B. Zolka Szerző
Vezetéknév
B.
Keresztnév
Zolka
12 év 1 Komment

Vágyaim… s én… egyedüli sötét alak,

utolsó csikkem s még pár korty borom mellett…-

lágy cseppekben j?nek néma égi szavak,

karoltva jár lomhán a füst és lehelet…

 

S álmodnék hajnalig e megmeredt éjben,

ám gondolataim mind' távolra futnak…-

amott az elvész? komor messzeségben

már pózol egy f?zfa az égi vakuknak….

12 év 3 komment

Hol fekete az égbolt s az utcákon

Haragos szél söpör keresztül,

Szorítalak e csöndes kis szobában,

Míg köröttünk semmi sem rezdül,

Csak a falióra suttog monoton,-

Utazik az id? tehervonaton…

 

Gyöngycseppek reszketnek éji arcodon,

Tudom, mindig félted a vihart.

Most ébren vigyázlak… álmodod jöv?nk…

Dúdolni kezdem a régi dalt.

Pihenj… reggelre fölszárad a könnyed…

Szikrázó ég lesz,- s a szell? is könnyed…

12 év Nincs Komment

Földúlá az ég a Földet

Visító szél-katonákkal,

Fákat kínzó halál-sípján

Riadót zeng zord dalával!

Semmi préda most az ember,

Szembenézni véle nem mer.

 

Hullámokat vet a folyó,

Olyat mi a felh?t éri,

S föl-föl t?n? Villámkirályt

Nyomban fényes táncra kéri!

Semmi préda most a szegény,

Imát mormol rejtekhelyén.

 

De égi parancsát a szél

Nem dobá el száz fohásznak,

S mint b?sz bika a vérködnek,

Rohan néki minden háznak!

Semmi préda most a gazdag,

Csókot ad a nagy falaknak.

12 év 3 komment

… újra kortyolok bel?led…

Éjjel a város peremén.

Ej, látod, itt vagyunk megint.

Itt vagyunk… te meg én.

 

Gyönyör? e csillagos éj…

Maradjunk még… nem sietek.

Szerelmes vagyok… szerelmes.

S beteg… beteg… beteg…

 

Mert… tudod ?… ? nem szeret.

Most is mással van valahol…

… újra kortyolok bel?led…

Ez biztos így van jól…

12 év 1 Komment

Nagyon fontosnak tartom a mosolyt. Szeretem a humort. A szójátékokat, szóvicceket. Boncz Géza írásai mindig is kedvenceim közé tartoztak. Picit, az ? vonalát követve ajánlom ‘rádiókabarémat’ minden kedves erre téved?nek, egy igen aktuális témában. Der?s olvasást kívánok!

 

 

Köszöntöm a kedves érdekl?d?ket innen Pekingb?l, azon belül is, az Olimpikonok Estjér?l.

It-alok a bejáratnál (le is húzok egyet gyorsan) és buzgón lesem az érkez?ket.

Az imént bent jártam az épületben, már minden készen áll a ceremóniához. Ahogy kicsit körbe tekintünk, egyb?l látjuk, hogy az asztal-tet? fokára emelkedett a b?ség. Magas sz?ke svédasztalokon terül el a rengeteg finomság – és a szakács. Az est igazi látványossága és páratlan ínyencsége a több ezer kilométer hosszú kínai nagy falat.

A szemfülesebb újságírók már tíz ujjukat és a csinos pincér lányokat megnyalva kóstolgatták az ittenieket. Az élelmesebbek pedig már haza is küldtek egy-két pekingi kacsát az olvasóiknak. Az Óperenciás szalagkorlátokon túl hosszasan kígyózik az érdekl?d? tömeg – kezükben Nokia 32 10-es készülékkel. Csupán egy kisfiú szorongat kezében újságot – ? éppen a sorok között olvas.

Most szóltak rá a fülemre – néha kitisztíthatnám.

Közben érkeznek a meghívottak. Nagyon elegánsak. Rajtuk frakk. A macskák réme. El?ször 3 kínai atléta jön meg. Leértékelve. Kissé viseltnek t?nnek. Elég hülyének látszanak. Ã??k a síkfutás legf?bb esélyesei. A kapuban fekete lakkcip?k. De a boxolók még sehol.

Közben az ?rök egy teniszez?t szednek ki a tömegb?l. Els? helyen emelik ki. Az igazság és az arca kiderül. Félreértés volt. Megijedt. Megállt benne az üt?. Id?ben érkeznek a kosárlabdázók. Éppen egy zsákolóversenyr?l. A közeli malomból. Lisztesen helytálltak. Az egyikük matematika dolgozatával dicsekszik. Hárompontos. Egy másik máris mohón enni kezdett. Megbüntették. Falt.

Arab birkózó érkezik. Repül? sz?nyegen. Letepert?vel kínálják. El?vesz egy lámpást. Meghúzza. Gin van benne. Nagyon szellemes.

Végre itt az ökölvívók. Arcukon sok-sok kiütéssel. Jelen van a boxvilág krémje. Semmit nem használ. Egyiknek csörög a telefonja. Ring-ring. Elvonul a piros sarokba. Nem fázik. Ott 90° van. Ring-ring. Felveszi. Esküv?re hívják. Elkésik. Elindult a menet.

Gong a hasa. Szép lassan megjön mindenki.

Elkezd?dik az est.

 

Egy zsoké a pultnál Navrati-lova mellé ül.

F?állásban körzeti orvos. Rendelni kezd. Két olim-piát. De most csak egy van. Megissza. Nyeregben érzi magát.

A röplabdázók egy közeli kocsma el?tt. A nyitást várják. Egyikükön pelenka. Liberó. Kártyázni kezdenek. Sehol egy ász. A kocsma zárva. Bedobnak egy labdát. Nem adják fel. Majd postára viszik. Mégis feladják. Vízilabdázók. Kedvesen nedvesek. Megrágalmazzák ?ket. Törölköz?jükkel takaróznak. Esznek. Dinnyét. Kicsit kásás. Esznek. Most húst. A maradékot a vízbe dobják. Medence-csont. Ránéznek a medencére. Nem aggódnak. Már sokszor megúszták. A vitorlázók is dicsérik a rántott húst. Jó szelet. Köszönöm – mondja a másik. Viszont kihányom. Kukorica-salátát dob a sarokba. Tengeri beteg. Egy asztalnál csörög a rendelés. Jön a pincér. Felveszi. Id?t kérnek a kézilabdások. A n?knek a mosdóban spirálokat osztanak. Belülvédekezés. A férfiak disznómód falnak. Törlés. Majd ollót, papírt, és ragasztót kérnek. Technikai szünet. Számozva érkeznek a focisták. El?l a hetes. Letörli a táblát és elszalad krétáért. Krétaporos lesz a padló. Egy véd? sepregetni kezd. Majd vetélked?be nevez. Nehéz kérdést kap. Passzol. A csapat mez-telen. Megruházzák ?ket. Az edz? levesre vágyik. Egyik játékosát küldi el melegíteni. A bíró sípját keresi. Valaki megfújta. Festményei igen durvák. Kiállítja ?ket. Fülhallgatóval és szövegkönyvvel kezükben állnak a szinkronúszók. Hirtelen csobbanás. Egyikük szerelembe esett. Ezt nem ússza meg szárazon.

Néhány úszót még mindig nem engednek be. Otthon hagyták úszókártyájukat. Az amerikaiak késnek. Meg kellett állniuk. Gond van a váltóval. Közben zajlik a vetélked?. Túl vannak az els? fordulón. Világcsúcson belül. Páran vízbe ugrálnak. Az edz?t becsapják. Elvesztik bizalmát. A triatlonosok biciklin. A medencébe esnek. A kerékben vizesnyolcas. Amott diszkoszvet?k. Szomorúak. Mindenki kéri ne-vessenek. Sietniük kell. Elkezd?dött a játék: Ki nem vet a végén? Mások gerellyel érkeztek. Mindenkinek fúrja az oldalát.

A magas ugrók beverik fejüket a félfába. Idén alacsonyra tették a lécet. Nem mindenki jött el. Valaki távol ugrik. A m?ugrók közben egy valódival próbálkoznak. Nem megy. A terem túlvégén a vívók egymással szurkálódnak. Leizzadnak. Elmennek tus-olni. Egyre többen. Csoport-tusolás. Egy baseball játékos neveletlen. Rászólnak. Még van egy utolsó dobása.

A kajak-kenusok is rendet bontanak. Lapátra teszik ?ket. Hajó, ha nem jó. Egyikük vízre száll. Tiszta az égbolt. Mindkett? beborul. Az íjászok hangosan olvasnak. Minden vessz?nél felemelik a karjukat. Céloznak. Pont. Újra. Kett?spont. Viszket a fejük. Sampont. Méheket hoznak a súlyemel?k. Azok beporozzák a kezüket. Eléggé csipkedik magukat. Férfiak és n?k egyaránt. Nekifeszülnek. Egymásnak. Lökés. Hátulról. Sikeres. 3 kiló 40 deka. Összevesznek. Szakítás. A bejáratnál szurkolótáborok. Síppal, dobbal. Nádi heged?vel. Eserny?t húznak. Maguk után. Majd kulcsot vesznek el?. Kinyitják. Esik. Egymást vigasztalják. Jól esik. A küls? színpadon sztárvendégek. Különböz? formációk és komplikációk lépnek fel. A tömeg gy?lik. Egymáshoz simulnak. Egyre jobban esik. A porondon énekesn?.

Elázik. Elá-elá-elá… Reggelig. Ketten sört kérnek a pultnál. Világos lesz. Meleg van. Mit csináljanak? Gombolkoznak. Már semmit. Eld?lt. Mind a kett?. Megüresedik a helyszín. Az ?rök az utolsókat rúgják. Kifelé. Mindenki hazament. Egy csak egy legény van még gáton. ?holnap indul 100 méteren. Én is felmegyek szállodai szobámba.

Emlékezetes versenyekre és napfényes tengerpartra van kilátás. Holnaptól a szervez?k mindenkit hellyel fogadnak: Hey!!!

 

 

 

 

12 év 4 komment

Rám mosolyogsz az utcán…

S én visszamosolygom rád,

Miként, ha én sem tudnám,-

Ezért te is titkolnád.

 

Megkérdezed, hogy vagyok,

S én azt válaszolom, jól.

Pedig sosem volt… semmi…

Soha nem is lesz… sehol.

 

Majd én teszem,- ismer?s:

Nálad, mondd, minden rendben?

Sietve felelsz: persze!

Hogy még szemed se rebben.

 

Így búcsúzol t?lem…- ott

A sötét utcasarkon,

Hol állok még egy percet…

Hazaballagok s alszom.

B. Zolka Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.