Gyenge Ildikó : Én

Mezítláb a porban járok,
a csillagokkal együtt hálok.
Minden virágot megcsodálok,
démonokkal táncot járok.

A fákkal titkotokról sugdolózom,
éjszaka álmokkal takaródzom.
Nyáron télről álmodozom,
Ha tél van, sírva fázom.

Szellőként cirógatlak,
esőként eláztatlak.
Sivatagként szomjaztatlak,
éhen, szomjan mégsem hagylak.

Tüske vagyok bőröd alatt,
addig szúrlak, míg könnyed fakad.
Lelkem húrját kezedbe adom,
Mielőtt megpengetnéd, visszavonom.

Üvegszilánkon táncot járok
ha megvágom magam, kiabálok.
Angyalokkal jövőt látok,
Az ördöggel cimborálok.

Gyere, táncolj velem!
Ha nem kedvelsz, elfordítom fejem.
Akkora a köd körülöttem,
hogy benne magamat sem lelem.

Az időnek is valamiből élni kell,
így hát felzabálja a szenvedélyt.
Minden mesének lassan lába kélt,
de én az illúzióra nem kérek engedélyt.

Ébreszd fel szunnyadó lelkem,
csinálj huzatot bennem.
Légy fonal, mely átszövi életem,
szálka, mely szúrja a szemem.

Hányszor esküdtünk, hogy szerettünk,
minden esküdt végül eltemettünk.
Az életbe vagyok szerelmes, kedves,
s ha elhagy az élet, a halába is szerelmes leszek.
——————–

 

Legutóbbi módosítás: 2020.04.28. @ 17:05 :: Bereczki Gizella - Libra
Szerző Gyenge Ildikó 1 Írás
Magamról Gyenge Ildikó néven láttam meg a napvilágot, 1971-ben, egy gyönyörű októberi napon a Bega folyó partján, Zrenjaninban, az egykori Nagybecskereken (Vajdaság). Gyermekkoromat és ifjúságom nagy részét ott is töltöttem, majd a balkáni háború ideje alatt Szegedre költöztem. Büszke vagyok eredetemre, és hálás, hogy megismerhettem és megtanulhattam igen magas szinten egy másik nyelvet és egy balkáni nép kultúráját, szellemiségét. Mély nyomot hagyott bennem a szerb irodalom, költészet.