Gyermek voltam, anyámóvó-féltő karjáncsüngtem, nem engedettrossznak egy csepp helyetsem, és amíg ő élt,éreztem a bőrét,a szíve dobbanását,piros ruháján át.Láttam, s tudva tudtam,hogy amíg velem van…fenét, buta voltam,én semmit sem tudtam,evidensnek hittem,csak mióta itt lennkét lábamon járok,látom a világot,s nem kezébe [… Tovább]
Valamikor egy körül. Hamarabb nem. Csakis akkor lehetett. Kett?kor a sepr? már nem volt a helyén, de nem tették lapátra, csak vele együtt t?nt el. Csakis azért. Mi másért? Egykor történhetett. Délben még hatalmas kört írt le a [… Tovább]
…festhetne ennél bizarabbat. Az id?egy szívbeteg EKG-ja. Hol sebesen pattog,s az érzelmek skáláját rajzolja villámaival,máskor kisimul, mint homlokomon a ráncok,mikor fejedet a vállamra hajtod.
Beosont a reggel.Aprókat harapott az éj sötétjéb?l,hason csúszva bújt átaz ajtó alatt,szemhéjamon semkopogott,nem is tudott volna,mert ébren talált,rád gondoltam épp,ahogyan te is ilyészrevétlenülbesurrantál hozzám.
Óhajtanám, vágynám,két karomba zárván,dédelgetném egyre,múlna kínkeserve,ha lenne kit. Törölgetném szemmel,mit a bolond emberronggyal súrolgatna,s akasztana falra,ha lenne hol. Nem feledném többé,hogy az érzés köddénem válik azért, mertköszöntöm a reggelt,ha lenne még. Bújtatnám a napot,túl fényesen ragyog,lassan jön az este,szívem ?t [… Tovább]
Megöl a csend, lassan, mert kínoz,kikényszeríti féltett titkaim,vert helyzetb?l vágok visszaa páston,halk suttogásommalaprókat szúroka mélysötét csendbe.Ordítanék, de felesleges,mérföldes magánycsendje borult reám.Hangom elhalcentiméterekre t?led,s ha még egy decibel törne el?,az is csupán csiklandoznáfüleidre tapasztott kézfejedet.
Maradt még siralom földet seprő tarisznyám legalsó csücskében, el nem hangzott panaszok, melyek nem piszkították szótölcsérem. Elárvult gondolatok új családra leltek, jajszó és káromlás olcsó frigyre keltek. Dobálom elrozsdállt dics?ségem, sárdagasztotta érdemérem, s míg úgy gondolom, könnyedén elérem panaszolimpiám dobogós [… Tovább]
Óhajtanám, vágynám,két karomba zárván,dédelgetném egyre,múlna kínkeserve,ha lenne kit. Törölgetném szemmel,mit a bolond emberronggyal súrolgatna,s akasztana falra,ha lenne hol. Nem feledném többé,hogy az érzés köddénem válik azért, mertköszöntöm a reggelt,ha lenne még. Bújtatnám a napot,túl fényesen ragyog,lassan jön az este,szívem ?t [… Tovább]
— Carter doktor! Új páciens érkezett. — Akkor küldje be. — Nem tudom, még most szedik ki a koporsóból. — Koporsóból? Nem lehet túl jó b?rben. Mégis mit gondolnak ezek a temetkezési vállalkozók? Ha valaki nem fizeti a cechet, [… Tovább]
A sötétség útra kélt,pincébe nézett bede elzavarták.Hol az árván maradtgyertya már csak aprókatharapdál, s nyögve nyelia töménységet,ott már halálos gyomorrontásminden egyes falat,mert nemcsak az éhségvégezhet az emberrel. Ajtó csapódik,megremeg az eresz,a mesterséges összetételátengedi a fájdalmasköt?dés könnycseppjét. Szobába lép az este,olvasólámpa [… Tovább]
