelenlegi „rövid és nyomorúságos” ( – mintha ez törvényszerű illetve megváltoztathatatlan lenne! -) életünk helyett, egy másikra koncentráljunk. Vagy régi személyiségünket hajítsuk ki az ablakon, és útmutatásaik szerint éljük valaki másnak az életét.

 

   Az már az arányok (vagy a selective listening hiánya) hibája lehet, hogy a boldog ifjú, akinek mosolya a rádión keresztül is példamutatóan hatott, egyáltalán nem találkozott mosolygó honfitársakkal.

 

   És – ha ez nem is látszik rajtam – mosolygok én is, mert csak ez az egy életem van; és nem hagyom, hogy bárki vagy bármi elvegye tőle a kedvem.

5 év 2 komment

                                                            Egyetlen kérésem

 

   Tegnap leszállt hozzám az Úr angyala. Térdre borultam, és imádtam őt. Majd már éppen kezdett fájni a térdizületem, de nem tudtam, hogyan is kellene folytatni, amikor így szólt:

–         Állj fel, gyermekem! Szolgáló testvéred vagyok én is. Könyörgésed, állhatatos hited meghallgatásra talált Istennél, ezért most lehet egy kívánságod, bármit kérsz, az Úr teljesíti.

   Bár talán nem vagyok művelt ember, talpraesett meg semmiképpen, de a Bibliát elég jól ismerem, forgatom; és eszembe jutott Salamon király esete.

    Ezért – némi megfontolásnyi, megfogalmazásnyi szünetet tartva, ezt válaszoltam:

   Uram! Mint tudod, nem vagyok gazdag ember, sőt gyakorlatilag nyomorgok. De nem kérek tőled gazdagságot, mert már megszoktam, elviselem a nyomort.

Csak annyit kérek, hogy holnap a tőled kapott magánhelikopteren, amelyet megtanítasz majd vezetni és megszerzed nekem hozzá a szükséges okmányokat, elrepülhessek ahhoz a csodálatosan szép, barna szemű, fekete hajú lányhoz, aki mindenkinél jobban szeret engem, és egyetlen vágya, hogy a feleségem lehessen. Ehhez persze el kell látnod némi pénzzel, de mint már említettem: ez nekem nem fontos, csak egy szükséges kelléke az adott helyzetnek. Tehát – ha majd feleségül adtad hozzám ezt a rendkívül kedves, érzékeny, okos és szép leányzót; csak azt az egyet kérem tőled, hogy részese lehessek az isteni bölcsességnek. De nem csak, mint néző – kérlek, ne tarts emiatt telhetetlennek -, hanem ebben szeretném leélni hátralévő napjaimat.

   Persze jó lenne – ha nem tartasz ezért tolakodónak, hogy a terepjárónk már feltankolva várjon ott a gyönyörű villánk előtt, hogy elindulhassunk kedves jövendőbelimmel egy kis előnászútra, valamelyik közeli tengerparti luxusszállodába.

   Az angyal nem szólt többet, megfordult, és útjára indult. Kissé mintha szomorúnak tűnt volna, de lehet, hogy ez máskor is így szokás. Én meg úgy fel vagyok dobva, hogy egyszerűen nem jön álom a szememre. Alig várom a holnap reggelt.

5 év 8 komment

Seneca, az anonim keresztény?

 

   

Kedves Olvasóm, barátom, ismerősöm. Nem áll szándékomban megtéríteni téged, bár tudom, hogy ez keresztényi kötelességem lenne („Máté 28:19: Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében”) De én — mondom, keresztyén létemre — nem hiszek ebben, bár néhány embert és — gondoljatok rólam, amit akartok — állatot már bemerítettem, megkereszteltem. Tiszteletben tartom a szabad akaratodat, meggyőződésedet, oda térsz tőlem, ahova akarsz.

Jómagam 26 éve tértem meg, 24 éves koromban. Eközben volt két év, 2000-től 2002-ig, amikor elfordultam Jézustól, újra ateista lettem; és visszatértem egyik kedvenc elfoglaltságomhoz, a filozófusok és a szépirodalom olvasásához. Egy könyvet is írtam a Biblia ellen, de ennek kéziratát hamarosan megsemmisítettem, még 2002-ben, amikor egészen megdöbbentő módon visszatértem az Úrhoz.

Jelen tanulmányom még nem jelent meg, de most már — tizenkét év készülődés és jegyzetelgetés után — úgy érzem, hogy nem sietném el túlzottan a dolgot, ha végre meg is írnám. Viszont a Bevezető már elkészült, és levelezésben állok a Holnap Magazin főszerkesztőjével, akinek megígértem, hogy két-három héten belül elkészülök vele. Ezért most idekötöztem magam a gépem elé, és kb. egy hete csak írok, írok. Jelenleg napközben is, mert a mai termelő tevékenységemet nem éreztem kielégítőnek. Annál is egyszerűbb a dolgom, mivel a Seneca jegyzeteim rendelkezésemre állnak, az anyag és az ötletek belül már teljesen készen vannak. Legalábbis jelentős részük. És mivel van gépi konkordanciám, ennek segítségét is igénybe veszem: ha nem jut eszembe a bibliai hely, amelyet keresek, kulcsszavakat írhatok be, és ha jó a kulcsszó, akkor már csak néhány tucat, ha kevésbé jó, néhány száz igehely közül kell kiválasztanom a megfelelőt.

Főszerkesztő barátom egy képet is fel akar majd tenni az írásom mellé Senecáról, küldött két változatot, mire ezt válaszoltam neki:

 

Kedves József!

 

  

Köszönöm kérdésed, örülnék, ha kép is lehetne Lucius Annaeus barátomról.

Tudom, hogy keresztényhez méltatlan, ocsmány és okkult dolog, de én 2002 tavaszán többször is, személyesen találkoztam a mesterrel. Mentségemre legyen mondva, valami még ennél is sokkal szégyenletesebb dolog, hogy akkor, 2000 elejétől, haragomban, kétségbeesésemben elfordultam az Úr Jézus Krisztustól. Horribile dictu: még egy könyvet is írtam a Biblia ellen, amely később méltó helyén, házunk szemeteskukájában landolt.

Újra elkezdtem foglalkozni filozófiával, elsősorban Voltaire-rel, Nietzche-n kívül másik régi kedvencemmel, akinek minden művét újraolvastam — a háztömböket betöltő levelezésén kívül —, és szöget ütött a fejembe egy sora, amikor Montesquieu-ről vagy valaki másról, ez most nem lényeges, azt mondta, hogy az egész életművét odaadná Seneca egyetlen soráért. Ekkor beleástam magam Senecába (minden fellelhetőt elolvastam tőle, de teljes mértékben csak tanítványához, Lucilliushoz írott Erkölcsi levelei ragadtak magukkal; józan, egyszerű, életszagú bölcsességükkel). Seneca két év után — akkor már elég erőteljes szellemi kapcsolatunk is volt — megjelent a lakásomon, és beszélgettünk. Tudomásomra hozta, hogy számára terhes a társaságom, mert többet nem tud mondani, tanítani nekem. Én még egyszer hívtam, el is jött, és akkor már dühösen rám reccsent, hogy: „Ha további kérdéseid vannak, menj vissza Jézushoz!”

Ettől padlóra kerültem. Lementem egy sarki nyilvános telefonfülkébe (csak a forma kedvéért), és remegve, teljesen kiborulva felhívtam Jézust (mivel ő bármelyik számon elérhető, és sohasem jelez foglaltat). És Jézus, becsületére legyen mondva, azonnal visszafogadott, bár könnyek sűrű hullatása közben. Félreértés ne essék, nem ő sírt, hanem én. Bár lehet, hogy ő is, de én eléggé el voltam foglalva önmagammal és erre nem tudtam odafigyelni.

Mindezt csak azért tártam eléd, mert, mint mondtam, én személyesen láttam Lucius Annaeus Senecát, és van egy kép a neten, amely szerintem eléggé hasonlít rá.

Csatoltan átküldöm neked.

 

Legyen áldott napod!

Gábor

 

 

Seneca, az anonim keresztyén?

 

 

Seneca Erkölcsi leveleinek, a Corpus Lectionariumnak összevetése (helyenként, ahol mássága miatt nagyon eltérő a bölcselete: megkülönböztetése) bibliai helyekkel

 

A sztoikus bölcsek erkölcsi alaptanítása a szenvedélymentesség. Négy alaptételük: az igazságszeretet, a bátorság, a bölcsesség és a mértékletesség. Senecát közéjük sorolják, de ő saját magáról azt vallja, hogy nem tartozik egyik iskolához sem: „nem adtam el magam senkinek, nem viselem semmilyen gazdának a nevét”.

— ataraxia: a szenvedélyektől való mentesség, a kedély s a lélek rendíthetetlen nyugalma; a sztoikus iskolának egyik lényeges alapeszméje.

— sztoicizmus: szenvedélymentes, természetes életmódot, szigorú erkölcsiséget tanító ókori görög-római filozófia

(2. lev.) „… a bölcs belátáson alapuló szilárdság, állhatatosság az élet szerencsétlenségei és megpróbáltatásai közepette…”

A Corpus Lexionarium, vagy rövidítve: Corp. Lex. 2004-ben napvilágot látott Seneca: Erkölcsi levelek másik címe. 2004-ig csak ennek a levelezésnek — amelynek bölcselmeit, útmutatásait fiatal barátjának, Lucilliusnak írta — csak egy része volt magyar nyelven elérhető.

 

 

 

Lucius Annaeus Seneca:

 

Erkölcsi levelek

 

 

Isten és társszerzői:

 

Szent Biblia

 

 

–         „nincs, akinek élete ne a holnapra irányulna. Hogy mi rossz van ebben? Nem élnek, hanem élni készülődnek. Mindent elhalasztanak”

 

Mát. 6. 34

Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert * a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.

 „Nincs senki, aki másnak használva magának nem használt volna”

 

   Péld. 11.25

A mással jóltevő ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.

(103. lev. ) „Minek töröd a fejed azon, ami megtörténhet veled, de lehet, hogy meg se történik?

Luk. 12.25

Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét * egy arasszal?

„… Hogy mindezt a rengeteg nagy fontosságú tudást kényelmesebben elszállásolhassuk, ki kell söpörni lelkünkből a fölöslegest. Az erény nem fog szűk kis tanyára telepedni…”

Fil. 3.8

Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: a kiért mindent kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem, * (’Ahol csak egy apró sarkot is fenntartasz a Sátánnak, arra a helyre a Szentlélek nem fog beköltözni’) – Oswlad Chambers: Krisztus minenekfelett)

„ Mit tétlenkedsz? Nem férfitulajdonság félni az izzadságtól”

 

Zsolt 104:23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.

„… én nem tartom szegénynek azt, aki meg van elégedve azzal, amije van, nem kíván többet – ez a gazdagság…” (Corp. Lex. 102. oldal)

 

Nem az a szegény, akinek kevés a vagyona, hanem az, aki többet kíván… ha nem azt számolgatja, amit már megszerzett, hanem azt, mit még meg kell szereznie ( Corp. Lex. II. 103. o. )

 

1Tim 6.6. – 6.9.

„… valóban nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel… ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele…”

1 Tim. 6. 10

Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely * után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal.

 

„… csak annyira ápolgassátok testeteket, amennyire a jó egészség igényli. Keményebben kell bánni vele, hogy kifogástalanul engedelmeskedjék a léleknek (8. lev. )

 

1Tim 4:8 Mert a test gyakorlásának kevés haszna van; de a kegyesség mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete.

1 Kor. 9.26

Én azért úgy * futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos;

1 Kor. 9.27

Hanem megsanyargatom * testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.

1Kor 13:3 És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi hasznom abból.

2Kor 10:4 Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására;

 A szegénység, ha a természet törvényei szerint viselik, nagy gazdagságot jelent…

 

Amit a természet kíván, az könnyen megszerezhető, és szinte előttünk van.

 

  A fölösleges dolgok miatt verejtékezünk; azok teszik tönkre a ruhánkat… azok hajtanak bennünket messzi partokra, holott ami elég: kéznél van.

Mát. 5.3

Boldogok a lelki * szegények: mert övék a mennyeknek országa.

·        Luk. 6,20.  Ésa. 57,15

·        Mt 19.21

·        „Ha tökéletes akarsz lenni – felelte Jézus -, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem!”

·        „ Boldogok a szegények, mert övék az Isten királysága ( Csia fordítás, 1978. )

·        jól tudja a ti * Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.

·        Máté 6:26 Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-e azoknál?

–         az öntörvényű jó

–         „ a rávezető eszközöket fogadják el helyette…”

–         „ a boldog élet lényege a szilárd biztonság és a beléje vetett rendületlen bizalom…”

 

Zsolt 37:4 Gyönyörködjél az Úrban, és megadja neked szíved késéseit.

Máté 6:33 Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak nektek.

–         „… összegyűjtik az okot a nyugtalanságra, s az élet csapdákkal teli útján viszik ezt a poggyászt…” ( 287. o. )

 

Fil 4:6 Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.

–         „ Aki el is akar jutni oda, ahová szándékozott, egyetlen utat kövessen, ne vándoroljon ezen is, azon is: nem haladás az, hanem csatangolás „ ( 45. lev. )

 

Jak 1:7 Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;
Jak 1:8 A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.

„Alantas dolog az ostobaság, aljas, mocskos, szolgai, martaléka rengeteg indulatnak; nyomasztó, hol felváltva, hol egyszerre parancsolgató uraknak…”

 

„ Bolondság csupán áhítozni rá, mikor te magad vagy az, akitől elnyerheted”

–          

Jak 1:5 Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik neki.

–         „ Szükségesnek hirdet az élet sok, nagy részben fölösleges dolgot…” „ …az egész élet hazudik…”

 

1Tim 6:6 De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel;

Máté 6:8 … jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.

–         „ A jó feltétlenül szükséges, a szükséges nem feltétlenül jó…”

„… én nem tartom szegénynek azt, aki meg van elégedve azzal, amije van nem kíván többet – ez a gazdagság…” (Corp. Lex. 102. oldal )

Nem az a szegény, akinek kevés a vagyona, hanem az, aki többet kíván… ha nem azt számolgatja, amit már megszerzett, hanem azt, mit még meg kell szereznie ( Corp. Lex. II. 103. o. )

Amit a természet kíván, az könnyen megszerezhető, és szinte előttünk van. /  A fölösleges dolgok miatt verejtékezünk; azok teszik tönkre a ruhánkat… azok hajtanak bennünket messzi partokra, holott ami elég: kéznél van.

De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. *

 * Péld. 30,9.

 1 Tim. 6.9

A kik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek * az embereket veszedelembe és romlásba merítik.

 * Péld. 23,4. 28,20.

 1 Tim. 6.10

Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely * után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal.

„…szent szellem lakik bennünk, jó és rossz tetteinknek megfigyelője és strázsája.

 

Ahogyan mi bánunk vele, úgy bánik ő velünk”

1Kor 6:19 Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok

Ján 14:26 Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam nektek.

Apcs 5:32 És mi vagyunk neki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szent Lélek is, kit Isten adott azoknak, akik neki engednek..

Róm 15:13 A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által

2Tim 1:14 A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szent Lélek által.

2Pét 1:21 Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.

 

„ Ki esztelenebb, mint aki olyasmit csodál, amit nyomban át lehet ruházni másra „

 

Ebben a Seneca idézetben ugyan nincs bibliai hellyel mutatkozó hasonlóság, de lássunk egy megoldást arra nézve, hogy mit tegyen az ember azzal, ami csak terhes számára (akár szellemi vonatkozásban is), és ezért a tettéért már nem lenne esztelenség csodálni valakit: nevezetesen önmagát.

 

Luk 3:11 Ő pedig felelvén, monda nekik: Akinek két köntöse van, egyiket adja annak, akinek nincs; és akinek van eledele, hasonlókép cselekedjék.

–        „… összegyűjtik az okot a nyugtalanságra, s az élet csapdákkal teli útján viszik ezt a poggyászt…” (287. o. )

 

Ján 14:1 Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.
Ján 14:2 Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem [volna], megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek.

–        „Aki el is akar jutni oda, ahová szándékozott, egyetlen utat kövessen, ne vándoroljon ezen is, azon is: nem haladás az, hanem csatangolás „ ( 45. lev. )

 

il 3:13 Atyámfiai, én énmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna:
Fil 3:14 De egyet [cselekszem], azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára

„ Ha önmagadat birtokolod, semmit sem vesztettél el”

Máté 16:25 Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én értem, megtalálja azt.
Máté 16:26 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall?

(59. lev. ) „… csalárd és rövid életű mulatságok vezetnek félre, akár a részegség, amely egy órai vidám őrületért hosszú ideig tartó csömörrel fizet…”

Luk 21:34 De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap:
Luk 21:35 Mert mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, akik az egész föld színén lakoznak.

… a bölcs azért akar barátot, hogy legyen valakije, akinek ő ülhessen betegágya mellé, akit ő szabadítson meg, ha ellenség vette körül… ha önmagunkat tartjuk szem előtt, s azért kötünk barátságot, rosszul számolunk.

Ján. 15.13 Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.

…munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni…

Jobb adni, mint venni. * 2 Thess. 3,7. 9

„… ráérek, s akárhol vagyok, a magamé vagyok.

   Mert nem adom át magam egészen a foglalatosságoknak, csak odakölcsönzöm, s nem vadászom az ürügyeket az idő elvesztegetésére. És bárhol állapodom meg, gondolataimat szövöm egyre, s valami üdvös dolgon jár az eszem.

Luk 10:40 Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-e arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért neki, hogy segítsen nekem.

Luk 10:41 Felelvén pedig, monda neki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel:
Luk 10:42 De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle. (Tudniillik Jézust hallgatta)

… a bölcs, ha valamije hiányzik, nem vágyódik utána; jobban szeretné, hogy ne hiányozzék…

( IX. ) „… ha sosem vagy szomorú, ha az elkövetkezőkre való várakozással semmiféle remény nem nyugtalanítja lelkedet, ha ennek a fennkölt, önmagával megelégedett léleknek a lendülete éjjel-nappal egyöntetű és folyamatos, elérkeztél az emberi boldogság csúcsára”

 

Fil 4:10  Felette igen örültem pedig az Úrban, hogy immár valahára megújultatok az én felőlem való gondviselésetekben; mely dologban gondoskodtatok is, de nem volt alkalmatok.

Fil 4:11 Nem hogy az én szűkölködésemre nézve szólnék; mert én megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek.

Fil 4:12 Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is; mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is.

” „… ha sosem vagy szomorú, ha az elkövetkezőkre való várakozással semmiféle remény nem nyugtalanítja lelkedet, ha ennek a fennkölt, önmagával megelégedett léleknek a lendülete éjjel-nappal egyöntetű és folyamatos, elérkeztél az emberi boldogság csúcsára

 

Jak 1:23 Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:
Jak 1:24 Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.
Jak 1:25 De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.

„Fogadd meg a tanácsom, Lucilliusom, s védd meg magad önmagad számára: az időt, amelyet eddig elraboltak, vagy elloptak tőled, vagy pedig csak úgy tovatűnt, gyűjtsd össze és őrizd meg. Hidd el, hogy úgy van, ahogy írom: időnk egy részét nyíltan elrabolják, más részét ellopják tőlünk, harmadik része észrevétlenül elfolyik… életünk legnagyobb része úgy telik el, hogy rosszul cselekszünk, nagy része úgy, hogy semmit sem csináltunk, szinte egész életünk pedig úgy, hogy mást csinálunk, mint amit kellene”

„Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban”

1Pét 1:14 Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek;

„… csak a bölcsnek jut osztályrészül – a lélek elragadtatása –  a tulajdonai jóságában és igazában bízó  léleké…”

„…nem szűnik meg, s ellenkezőjébe sem csap át…”

Péld 3:35 A bölcsek tisztességet örökölnek; a bolondok pedig gyalázatot aratnak.

 

„ De ha mindenfelé mindenféle gyönyöröket kergetsz, éppoly távol vagy a bölcsességtől, amennyire az örömtől”

Zsolt 131:1 Grádicsok éneke; Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erőmet haladó csodadolgok után;
Zsolt 131:2 Sőt lecsendesítém és elnémítám lelkemet…”

 

„… rossz úton jársz, ha gondok között keresed az örömöt…”

 

Ézs 51:11 Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jőnek, és örökös öröm fejükön; vigasságot és örömöt találnak, eltűnik a fájdalom és sóhaj! Máté 6:34 Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.

 

„ … a kies táj… kikezdheti valamennyire erőnket… Ha hozzászoktál a mostohább vidékhez, megerősödik a jellemed, s a nagy vállalkozásokra alkalmasabbá válik”

 

 

 

Zsolt 106:14 Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon. Zsid 11:17 Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte

 

„ ne légy hasonló a rosszakhoz csak azért, mert sokan vannak, s ne légy ellensége sem azért, mert nem hasonlítanak hozzád. Zárkózz önmagadba, ahányszor csak teheted. Azokkal érintkezz, akik téged jobbá akarnak tenni; azokat lásd szívesen, akiket te jobbá tudsz tenni. Kölcsönössé válik ez: az emberek tanulnak, miközben tanítanak. Nincs okod rá, hogy szellemed fitogtatásának dicsszomja téged középre állítson, hogy felolvasást, vagy vitát rendezz – nem bánnám akkor, ha a népnek megfelelő portékád volna; de senki sincs, aki képes volna téged megérteni. Nincs miért félned, hogy kárba vész a fáradságod: magadnak tanultál” 

Máté 7:13 Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak.

 

„ Az igazi nyugalom a helyes gondolkodásból bomlik ki”

 

 

 

 

„…akkor vagy békében, ha nem hat fel hozzád semmi lárma, nem hoz ki sodrodból semmi hang, akár fenyeget, akár hízeleg, akár csak üres kongással dong körül”

 

Péld 3:1 Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolataimat megőrizze a te elméd;
Péld 3:2 Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendős életet, és békességet hoznak neked bőven..

Máté 5:9 Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.

Máté 10:34 Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.

8:14 És amelyik a tövis közé esett, ezek azok, akik hallották, de elmenvén, az élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörűségeitől megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek.
Luk 8:15 Amelyik pedig a jó földbe [esett], ezek azok, akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel.

Mal 2:6 Igazság törvénye volt az ő szájában, és nem találtatott álnokság az ő ajkaiban; békességben és egyenességgel járt velem, és sokakat megtérített a bűnből.

Máté 5:9 Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.

Luk 1:78 A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, amellyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,
Luk 1:79 Hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!

Luk 10:5 Valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség e háznak!
Luk 10:6 És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességtek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza.

Luk 19:42 Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik neked a te békességedre [valók]! de most elrejtettek a te szemeid elől.

Luk 21:19 A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket.

Ján 14:27 Békességet hagyok nektek; az én békességemet adom nektek: nem úgy adom én nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!

Apcs 7:26 Másnap meg olyankor jelent meg köztük, mikor összevesztek, és inté őket békességre, mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti; miért illetitek egymást bosszúsággal?

Róm 3:15 Lábaik gyorsak a vérontásra.
Róm 3:16 Útjaikon romlás és nyomorúság van.
Róm 3:17 És a békességnek útját nem ismerik.

Róm 5:1 Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által,

Róm 5:3 Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság reméljük, békességes tűréssel várjuk.

Róm 12:18 Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek.

Róm 14:17 Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.

Róm 14:19 Azért tehát törekedjünk azokra, amik a békességre és az egymás épülésére valók.

Róm 15:4 Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen.

1Kor 4:12 Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük;

Fil 4:7 És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

Zsid 12:11 Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak.

Zsid 12:14 Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat:

Jak 3:17 A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató.

Jak 3:18 Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak

Jak 5:7 Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Íme a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estveli esőt kap.

1Pét 3:11 Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet, és kövesse azt.

Jel 2:3 És [terhet] viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el

Jel 3:10 Mivel megtartottad az én béketűrésre [intő] beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait.

Jel 13:10 Ha valaki fogságba visz [mást], [ő is] fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességes tűrése és hite.

 

( 103. lev. ) „ Minek töröd a fejed azon, ami megtörténhet veled, de lehet, hogy meg se történik?… embertől emberre naponta száll veszély. Ez ellen vértezd fel magad, ezt figyeld éber szemmel. – váratlanul jön az ember okozta romlás, s annál buzgóbban takargatják, minél közelebb kerül hozzánk. Tévedsz, ha hiszel a szembejövők arcának: emberi ábrázatuk van, de vadállatlelkük, legfeljebb a vadakkal pusztán a találkozás első fele rejt veszélyt; ha el hagytak menni, nem erednek utánad. Soha más nem hajtja őket a kártevésre, csak a szükség – az embernek jólesik embert pusztítani”

 

Fil 4:6 Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel2Sám 20:19 Én Izrael békeszerető hívei közül való vagyok, te pedig el akarsz pusztítani egy várost és anyát Izraelben? Miért akarod elnyelni az Úrnak örökségét? Ézs 10:7 De ő nem így vélekedik, és szíve nem így gondolkozik, mert ő pusztítani akar, és kigyomlálni sok népeket.

 

( 29. lev. ) „… szedd rendbe szokásaidat, cövekelj le szemközt a félelmetessel. Ne számlálgasd, kik keltenek félelmet benned. Ugye bolondnak néznek, ha olyan szűk helyen is félsz a csődülettől, ahol csak libasorban lehet átmenni?”

 

Ez 21:16 Szedd össze magadat; tarts jobbra, tarts előre, tarts balra, amerre éled irányozva van.

 

( 28lev. ) „ Mit számít, mennyi az úr? Szolgaság csak egy van. Ha ezt megvetetted, az urak akármekkora falkájában is szabad maradsz”

 

Máté 6:24 Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak. Máté 18:25 Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, amije vala, és fizessenek.
Máté 18:26 Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala neki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked.
Máté 18:27 Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé neki.
Máté 18:28 Kimenvén pedig az a szolga, találkozék eggyel az ő szolgatársai közül, aki száz dénárral vala neki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nekem, amivel tartozol.
Máté 18:29 Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala neki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked.
Máté 18:30 De ő nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, amivel tartozik.
Máté 18:31 Látván pedig az ő szolgatársai, amik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uruknak, amik történtek vala.
Máté 18:32 Akkor előhívatván őt az ő ura, monda neki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem neked, mivelhogy könyörögtél nekem:
Máté 18:33 Nem kellett volna-e neked is könyörülnöd a te szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem te rajtad?
Máté 18:34 És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, amivel tartozik. Máté 8:5 Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén őt,
Máté 8:6 És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved.
Máté 8:7 És monda neki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt.
Máté 8:8 És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jöjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám.
Máté 8:9 Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi.
Máté 8:10 Jézus pedig, amikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az őt követőknek: Bizony mondom nektek, még az Izraelben sem találtam ilyen nagy hitet.

 

 

( 49. lev. ) „ Régebben nem látszott rohanni az idő, most hihetetlenül sebesnek érzem, akár mert közeledik a célvonal, akár mert elkezdtem veszteségeimet figyelni és összeadni”

 

   Akár hiszitek, akár nem: nem találtam ezzel párhuzamos helyet a Bibliában. Főleg az ateista olvasók cinizmusára, kételkedésére számítok, akik azt állítják ( teljesen fals módon ), hogy a Bibliában mindent, és mindennek az ellenkezőjét is meg lehet találni. A teológiai ismereteimet már jogosabban vonhatjátok kétségbe – hát igen, teológus létemre -, enyhén szólva nem tudom kívülről a Bibliát. Ha csak ez utóbbiról van szó, akkor kérlek bennekteket, kedves tesókáim, hogy ezt a részt majd ti töltsétek meg tartalommal. Én csak azért nem hagytam el, mert számomra ez is nagyon életszagú bölcsesség, akkor is, ha „csak” Senecáé.

 

„ Az élet értéke nem kiterjedésében található, hanem felhasználásában”

 

2Pét 3:14 Annak okáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben.

 

„ Bizonyos hibákat helynek és az alkalomnak rovunk fel…- hibád, akárhová mehetsz, követni fog”

 

Márk 14:11 Azok pedig, amint meghallák, örvendezének, és ígérék, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig keresi vala, mimódon árulhatná el őt jó alkalommal. ( Tudniillik Iskarióti Judás Jézust) 2Kor 11:12 De amit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresők elől; hogy amivel dicsekesznek, olyanoknak találtassanak [abban], mint mi is.

 

„ Bármilyen utat eltűr az igásmarha, ha a durva talajon megkeményedett a patája…”

 

Róm 5:3 Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz,
Róm 5:4 A békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet,
Róm 5:5 A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nekünk.
Róm 5:6 Mert Krisztus, mikor még erőtelenek valánk, a maga idejében meghalt a gonoszokért.

 

 

„… hibája minden nagyravágyásnak: nem néz visszafelé,

 

 

 

 

… s mint minden vágy: végpontjánál mindig újra kezdődik”

Jak 4:16 Ti ellenben elbizakodottságtokban dicsekedtek: Minden ilyen dicsekedés gonosz. 16De most nagyravágyásotokban dicsekedtek tetteitekkel. Minden ilyen dicsekvés gonoszságszámba megy.

Péld 12:13 Az ő szájának gyümölcséből elégedik meg a férfi jóval; és az ő cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának. Péld 25:16 Ha mézet találsz, egyél amennyi elég neked; de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd azt. Péld 27:20 [Mint] a sír és a pokol meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek. Péld 30:16 A sír és a meddő asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tűz nem mondja: elég! Préd 1:8 Minden dolgok [mint] fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül. Préd 6:3 Ha száz gyermeket szül is valaki, és sok esztendeig él, úgy hogy az ő esztendeinek napja sok, de az ő lelke a jóval meg nem elégszik, és nem lesz temetése neki: azt mondom, hogy jobb annál az idétlen gyermek, Ézs 55:2 Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, ami meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben. Ez 16:28 S Asszíria fiaival is paráználkodál, mert meg nem elégedél; paráználkodál velük, és még sem elégedél meg. (Mik 6:14 Eszel te, de meg nem elégszel, és benned [marad] a te éhséged; és gyűjtesz, de nem takarítasz, és amit megtakarítsz is, fegyverre hányom.) 2Kor 9:8 Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek, Zsid 13:5 Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, amitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled;

 

 

„ Minden, ami az emberi dolgokban kimagaslónak látszik, noha parányi, s csak nagyon alacsony dolgokkal való összevetés során véteti magát észre, nehéz,meredek ösvényen át érhető el” ( 84. lev. )

 

1Kor 8:2 Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell.

 

( 88. lev. ) „ Nagy időpazarlásba, hallgatóságunk fülének alapos kifárasztásába kerül nekünk ez a dicséret. Ó milyen tudós ember!”

 

Máté 6:7 És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.

 

Máté 5:37 Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; ami pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.

( 104. lev. ) „ Ó milyen szerencse volna egyeseknek, ha először önmaguktól vándorolnának el!”

 

Máté 16:24 Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.

 

„ Nem is okoz gyönyörűséget nekem semmi a világon, akármilyen párját ritkító vagy áldozatos dolog is az, ha csak a magam számára kellene megtudnom… nincs olyan érték, amelyet társ nélkül birtokolni kellemes volna” ( 6. lev. )

 

1Móz 2:18 És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek neki segítő társat, hozzá illőt.

Préd 4:11 Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg?

 

„… az élet legnagyobb része elillan, ha rosszul cselekszünk, nagy része, ha semmit sem cselekszünk, s az egésze, ha mindig mást cselekszünk” ( 1. )

 

Jak 2:20 Akarod-e pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?

 

„… nem a serénység leli örömét a nyüzsgésben, hanem a hajszolt, csapongó lélek. S nem a nyugalom ítél minden mozgást tehernek, hanem az ernyedés és a bágyadtság ( 3. )

 

Luk 10:40 Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-e arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért neki, hogy segítsen nekem.
Luk 10:41 Felelvén pedig, monda neki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel:
Luk 10:42 De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle.

 

Pamponius: „ Némelyek olyan mélyre húzódnak búvóhelyükön, hogy azt hiszik: zavarosban van minden, ami a napvilágra törekszik”

 

 

 

„… vegyíteni kell a kettőt: a nyugodt lélek is cselekedjen, és a cselekvő lélek is nyugodjon meg”

( 3. )

 

Ef 5:13 Mindezek pedig megfeddetvén, a világosság által napvilágra jőnek; mert minden, ami napvilágra jő, világosság.

 

 

 Máté 7:12 Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták. Róm 13:12 Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit. Gal 2:16 Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test semZsid 4:4 Mert valahol a hetedik napról ekképpen szólott: És megnyugovék Isten a hetedik napon minden ő cselekedeteitől. Zsid 4:10 Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, amiképpen Isten is a magáéitól, Zsid 6:10 Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanúsítottatok az ő neve iránt, mint akik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek. Jak 2:14 Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-e őt a hit? Jak 2:17 Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában. Jak 2:18 De mondhatja valaki: Neked hited van, nekem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom neked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet. ak 2:22 Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; ak 2:22 Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; Jel 2:19 Tudom a te dolgaidat, és szeretetedet, szolgálatodat, és hitedet és tűrésedet, és hogy a te utolsó cselekedeteid többek az elsőknél. Jel 14:13 És hallék az égből szózatot, amely ezt mondja vala nekem: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket.

 

„Senkit sem ragad oly magasra a szerencse, hogy ne éppannyival fenyegesse, mint amennyivel megajándékozta.

 

 

 

Ne bízz a szélcsendben,

ne feledd, hogy a tenger felkavarodik”

 

Préd 7:14 A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, éppen úgy, mint azt, Isten szerzette, avégre, hogy az ember semmit [abból] eszébe ne vegyen, [ami] reá következik.

 

Jón 1:9 És monda nekik: Héber vagyok én, és az Urat, az egek Istenét félem én, aki a tengert és a szárazt teremtette.
Jón 1:10 És megfélemlének az emberek nagy félelemmel, és mondák neki: Mit cselekedtél? Mert megtudták azok az emberek, hogy az Úr színe elől fut, mivelhogy elbeszélé nekik.
Jón 1:11 Mondák azután neki: Mit cselekedjünk veled, hogy a tenger megcsendesedjék ellenünk? Mert a tenger háborgása növekedék.
Jón 1:12 Ő pedig monda nekik: Fogjatok meg és vessetek engem a tengerbe, és megcsendesedik a tenger ellenetek; mert tudom én, hogy miattam van ez a nagy vihar rajtatok.
Jón 1:13 És erőlködtek azok az emberek, hogy visszajussanak a szárazra; de nem tudtak, mert a tenger háborgása növekedék ellenük.
Jón 1:14 Kiáltának azért az Úrhoz, és mondák: Kérünk Uram, kérünk, ne vesszünk el ez ember lelkéért, és ne háríts reánk ártatlan vért; mert te, Uram, úgy cselekedtél, amint akartad!
Jón 1:15 És felragadák Jónást és beveték őt a tengerbe, és megszűnék a tenger az ő háborgásától.

Luk 8:23 De hajózásuk közben elszenderedék; és szélvész csapott le a tóra, és megmerülének, és veszedelemben valának.
Luk 8:24 És hozzá menvén, felkölték őt mondván: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felserkenvén, megdorgálá a szelet és a víznek habjait; és megszűnének, és lőn csendesség.
Luk 8:25 És monda nekik: Hol van a ti hitetek? És félelemmel csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és engednek neki?

 

 

„… aki megveti életét, úr a tiéd fölött” ( 4. )

 

Fil 1:21 Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. Fil 1:22 De ha e testben való életem munkámat gyümölcsözteti: hogy melyiket válasszam, meg sem mondhatom.

 

„… kívánom neked, hogy tudj rendelkezni önmagaddal, és tünékeny tervektől hajszolt elméd végre megnyugodjon, határozott, meg önmagával elégedett legyen; hogy végre az igazi javakkal foglalkozz (, amelyek megismerésekor már birtokosuk is leszel ) …”

 

Ez 16:42 És megnyugotom búsulásomat rajtad, hogy eltávozzék féltő szerelmem te tőled, s megnyugoszom és többé nem haragszom

Zsid 9:11 Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül,
Zsid 9:12 És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.

 

( 73. lev. ) „… ha valaki arra gondol, amit kapnia kell, elfelejti, amit kapott;

  az a legrosszabb miden vágyban, hogy hálátlan”

 

„… minden vágy a végpontjánál újrakezdődik…”

 

Máté 18:32 Akkor előhívatván őt az ő ura, monda neki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem neked, mivelhogy könyörögtél nekem:
Máté 18:33 Nem kellett volna-e neked is könyörülnöd a te szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem te rajtad? Zsolt 10:3 Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kívánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat. Zsolt 78:30 Még fel sem hagytak a kívánságukkal; az étel még a szájukban vala: Péld 10:3 Az Úr nem hagyja éhezni az igaznak lelkét; az istenteleneknek kívánságát pedig elveti. Péld 11:23 Az igazaknak kívánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag. Péld 18:1 A maga kívánsága után megy az agyas ember, minden igaz bölcsesség ellen dühösködik. Péld 21:26 Egész nap kívánságtól gyötretik; az igaz pedig ad, és nem tartóztatja meg [adományát]. Préd 6:9 Jobb, amit ember szemmel lát, hogynem a lélek kívánsága; ez is hiábavalóság és a léleknek gyötrelme! Gal 5:16 Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. Gal 5:24 Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. Róm 13:14 Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra. (Pét 1:14 Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek;)

Pt 2:11 Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen vitézkednek; 1Ján 2:16 Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.

( 85. lev. ) „… nem követik, nem hallgatják meg az észt a szenvedélyek, akármilyen picurkák”

 

Sir 23,6 Érzéki, testi vágy ne fogjon el, ne hagyd, hogy zsákmányul ejtsen a buja szenvedély

 

„A  mérséklet uralkodik a gyönyörökön,

 

 az egyiket gyűlöli és elkergeti,

 

 a másikat adagolja és egészen mértékre korlátozza, sosem keresi őket magukért”

( 88. lev. )

 

Zsolt 119:14 Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban. Zsolt 119:92 Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban. Péld 16:24 Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek. Péld 18:2 Nem gyönyörködik a bolond az értelemben, hanem abban, hogy az ő elméje nyilvánvalóvá legyen. Péld 20:17 Gyönyörűséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annak utána betelik az ő szája kavicsokkal. Préd 2:25 Nincsen csak e jó is az embernek hatalmában, hogy egyék, igyék, és azt cselekedje, hogy az ő szíve lakozzék gyönyörűséggel az ő munkájából; ezt is láttam én, hogy az Istennek kezében van. Ez 28:17 Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcsességedet fényességedben; a földre vetettelek királyok előtt, adtalak szemük gyönyörűségére. Ez 33:11 Mondjad nekik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izrael háza!? Ámós 5:21 Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben. Máté 3:17 És íme egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm. Máté 11:30 Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű. Luk 7:25 Hát mit látni mentetek ki? puha ruhákba öltözött embert-e? Íme akik drága öltözetben és gyönyörűségben vannak, a királyok palotáiban vannak. Luk 8:14 És amelyik a tövis közé esett, ezek azok, akik hallották, de elmenvén, az élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörűségeitől megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek. Apcs 7:41 És borjúképet csinálának azokban a napokban, és áldozatot vivének a bálványnak, és gyönyörködének az ő kezeik csinálmányaiban. Róm 7:22 Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; 2Kor 12:10 Annak okáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős. 2Thess 1:11 Mivégből imádkozunk is mindenkor ti értetek, hogy a mi Istenünk méltóknak tartson titeket az elhívásra, és töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörűséggel, és a hitnek hathatós munkálásával. 2Thess 2:12 Hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban. 2Tim 3:4 Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Zsid 11:25 Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; Zsid 13:16 A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten. 2Pét 2:13 Megkapván gonoszságuk díját, mint akik gyönyörűségnek tartják a naponkénti dobzódást; undokságok és fertelmek, akik kéjelegnek az ő csalárdságukban, mikor együtt lakmároznak veletek;

 

( 51. lev. ) „Elsősorban a gyönyöröket kell legyőzni…, a legszigorúbb jellemeket is elcsábították”

 

Dávid zsoltára;
Zsolt 51:2 Mikor ő hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett.
Zsolt 51:3 Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!
Zsolt 51:4 Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;
Zsolt 51:5 Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem [forog].

„… mire kell edzened magad? Arra, ami jó minden fegyverrel szemben… vesd meg a halált…”

 

Fil 1:20 Amaz én esengő várásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök, hanem mint mindenkor, úgy most is nagy bátorsággal fog magasztaltatni Krisztus az én testemben, akár életem, akár halálom által.
(Fil 1:21 Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.)

( 36. lev. ) „… minden, ami pusztulni látszik, csak átalakul”

„ Figyeld meg a dolgok önmagukba visszatérő körforgását…”

 

Na ehhez aztán végképp nincs idézet a Bibliából. Kőkemény materialista felfogás. Még Senecától sem tudnék hozzá idézetet párosítani..J

( 42. lev. ) „… mindarról, amire sóvárgunk, ami felé nagy erőfeszítésekkel törekszünk, be kell látnunk, hogy vagy teljesen haszontalan, vagy több benne a kár, mint a haszon”

 

1Tim 6:9 Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik.
Máté 6:19 Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják;
Máté 6:20 Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
Máté 6:21 Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.

( 41. lev. ) „ A kiváló szellem önmagát kormányozza, mindenen, mint semmiségen átlép, kineveti, amitől rettegünk s amit áhítunk…”

 

1Kor 10:13 Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek

 

„… minden elhatározásunkban és cselekedetünkben tegyünk úgy, ahogyan tenni szoktunk, ahányszor odalépünk egy árúját kínáló kereskedőhöz”

 

Egy korábbihoz hasonlóan itt sem találtam bibliai párhuzamot. De azért jól hangzik – nem?

 

( 50. lev. ) „… mi egyebet csinálnál, mint hogy mindennap jobbá teszed magad, elejtesz valamit gyarlóságaidból, s belátod, hogy a te hibád az, amit a körülményeknek tulajdonítasz!”

 

Luk 5:32 Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre.

 

„ Minek csapjuk be magunkat? Nem kívülről jött a mi rosszaságunk: bennünk van…”

 

2Pét 1:4 Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon. Jak 1:13 Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.
Jak 1:14 Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.

 

„ Nincs, amit ne vívna ki a makacs igyekezet”

 

Máté 18:19 Ismét, mondom nektek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nekik az én mennyei Atyám.

„ Beletanulni az erénybe annyi, mint kitanulni a bűnből”

 

„… az egyszer belénk vésett jót örökre birtokoljuk”

Gal 5:24 Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.

Róm 6:18 Felszabadulván pedig a bűn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek.

Róm 6:11 Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.

 

„… ám a feléje vezető út kezdetben fárasztó, mert a gyenge, beteg léleknek az a sajátsága, hogy fél a járatlan úttól, tehát kényszeríteni kell, hogy elkezdje”

 

Kol 3:5 Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, ami bálványimádás;

 

( 85. lev. ) „ Aki okos, mértéktartó. Aki mértéktartó, szilárd. Aki szilárd, háborítatlan. Aki háborítatlan, ment a szomorúágtól. Aki ment a szomorúságtól, boldog. Tehát… az okosság elég a boldog élethez”

 

Péld 9:10 A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.

Gal 5:22 De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
 Jak 1:12 Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek.

Zsolt 32:2 Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen. (Szerintem egyébként igen.)

 

„ Rendkívül lelkiismeretesen vigyáz magára a bátorság, türelmesen viseli el mindazt, ami a bajok hamis látszatában jelenik meg – szenved, hiszen semmiféle erény sem szabadít meg az emberi érzékenységtől -, de nem fél: töretlenül tekint le a magasból fájdalmára” – „… kérded, milyen a lelke? Mint a beteget vigasztaló barát”

 

Zsolt 3:7 Nem félek sok ezernyi néptől sem, amely körös-körül felállott ellenem. Zsolt 27:1 Dávidé.; Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?

„… azt érd el, hogy lelkem önmagával legyen összhangban, s ne váljanak ki belőle szándékaim ( 88. lev. )

 

Zsolt 6:5 Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért; Zsolt 16:10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. Zsolt 25:20 Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam. Zsolt 35:4 Szégyen, gyalázat érje azokat, akik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, akik vesztemet koholják. Zsolt 42:6 Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én neki az ő orcájának szabadításáért. JSir 3:17 És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról. Dán 2:3 És monda nekik a király: Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem megtudni az álmot. Jón 4:3 Most azért Uram, vedd el, kérlek, az én lelkemet én tőlem, mert jobb meghalnom, mintsem élnem! Máté 12:18 Íme az én szolgám, akit választottam; az én szerelmesem, akiben az én lelkem kedvét lelé; lelkemet adom ő belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak. Luk 1:46 Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
Luk 1:47 És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben. 1Kor 16:18 Mert megnyugtatták az én lelkemet és a tiéteket is. Megbecsüljétek azért az ilyeneket.

 

„ Erre tanít elsősorban a filozófia: a jótéteményekért illően hálásnak lenni s illően megfizetni; olykor fizetés már az elismerés is ( 73. lev.)

 

2Kor 9:15 Az Istennek pedig [legyen] hála az ő kimondhatatlan ajándékáért. 2Thess 1:3 Mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek, atyámfiai, ti értetek, amiképpen méltó [is], mivelhogy felettébb megnövekedék a ti hitetek, és mindnyájatokban bővölködik az egymáshoz való szeretet; 1Tim 2:1 Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért,

 

„ Inkább ne viszonozzák a jótéteményt, minthogy ne kövessék el” ( 81. lev. )

 

Tit 3:8 Igaz ez a beszéd, és akarom, hogy ezeket erősítsed, hogy igyekezzenek jó cselekedetekkel elöljárni azok, akik Istenben hívőkké lettek. Ezek jók és hasznosak az embereknek;

 

„ Az, hogy hálás embert találj, megéri, hogy hálátlanokat is próbára tégy”

 

Zsolt 56:13 Tartozom, oh Isten, az én neked tett fogadásaimmal; megadom neked a hálaáldozatokat; Zsolt 35:12 Jóért rosszal fizetnek meg nekem, megrabolják lelkemet.

 

„… a helyes cselekedetnek az a díja, hogy megtettük”

 

 

 

( 84. lev. ) „ Mondj le a gazdagságról: vagy veszély az, vagy teher birtokosának. Mondj le a testi-lelki élvezetekről: elpuhítanak és elszívják az erődet.

 

 

 

 Mondj le a nagyravágyásról: felfújt, üres, hiú dolog, nincs határa; egyformán izgatja, ha valakit maga előtt lát, s ha maga mögött – kétszeres irigységben szenved”

 

Róm 14:22 Te neked hited van: tartsd meg magadban Isten előtt. Boldog, aki nem kárhoztatja magát abban, amit helyesel.

 2Tim 2:15 Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét.

 

( Hát ez nehéz ügy, mivel a Biblia szinte csak jókat ír a gazdagságról, főleg az Ószövetség, amely Isten áldásának tekinti. Ráadásul maga Seneca is igen gazdag ember volt; ezért az ő szájából a gazdagság megvetésével kapcsolatos megjegyzések nem hangzanak túl meggyőzően. Tehát ez lesz az egyik olyan hely – mint a bevezetőben említettem, ahol alig találhatók párhuzamok, inkább ellentmondások lesznek. (A nagyravágyással, felfuvalkodottsággal már más a helyzet)

Jak 5:1 Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, amelyek elkövetkeznek reátok.
Jak 5:2 Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg;
Jak 5:3 Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban!

1Kir 3:11 Monda azért az Isten neki: Mivelhogy ezt kérted tőlem, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kérted a te ellenségeidnek lelkét; hanem bölcsességet kértél az ítélettételre:
1Kir 3:12 Íme a te beszéded szerint cselekszem, íme adok neked bölcs és értelmes szívet, úgy hogy hozzád hasonló nem volt te előtted, és utánad sem támad olyan, mint te.
1Kir 3:13 Sőt még amit nem kértél, azt is megadom neked, gazdagságot és dicsőséget: úgy hogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló senki minden te idődben.

Jób 20:15 Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten.

Préd 5:19 És amely embernek adott Isten gazdagságot és kincseket, és akinek megengedte, hogy egyék abból és az ő részét elvegye, és örvendezzen az ő munkájának: ez az Istennek ajándéka!

 

„… a kedvező dolgokat várom, a rosszakra felkészülök” (88. lev.)

 

Zsolt 130:5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő ígéretében.

Mik 7:7 De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!

Ef 6:13 Annak okáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.
Ef 6:14 Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába,
Ef 6:15 És felsaruzván lábaitokat a békesség evangéliumának készségével;
Ef 6:16 Mindezekhez fölvevén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok;
Ef 6:17 Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde:

„ Ha el akarsz menekülni az elől, ami szorongat, nem máshol kell lenned, hanem másnak”

 

Ján 3:7 Ne csodáld, hogy azt mondám neked: Szükség nektek újonnan születnetek.

„… ha az igazi szabadságot akarod elnyerni a filozófia rabszolgájának kell lenned ( Epikuros )

 

1Kor 7:22 Mert az Úrban elhívott szolga az Úrnak szabadosa; hasonlóképpen aki szabadságban hívatott el, Krisztusnak szolgája.

 

Publilius: „ Mit vágyunk szerzett, tőlünk idegen marad”

 

Jer 22:17 De a te szemeid és szíved csak a te nyereségedre vágynak, és az ártatlan vérére, és ragadozásra és erőszak elkövetésére.

 

„ A barátságkötés után bízni kell, előtte mérlegelni… összekavarják a tennivalókat, akik előbb szeretnek  meg valakit, s csak azután mondanak róla ítéletet. Hosszasan fontold meg, barátságodba fogadj-e valakit” ( 3. )

 

Ján 15:15 Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam nektek.

Péld 22:24 Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködővel ne menj;

Péld 27:6 Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek; és temérdek a gyűlölőnek csókja.

Jak 4:4 Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.

 

„ … egyesek éppen azáltal tanítottak a csalásra, hogy a megcsalatástól féltek, és gyanakvásukkal adtak jogot a másiknak a vétkezésre” ( 3. )

 

1Kor 8:4 Tehát a bálványáldozati hús evése felől tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy.

1Kor 10:28 De ha valaki ezt mondja nektek: Ez bálványáldozati hús, ne egyétek meg amiatt, aki megjelentette, és a lelkiismeretért; mert az Úré a föld és annak teljessége.

„Vannak, akik úton-útfélen elfecsegik, amit csak barátokra szabad bízni, és minden fület teletömnek azzal, ami nyomasztja őket… mások minden titkot lelkükbe zárnak. Egyiket sem szabad tenni. Hiszen egyformán hiba mindenkiben bízni és senkiben sem. ( 3. )

 

Jer 17:5 Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testbe helyezi erejét,”

2Krón 20:20 És reggel felkészülvén, kimenének a Tékoa pusztájára; és mikor kiindulnának [onnan], megálla Jósafát, és monda: Halljátok meg szómat, Júda és Jeruzsálemben lakozók! Bízzatok az Úrban a ti Istenetekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek!

Zsolt 146:3 Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, aki meg nem menthet!

Mik 7:5 Ne higgyetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt [is] zárd be szádnak ajtaját.

 

„…senkinek sem juthat osztályrészül a nyugalmas élet, ha túlságosan annak megnyújtásán töri a fejét, s a legfőbb jók közé számítja, hogy hány consult élt át” ( 4. )

 

( Ez ismét egy ellenpélda. A Biblia egy kivétellel minden helyén Isten különleges ajándékának tekinti a hosszú életet. Kivéve azt az egy megállapítását, amely sajnos most nem jut eszembe, és a konkordanciában sem találom.)

„ A legtöbben nyomorultul hányódnak a halálfélelem és az élet gyötrelmei között: élni nem akarnak, meghalni nem tudnak. Tedd hát kellemessé életedet: tégy le minden miatta érzett gondot.” ( 4. )

„ Semmi jó nem ad örömet annak, aki birtokolja, csak ha a lelkét előkészíti a jó elvesztésére ( 4. )

 

1Pét 5:7 Minden gondotokat ő reá vessétek, mert neki gondja van reátok.

„ Ha azt akarod, hogy szeressenek: szeress!”

( Hekatón )

 

1Ján 4:19 Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket! 1Kor 13:1 Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
1Kor 13:2 És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi vagyok.
1Kor 13:3 És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi hasznom abból.
1Kor 13:4 A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
1Kor 13:5 Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt,
1Kor 13:6 Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
1Kor 13:7 Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.

( Ez Isten szeretete. Ha nem akarjátok nagyon szerencsétlenül érezni magatokat, javaslom, hogy ne mérjétek a bennetek élő szeretethez.)

 

 

Az összehasonlítás alapötlete Seneca bölcsességeinek, Erkölcsi leveleinek olvasása közben fogantatott. Egyik levelében ugyanis azt írja tanítványának Lucilliusnak, hogy „azt pedig, hogy mindezeket honnan tudom, ne kérdezd, erre nem fogok válaszolni”. Elég meglepő megnyilatkozás ez egy olyan szerzőtől, aki soha nem ékeskedik idegen tollakkal. Ha valamit Hekatóntól vagy Epikurosztól, vagy mástól vett át idézetként, minden alakalommal említést tesz a gondolat eredetijéről, származásáról, szerzőjéről.

Bennem az a gyanú fogalmazódott meg, hogy bizonyos bölcsességeihez, elmélkedéseihez a Bibliából — akkor még gyakorlatilag az ószövetségből — merített ötleteket. Az egyetlen „evangélium”, amit olvashatott, és valószínűleg olvasott is, Pál apostol levelei voltak. Gyanítható ez több okból is. Egy helyen, Rómában tartózkodtak. Pál állandó lakosként, mivel egy börtönben töltötte termékenységgel megáldott utolsó éveit. Seneca is legtöbbször, amikor nem utazgatott vagy látogatta épp valamelyik kedvenc fürdőhelyét. Egy korban, egy időben éltek. Szellemi emberek voltak, vagyis feltehetően sok hasonló hatás érte őket. Kettejük bölcsességének párhuzamos vonásai: Páléi, aki Istentől kapta ezeket, és Seneca-éi, aki Isten tudja, honnan kapta ezeket.

Hajmeresztő voltak, főleg egy olyan ember számára, mint én, aki nemrég szakította meg kapcsolatát Istennel, és éppen Seneca bölcsességeibe ásta bele magát. Történészek bizonyítgatják, hogy levelezésben is állottak egymással. Én ezt nem tudom, nem vagyok történész, a legkevésbé sem. Mindenesetre ez a félmondata, amit Lucilliusnak írt: „ne kérdezd, hogy mindezt honnan tudom”, bogarat ültetett a fülembe, amely azóta is ott duruzsol. Tehát fő célom ennek az esszéféleségnek megírásával az, hogy a bogár eltávozzék a fülemből, más, talán számára is kellemesebb célokat találva.

 

Epilógus

 

 

Ismerjük azt a történelmi tényt, hogy Senecát Néró ítélte halálra, egészen pontosan öngyilkosságra. Seneca a legkevésbé sem volt egy beszari alak, pedig a halál helyett valószínűleg választhatta volna az önkéntes száműzetést is.Ehhez anyagi adottságai is megvoltak, mivel köztudottan igen gazdag ember volt. Ő az elmebeteg császárának való engedelmességet választotta. Körülbelül eddig a tények.

Az azonban lehet, hogy már csak anekdota, hogy miközben beült a kádjába, ahol az ereit tervezte felvágni, tanítványai csoportja és természetesen, imádott felesége vették körül. Ez — még mindig az anekdota mezsgyéjén haladva — Seneca kívánsága volt, aki hitt is, nem is a túlvilági létezésben; konkrétabban abban, hogy a test földi élete után a lélek valahova elköltözik, tovább létezik valamilyen formában.

Sajnos, anekdotához méltatlanul, nincs igazán csattanó. Seneca felvágta az ereit, és be akart számolni tanítványainak, feleségének arról, hogy teste halála után a lelke hova kerül. Ha egyáltalán… A feljegyzések szerint azonban utolsó szavai ezek voltak: „A titkot nem tudom feltárni”.

Legyen áldott napotok, vagy ahogy Seneca mondaná: Éljetek boldogul! 
SDG

5 év Nincs Komment

 

Hát nem veszed észre, hogy csak üres szavak?

Elkábítanak, elzsongítanak,

Hogy: „mennyire szeretlek téged…”

Neked már nem is kell szeretned magadat.

 

Simogatlak, ölellek – „érzed?”

„Carpe diem!” – ne gondolj semmi másra.

„Feltételek nélkül add át az életed,

Ne szólj! Nem kell… Csak tapadj a számra!”

 

Nem zavar az összhang teljes hiánya?

Hogy csak beszél, csak beszél a drága,

De egészen másról szól maga a történet:

Határok nélküli birtok lett belőled!

 

6 év 5 komment

Apám! Te is ellenem vagy?

szürke leples árnycsapat

Itt hagyott gyermekedre törsz

a valóság hasadékán

S a kísértet békét nem hagy

áttörve a rácsokat

már a lehelet is fertőz

 

 

A nappali ijesztgetést

Gonosz horda s nem hagy el ha

nyílt rohamra váltja fel

jön a hajnal Rám okádva

gúnyosan becézget és

rossz altatót énekel

 

De milyen dal Reszketek ha

fülembe ér csúf foszlánya

megdermeszti eremben a

vért szándékos hamissága

 

Ez a kopott kísértethad

zúg köröttem napom végén

fenyegetőn felém halad

s apám jön a menet élén

nappal is félholtra ver ma

nyitott szemem álom bántja

 

félálom és fél valóság

gyáván bújik legbelülre

a veszélyes titkos jóság

mindenki más menekülne

 

s maradok nincs hova mennem

csak ha szívem szívet talál

erre a kínra születtem

nem válthat meg könnyű halál

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

6 év 4 komment

 

Oxána két éve özvegy. Két gyermeket nevelget egyedül, egyikük, aki az udvaron kertészesdit játszott, a nyolcéves Blanka, a másik egy tizenhárom esztendős, Asperger-szindrómás (az autizmus enyhébb változatának felel meg) fiú, Zsorzs — kissé zavart, zárkózott és kissé hiperaktív, nyurga kiskamasz —, aki most is szobácskájába zárkózva tyúklövészetet játszik. A lövések és a tyúkok halálsikolyai kihallatszanak a konyhába, ahová Oxánával leültünk beszélgetni. Vendéglátóm teával kínált, amit hálásan elfogadtam.

Az első megválaszolást sürgető kérdés akkor merült fel bennem, amikor kiderült, hogy Oxána biológus. „Hogy létezik, hogy egy biológus, aki ráadásul korábban Moszkvában dolgozott, a Kulturális és Oktatásügyi Minisztériumban, és még a legtávolabbról sincs semmi köze a remeteséghez, egy eldugott kis falucskában él?” Sok víznek kellett lefolynia a Jenyiszejen, mire ezt megértettem.

A második, talán még nagyobb meglepetés az volt számomra, hogy amikor Blanka bejött a kertből, Oxána magyarul szólt hozzá. És Blanka a nyolcéves kislány magyarul válaszolt. Ráadásul nagyon szépen. Megdöbbenésemben először nem jutottam szóhoz. Úgy tűnik, Oxánát is meg engem is kissé hiányosan informáltak egymásról. Amikor végre kaptam levegőt, és meg tudtam szólalni, megkérdeztem Oxánát, most már az anyanyelvemen, hogy hol tanult meg magyarul.

— Kínában — válaszolta Oxána.

Lassan, óvatosan körülnéztem, hogy felfedezzem, ha esetleg rossz helyen, vagyis nem a valóságos világban vagyok, de csak a barátságos berendezést és a csendben rajzolgató Blankát láttam. Semmi jel nem utalt arra, hogy álmodnék, vagy hallucinálnék. Finoman és sunyin belecsíptem az asztal alatt a combomba, bár már mozdulat közben éreztem, hogy szívesebben csípnék bele, vagy inkább simogatnám meg Oxána pici combját. (Micsoda motivációk egy misszionáriustól!) A fájdalmat pontosan akkorának éreztem, amekkora a csípés ereje volt, és a megfelelő helyen. Tehát jelen vagyok. Lassan hozzá kell majd edződnöm, hogy ebben a házban nem én leszek a meglepetés, hiszen amióta betettem ide a lábam, körülöttem minden az. És ráadásul minden eddigi meglepetésem örömteli volt.

Ettől kezdve könnyen ment vendéglátóimmal, a Dvorikov család tagjaival a kommunikáció, hiszen ha a másik nyelvén nem tudtuk kifejezni magunkat, megpróbálkozhattunk saját anyanyelvünkkel. Sőt, ez arra is jó volt, hogy menet közben spontán tanulhattuk egymástól a másik anyanyelvét. Oxána számára nyilván kínos volt már egy vadidegennel kukán együtt üldögélni, ezért most ő törte meg a csendet:

— Tíz éve az orosz-kínai kulturális kapcsolatokkal foglalkozom. Még Moszkvában éltünk, amikor férjemmel közösen alapítottunk ehhez egy vállalkozást. Különböző művészeteket gyakorló fiatalokat, főleg gyerekcsoportokat, fiatalok csoportjait küldöm és fogadom. Amikor a kínaiak vannak itt, én gardírozom őket, ha pedig tőlünk megy egy csoport, én is a kísérők között vagyok.

— Á, dá! Igen, értem — dadogtam. De a magyar nyelv…

— Ja, hát egyik alkalommal kint maradtam fél évig Kínában, és úgy adódott, hogy a magyar konzulátus egy panzióban helyezett el. Ott csupa magyar volt, én pedig szívesen tanulok nyelveket…

— Kínaiul is beszélsz?

— Azt sajnos nem mondhatnám. Hét éve tanulok. Itthon magántanártól, aki hármunkat tanít. És amikor utazom, mindig viszem magammal a szavakat, kis kártyákon. Amikor Zsorzzsal a gyógypedagógus kollégám foglalkozik, s én kint várok rá, akkor például mindig kínaiul tanulok. De nagyon nehéz. A kínaiakkal jobban megértem magam angolul.

— Gyógypedagógus kollégád? — kaptam föl a fejem. Az angol nyelvtudásán már nem is volt kapacitásom megdöbbenni. — Hiszen azt mondtad, hogy biológus vagy!

— Igen, először biológusként végeztem, de főleg Zsombi miatt, ez Zsorzs beceneve, elvégeztem a gyógypedagógiai főiskolát is.

— Kedves Oxána, essünk túl rajta íziben! Meséld el, hogy még milyen diplomákkal rendelkezel!

— Mással nem.

— Ööö, ez egyelőre megnyugtató számomra — hebegtem. — És mikor voltál utoljára Kínában?

— Ó, már több mint három hónapja! Most mi várunk egy kínai csoportot, amely a közeljövőben fog megérkezni. Már elkezdtem szálláshelyet meg előadási lehetőségeket szervezni nekik.

Az agyam elnehezedett. Kezdtem érzékelni saját fáradságomat — vagy a tea élénkítő hatása, vagy Oxána kedves, de engem szépségével, belső tisztaságával, egész csodálatos lényével enyhén sokkoló személyisége miatt.

— Nagyon finom ez a tea. Köszönöm szépen. — dadogtam.

— Örülök, hogy ízlik. Mi szedtük hozzá a füveket az erdőben. Ebben talán a menta dominál.

Úgy éreztem, hogy bár az utazás csak könnyebben viselt meg, most mégis kissé magamra szeretnék maradni, hogy összerakosgassam a személyiségemet. Ezért megkértem Oxánát, hogy mutassa meg a szobámat. Készséggel megtette, és nagyon empatikusan, kérdés nélkül magamra hagyott.

Barátságos pici szobámban, leendő ágyamon ülve igyekeztem összeszedni gondolataimat. Ez nem könnyű, amikor az ember nem tudja, hogy hol keresse őket. Ez az a tétovaság, amelyről megtapasztaltam, hogy abszolút imahelyzet. A megoldás: nézőpontunk előterébe állítjuk Jézust, és ő vissza fog bennünket tükrözni, mintha egy varázslatos, de pontos képet adó belső tükörbe néznénk. Tiszta és alkotóbarátnak tűnő íróasztalomon egy szép sárga citrom foglalt helyet, de már nem mertem megkérdezni Oxánát, hogy miért?

Imádkoztam. Csendben figyeltem az Úrra. Hálát adtam azért, hogy épségben megérkeztem Ivanovkára, és kértem, hogy engedjen közelebb magához. Elé vittem legfrissebb bűntudatomat, amelyről tudtam, hogy teljesen fals, a saját törvénykező hozzáállásomból ered, s épp ezért különösen bosszantó. Nevezetesen, hogy Oxána szexuális vonzalmat ébresztett bennem. Kértem Jézust, hogy ezt vegye el tőlem. Nem a szexuális vonzalmat, hanem a bűntudatot! Sapristi!

Aztán csendben maradtam, és próbáltam az előttem álló új feladatra, a szibériai evangelizációra összpontosítani.

Ilyenkor nyitott szemeim előtt nem szoktam látni a tárgyi valóságot, és általában abból tudom meg, hogy kiléptem Isten szorosabb jelenlétéből, hogy az anyagi világ tárgyai újra megjelennek a látóteremben. Most is újra megláttam kicsi, de nagyon barátságos szobámat, az ódon bútorokat, az íróasztalt, és ami ismét némileg sokkolóan hatott, de kezdett kijózanítani, a rajta lévő szép sárga citromot. Ahogy gyönyörködtem kedvenc savanyú gyümölcsöm élénkítő színében, rajta valami vékony szerkezeti elemekből álló, alig feltűnő, világoszöld dolgot fedeztem fel, kissé vaksi szememmel.

Feltettem a szemüvegemet, és közelebb mentem, hogy megnézzem, mi az. Kiderült, hogy egy gyönyörű botsáska. Nagyon szeretem az állatokat. Terkát, az én drága mudi kutyámat, természetesen ide is magammal hoztam; és rendkívüli örömmel töltött el az újabb csinos, ámde hatlábú lakótárs megjelenése. Már egy pár perce figyeltük egymást a sáskával — gyönyörű, rubinpiros szemei voltak —, amikor rájöttem, hogy ez borzasztóan unalmas. A sáska ugyanis meg sem mozdult. De még csak meg sem rezdült. Pedig látszott, hogy él, hiszen ő is engem nézett, legalább akkora odaadással, mint én őt. Megfogtam a citromot, amelyen ült, felemeltem, megnézegettem egy kicsit közelebbről is. Mozgás semmi. Visszatettem az asztalra, abban a reményben, hogy legközelebb majd aktívabb állapotában látom viszont.

Merengésemből halk kopogtatás térített teljesen észhez.

— „Pázsálusztá!” Tessék! — válaszoltam, mert még mindig nem voltam eléggé képben az anyagi világgal ahhoz, hogy a nemrég megtapasztalt kisebb csodaféleség visszajusson az eszembe. Mármint hogy a kis szibériai falucska eme házában a magyar nyelv is otthon van.

Blanka, itthoni nevén Zsömi, a pöttöm és vékonyka, nagy kifejező kék szemű, hosszú, szőke hajú leányka lépett be, és megállt velem szemben, kissé tartózkodóan. Kedves mini Goldie Hawn arcocskája éppen egy vonalba esett az enyémmel, mivel még mindig a heverőmön üldögéltem. Tartózkodása lassan oldódott, pedig láttam, hogy valami nagyon kikívánkozik belőle. Végre megszólított:

— Dávid bácsi! Mutathatok valamit?

— Persze, Zsömikém! Mutasd! Csak kérlek, ne szólíts bácsinak. Annyira még nem vagyok öreg.

— Nem?

— Hát… Igazából nem tudom. De ha bácsinak szólítasz, akkor biztos, hogy öregnek fogom érezni magamat. Szóval mit akarsz mutatni?

— Nem itt van.

— Hanem?

— Gyere velem!

— Hova?

— Hát, csak ki a kertbe.

— Jó, induljunk!

Követtem Blankát a kertbe. Az alkonyi napfény lágyan tükröződött a leveleken. Zsömi kapája, amellyel érkezésemkor dolgozott, a kis ösvény szélén hevert. Jobbra, balra szép bokrok; maga az ösvény vagy egy méter széles lehetett, ketten alig fértünk el rajta egymás mellett. Kis szállásadónőm megállt, és rámutatott valami apró barna dologra, amely a giliszta perisztaltikus mozgásához hasonlóan, csak nagyon lassan, és nem hosszában, hanem oldalazva araszolgatott keresztül a cserjék közötti egyméteres földsávon. Egy darabig együtt szemléltük az élettani jelenséget, körülbelül egyformán nem tudva, hogy mi lehet az. Zsömec felnézett rám, és határozottan megállapította:

— Dávid bácsi, ez vagy valami, vagy megy valahová!

— Ööö… igen. Nekem is úgy tűnik.

— Szerinted meg szabad fogni?

— Nem tudom, de inkább kérdezzük meg édesanyádat!

— Anyuval meg Zsombival, mi gyakran szoktunk tejfelezni.

— Hogy mit csinálni?

— Hát, járkálni erre-arra, például az erdőben, vagy valamerre, és mindenfélét találunk, ami érdekes. Zsombi meg összegyűjt mindenféle limlomot, amit talál, és sok mindent készít belőle. Mogyorót is szoktunk találni, meg csigákat, meg egyszerűen mindenfélét.

— Értem.

A „tejfelezésről” kiderült, hogy a felfedezést jelenti házi szóhasználatban. (Micimackó, illetve Karinthy, illetve Milne után szabadon.)

Egyszer később, amikor elmentünk négyesben kirándulni egy közeli hegyre, a gyerekek szinte tízméterenként megálltak, és találtak valami érdekeset, mint az egészen aprók szoktak. Pedig már vastagon lepett mindent a hó. Oxána valami földöntúli türelemmel magyarázott nekik, ha a talált dolgok neve vagy egyéb jellemzői felől faggatták. Be kell vallanom, hogy nekem nem sok örömet szerzett ez az első közös kirándulásunk. Én inkább csak menni, menni és gyönyörködni szerettem volna a tájban. Azt meg így pont nem lehet.

Zsombi valóban minden általa használhatónak vélt kacatot hazahordott. A régi rossz walkman-eket például megpróbálta megjavítani, vagy ha nem sikerült, atomjaira bontotta és felhasználta valamire.

Egész ott tartózkodásom alatt lenyűgözött, ahogy Oxána nevelte a gyermekeit. De nemcsak ez, hanem minden emberközi megnyilvánulása a falubeliekkel — és nem mellesleg a velem — való kommunikációjában.

 

 

folyt. köv.

6 év Nincs Komment

 

 

Ha bús szíved, nevess talán

kit érdekelne zord magány

mitől gyötrődsz – kiálts nagyot

s ki társad rég, a puszta tér

megmutatja, hogy mennyit ér

a kétség-oldó kínszavad:

Segíts…!

 

6 év 1 Komment

 

 

Koravén gyermekem szelleméhez szólok:

Oh, hogyan boldogulsz, míg fejed zsong a gondtól?

Loholsz álmatlanul, olthatatlan szomjjal;

Mert magad vagy te a vágy és a forrás.

Finomult érzékid csodálhatnák grófok;

Elméd élén pendül egy üveg egri óbor…

Leánnyal játszanál, hófehér kacsókkal,

Mert mind nyájas hozzád, és te vagy a kondás.

Mesteri könyveket bújnak csuhás gótok –

Oh, szívük tótükör, míg leplük szennyes rongyból;

Lüktető sorokat rónak mély műgonddal,

Mert bölcsek és jók, párnájuk a tudás.

 

 

Bogár Gábor még nincsenek barátai.
Minden regisztrált olvasó csoportja, egy várószoba a szerzők közé, a naplóba írtak után szavazhatók be a szerzői státuszba és egyúttal ...