(Ajánlom az évforduló tiszteletére! Az egerszalóki mésztufadombot tápláló gyógyvízkutat 1961-ben fúrták, így a település 2021-ben ünnepli a Sódomb 60. születésnapját.) Ez a nyár a Sódombé, a Mátra, a Bükk ölén szemlélős óráké, sötétzöld fenyőké, fecskecikázós égé, tóvá nőtt vadregényes kifolyásé, [… Tovább]
Termő láztól kiszikkadt rögkoponyákon torát üli a tél. A fagy mínusz-köszörűjén élezett kését előre tartva szökik a szél, s vijjogva öleli át a nyárfasort. Csönd-tiszta levegőben fekete lángok: varjúszárnyak lobognak. A horizont üveglován unalom-avas kalapjuk lengetve kocognak a napok.
Itt a keresztnél emlékre váltanak a zöldek. Az út időtlen, történik ami volt. Látom a templom tornyát. A test és füvek között átjár valami. Olyan csend van, hallom egy darázs szívverését. A szavakat néhány kukoricaszár jegyzi, magasságba mártott fényes [… Tovább]
Múltból jön jelen. Kételyek rád ülnek. Leszel új fáklyák fénye. Nélkülük képtelenség. Várad égből kapod, élj vele, élj. Győzelem érted. Az idő védtelen. Tarsolyában fényes képzelet. Hűs patak óvja álmod, célod. Csónakod kék dala száll, száll.
Felteszlek, maszkom, újfajta antennát füleimre, s hallani vélek olyanokat, amit életembe soha. Látom: akaratom, erőfeszítéseim romokban! Kiskortól hogy erősködtem a folyton tökéletesítendő szájrololvasásra: értsek, okosodjak, tudjam legalább nagyjából ki mit akar. Maszk mögötti artikulálást, mimikát nem értek, a szemvillanás [… Tovább]
Újszilvási vagy telki ég, napfényes Tisza-part: egyetlen éltetőnk ragyog minden felett, a Nap. Ősök, apák nyomában jársz, múltból jövő fakad, lásd, ők vigyázzák lépteid, becsüld, őrizd magad! Nagy néha, hogyha elmerengsz, költői képbe látsz, észrevétlen csöndben ének teríti asztalát. S [… Tovább]
A 70 éves Újszilvás köszöntése Tápió! Erdők szelleme… Homokot kötő gyökerek hoznak, mocsárhátra épült helységek, folyó: ősi pogány kor. Honfoglaló vezérek szelleme, szegénység lelkünk-moházó sziklái, betyárok szilaj vágtái, messzi városok hívása, rózsafaágon vergődő szél szárnya, búzatábla hullámzása hoz. És a [… Tovább]
Mostanában az órák pontosan járnak. Jelent mutatnak, nem múlik rajtuk az idő, nincs múlt, jövő, ismeretlen az örökkévalóság. Csak madarak vannak, csak szárnyalások és fák. Lombok közt alszik a csönd, velem ébred. Nézünk széjjel: hol találtuk e vidéket?
(Gyimesi László után.) Római csend: üzent kétezer év. Aquincumi versek és éjszakák összetorlódnak. Csillag merev ég. Távlatukon egy pillanat fut át.
Mindenség, semmiség. Hallanátok, amit fülembe súg az ég! * Kezdetben csend volt. Zajos mindenség, süvítés, bolygók robbanása, nem hallatszott semmi. A csendből fül képződött, megteremtődött a hallás.
