Vágyaim… s én… egyedüli sötét alak, utolsó csikkem s még pár korty borom mellett…- lágy cseppekben j?nek néma égi szavak, karoltva jár lomhán a füst és lehelet… S álmodnék hajnalig e megmeredt éjben, ám gondolataim mind' távolra futnak…- amott [… Tovább]
Hol fekete az égbolt s az utcákon Haragos szél söpör keresztül, Szorítalak e csöndes kis szobában, Míg köröttünk semmi sem rezdül, Csak a falióra suttog monoton,- Utazik az id? tehervonaton… Gyöngycseppek reszketnek éji arcodon, Tudom, mindig félted a vihart. [… Tovább]
Földúlá az ég a Földet Visító szél-katonákkal, Fákat kínzó halál-sípján Riadót zeng zord dalával! Semmi préda most az ember, Szembenézni véle nem mer. Hullámokat vet a folyó, Olyat mi a felh?t éri, S föl-föl t?n? Villámkirályt Nyomban fényes táncra [… Tovább]
… újra kortyolok bel?led… Éjjel a város peremén. Ej, látod, itt vagyunk megint. Itt vagyunk… te meg én. Gyönyör? e csillagos éj… Maradjunk még… nem sietek. Szerelmes vagyok… szerelmes. S beteg… beteg… beteg… Mert… tudod ?… ? nem [… Tovább]
Nagyon fontosnak tartom a mosolyt. Szeretem a humort. A szójátékokat, szóvicceket. Boncz Géza írásai mindig is kedvenceim közé tartoztak. Picit, az ? vonalát követve ajánlom ‘rádiókabarémat’ minden kedves erre téved?nek, egy igen aktuális témában. Der?s olvasást kívánok! Köszöntöm [… Tovább]
Rám mosolyogsz az utcán… S én visszamosolygom rád, Miként, ha én sem tudnám,- Ezért te is titkolnád. Megkérdezed, hogy vagyok, S én azt válaszolom, jól. Pedig sosem volt… semmi… Soha nem is lesz… sehol. Majd én teszem,- ismer?s: [… Tovább]
