Nehrer György : 2000 karakter

Bakonyi István barátom felhívott, hogy küldjek egy írást, ami nem több kétezer karakternél. Oké, küldök, mondtam magabiztosan, aztán elkezdtem kutatgatni a gépemen. Tudjátok, hogy mennyi a kétezer karakter? Sok mindentől függ. Mondjuk, Arial 12-ben, nincs egy egész A-4 -es oldal. Nagy kihívás egy oldalba tömöríteni egy történetet, aminek van füle és farka. Szerencsés esetben még az olvasónak szóló üzenete is. Sőt, ha nagyon maximalisták akarunk lenni, akkor talán még némi humor sem ártana. Nem egyszerű dolog ez a karakterek közé szorítottság.  Azt is értem, hogy nem lehetek annyira önző, hogy egy egész rovat az én írásommal legyen tele. Hiszen vannak kiváló költő és prózaíró barátok, kollégák, akik szintén ott szeretnének lenni az újság oldalain. De maradjunk a karaktereknél. Ez is egy többértelmű szó, amit szinte mindennap hallunk. Főként abban a megjelenési formában, hogy „karaktergyilkosság” Értem, de nem szeretem ezt a szót, és azokat sem, akik használják, mert ez, a politika által kreált szó, ami semmi másra nem jó, mint gyűlöletet kelteni a politikai ellenfél iránt. Akire a karaktergyilkos kifejezést illesztik, az már önmagában is hátrányos helyzetbe kerül, hiszen aki gyilkos, az jó ember nem lehet. Csak kérdem, hogy kell nekünk ez a szó? Nincs elég bajunk? Nádas Péter szerint: az emberi karakter, amit a születéssel magunkkal hozunk, soha nem változtatható. Igaza van! Szóval, ne gyilkolásszuk egymást, se szóban, se tettleg. A színészek élete is a karakterekről szól. Karakterek megformálásáról, amihez nem kell gyilkosnak lennie, csupán hitelesen előadni a szerepet. Amikor az öltözőben lemossa magáról a sminket, akkor azzal együtt a karakter is a lefolyóba kerül. Goethét idézve: Hiába fáradoznunk, hogy egy ember karakterét bemutassuk, szedjük össze azonban a tetteit, cselekedeteit, és előttünk áll a jellemképe. Aztán vannak a karakterhamisítók: őket többnyire a politikával foglalkozók között találjuk meg.  Közéleti emberek, sokszor teljesen mást mutatnak kifelé, mint amilyenek valójában. Visszafogottnak, szerénynek, sokszor puritánnak mutatják magukat. Mindig olyannak, amilyennek a politikai érdekeik kívánják. Aztán itt van egy karcolatíró, aki, mint egy matematikus, számolgatja a leütött karakterek számát, és azon gondolkodik, hogyan kellene befejezni ezt az írást? Nos, így 2000.

Legutóbb szerkesztette - Nehrer György
Szerző Nehrer György 2 Írás
1953 Írok! Néha magam alatt vagyok, néha a fellegekben járok. Néha azt hiszem, hogy megváltoztatható a világ. Aztán rájövök, hogy mégsem, mert egyre gonoszabb, és egyre körmönfontabb emberek jönnek messiásként. Rend, és értékrend? Olyan már régóta nincs. Amíg tudok, addig adok. A többit meg elveszik. Még szilárdan állok a lábamon, mint a házak, amiket építettem. A végén törmelék, rom és töltés lesz mindenből.