B. Mester Éva : ahol élek

 

díszcserje bokrok összeborulva

vigyázzák minden léptemet

életre hívott  kerti virágok

felém fordítják kelyhüket

 

megzabolázott tavaszi zápor

szívritmusomhoz szelídül

őrbódéimban fenyőfák állnak

sohasem vagyok egyedül

 

nagy ívű dallam él a szívemben

felemel repít simogat

emlékek vággyal kergetőzve

fülembe súgják csókjukat

 

óvatos léptek végtelen csendben

buborékokból vízesés

fehéren zúdul földig a függöny

sustorgó kéjes lebegés

 

udvarom felett karnyújtásnyira

arannyal hímzett sátorom

éj sötétjében csillaggá válok

földi létemet álmodom

 

Legutóbb szerkesztette - B. Mester Éva
Szerző B. Mester Éva 0 Írás
Hetven éves lettem. Aktív éveimben a kenyérharc, a közgazdász-tanár szakma töltötte ki életemet. Két gyermekemet - a sors akaratából - nagyrészt egyedül neveltem. Nyugdíjasként rendszeresen írok. Olyan versekben szólalok meg, melyek mélyről törnek fel, keresik a szépet. Harmadik kötetem jelenleg szerkesztés alatt áll. Antológiában, online irodalmi oldalakon is szívesen fogadják verseimet.