Novella

“Lélek lép a lajtorján”

– Honnan tudtad? – álmélkodó, piruló kérdés volt, benne a kitárulkozás lehetőségével. – Szamár – mondta gyengéden, kicsit fölényesen, nem számítva a felháborodott, elcsukló hangú „nem vagyok szamár” kitörésre, amelynek végére a becsattanó ajtó tett felkiáltójelet. A jelenet feldolgozása a [… Tovább]

Mese

A pillangón utazó lány

Volt egy kislány, Zsuzsinak hívták. Nagyon szeretett a nagymamája virágoskertjében játszani, mert itt annyi érdekes dologgal találkozott. Percekig nézegette a szebbnél szebb virágokat, és a kispadon ülve hallgatta a fákon csicsergő madarakat. Nyáron, amikor szülei dolgoztak, a nagymamája vigyázott rá. [… Tovább]

Vers

– legszebbség –

Szép vagy asszony! Dicsérhetném most fejtetődtől talpaid nyomát is, de a legszebb benned mégis az, ahogyan mellettem mindened nekem változik. Szép vagy Sorsom, szép vagy Istenadta nőm, s ahogyan ráncainkat egymás mellett szövi az idő, egyre inkább látom, jóságodat csodálom [… Tovább]

Vers

Ez normális?

Most őszintén, Mi a normális? Állok a szakadó Esőben s élvezem, Hogy bőrig ázok. Nyári zápor után Az eső lágy illatát, Beszívom, mélyen. Szeretem a felhős Eget. Ha kapok, Tűröm a pofont, S nem adom vissza, De a mosolyom nem [… Tovább]

Vers

Örökkévalóság

Jan Vermeer van Delft : Leány gyöngy fülbevalóval, 1665. körül, forrás:internet   még hajnalpír dereng homlokán fülében az ártatlanság gyöngye   sugárzó tiszta tekintetű lány a felnőtté érése küszöbén letagadhatja-e a sarjadó vágyat ami napról-napra lényéből árad elrejtheti-e rajongását A [… Tovább]

Vers

Vagyok

  Azért egyedül vagyok bizonyos értelemben, mert aki ért, valahogy nem, vagy alig szól, inkább csak figyel, de a tegnap rágta szavak között egyedül indulni el, ha azt vesszük, könnyű… cipelni nehezebb, úgyhogy én már bármit elengedek, kivéve a gondolat [… Tovább]

Vers

(K)érdem

„Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga?” Talán ha trillázva énekelne a mondatok néma zuhataga. Mit ér a térben élő ember, van-e súlya ékes szavának? Felsikít-e az értékrendszer a hibák lázas korszakának? Sír a kín, de szólni nem [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Csak állok itt a menny alatt

Ma hangtalan, s oly pillekönnyen peregnek énreám a csendnek szirmai. Mióta elmentél, halványabb lett a Holdnak fénye is, s a téli éjszakák sötét brokátja, most dörzspapírként sebzi arcomat. Sziklányi kín ül lelkemen, ki tudja, tán a bánat völgyéből görgette rám [… Tovább]

JAJ, ISTENEM

Micsoda mondat a „Jaj, Istenem”, nem tanultuk, és nem is fán terem, nem engedi, hogy nyomába eredj, és egyszerű, akár az egyszeregy, s úgy habzsolod, mint éh a reggelit, a sóhajlásod lélekkel telik, egy nektárokkal töltött üzenet, az italod lesz [… Tovább]

Novella

Nosztalgia

   A JÓREMÉNY patika szemben állt Gáll órás emeletes házával a Főutcán. Akkoriban az Echerolles kastélytól eltekintve ez volt az egyetlen többszintes lakóépület a faluban. Ide kívánkozik, hogy a Gáll órásék egy egész  famíliát képviseltek a környéken, és a közeli [… Tovább]

Vers

Már késő

Egyre jobban zavar a múlt. Ha emlékezel, én is kapcsolok. Mutatsz egy fotót, enyém is hasonló. Szeretnék kiszakadni az emlékvilágból, élni még a mában, pörögni tüllszoknyában, babazsúrba járni, főzni anyával, szörpöt inni mamánál, síelni kétélűn, zongorázni nagyívűn. Hisz újra a [… Tovább]

Vers

Ugye nem fázol?

  Egyszer azt mondtad, nem télre tervezed a halált, talán attól féltél, hogy fázni fogsz odaát. Ez mindig eszembe jut, mikor ennyi hópihe táncol, mert végül a tavasz vitt el… anyu, ugye most nem fázol? Legutóbb szerkesztette 2020.01.13. @ 20:18 [… Tovább]

Vers

Mozdulatlan

ez egy kihűlt fémes éj csak üres rácshelyek a csillagok fémgőzökben párolódnak az álmok mint a kövek – közéjük ékelődve hallgatok a hold most úgy tolat az égen mint a rák rettenetes szájszervükkel sziklák talpát rágják a bogárarcú éjszakák minden [… Tovább]

Vers

Békét ölelünk

Néha sikerül beleveszekedni az éjszakába, az meg fogja a mosolyunk és magával rántja. Így fekszünk egymás mellett egy darabig, a szavak mögött a néma fájdalom lakik. Te fehéren-feketén szereted… hiába igyekszem én árnyalni, szürkébe hajlítani az éleket. De tudom, békét [… Tovább]

Vers

Vallomás

Nem kell, hogy az ember bevallja. Belül mindenki egyedül van, akár az imából kiforduló arca, tétova – és olyannyira gyámoltalan. Elől a megváltás némasága, mögöttünk a fájdalom evez. Mosolyod kövekbe mártod – gyönge vagy. Ajkaidra kavicseső permetez. Én nem érzem [… Tovább]

Novella

A hó

Január 15. Reggel öt óta hullt a hó. Az északi szél úgy tolta a kövér, fekete felhőket, mint egy puli a csordát. A terasz ajtót kinyitva látta, hogy minden fehér volt. Tíz centis hó takarta a kertet. Annyira esett, hogy [… Tovább]

Vers

Szótlan

  Amikor megtudod, Hogy ő is elment, Zavartan állsz, S mintha moziban Újranézed együttléteitek Színesbe játszó Kaleidoszkópját. Legutóbb szerkesztette 2020.01.13. @ 15:52 – Szilágyi Erzsébet

Vers

Szakadék

Te láttad a félelmet az arcomon, De nem szóltál egy árva szót sem, Csak a ház sarkánál megbújva figyelted Némán, hogy mint kíváncsi Ikarosz Emelkedek lassan a sűrű felhők fölé. Most nem másért, csak magamért. Félve mondtam mindig azt, hogy [… Tovább]

Egyéb

Soha már

Anyám mindig a hajnal ébredte előtt gondolt a mosásra kiosont a fürdőbe ahol az este otthagyta a lányok levetett és összehajtogatott (nem is értem miért így hagyta) székre rendezett ruháit majd a hokedlire tette a teknőt (a mosógép nem úgy [… Tovább]

Vers

Sorsfonák

  Színváltó erdő. Bőrömmel beszél megmondó szél, magamból vetítős. Feltörve mindaz, ami voltam. Sorsfonák. Tükörképek egymásra vetülése. Félre nem érthető készülődés. Legutóbb szerkesztette 2020.01.11. @ 19:19 – Bereczki Gizella – Libra

Vers

Összhang

    Így működünk, egymást keresve, nem gombóccá gyűrjük – kimondjuk, ami fájt, aztán figyelünk a csendre, mely egymáshoz sodor, és kincsként őrizzük minden pillanatát. Önmagunk maradunk, mi így szeretünk, és ha én néha jobban, azt jámboran viseled, az egész [… Tovább]

Vers

Hangulat

Hangulat Koosán Ildikó   Hömpölygő köd az ablak előtt. Nyár volt amikor láttalak, habzó fehér nyár és fényözön. Ma ködtengerbe fúlt a nap. Beleolvadni volna kedvem, mennék, nyitnám az ablakot, ha tudnám itt lehetsz közelben. Nem volnék olyan elhagyott. Ábrándozásom [… Tovább]

Vers

– pitypangos –

A szerelem talán még mindig olyan izgalmas lehet, mint amikor tíz éves koromban azért izgultam, hogy ne kiabáljon ki este az ablakon anyám, hogy sötét van, menjek be, hiszen pont egyszerre fogta meg a kezemet Zoli és Balázs a ház [… Tovább]

Vers

– jégtakarta –

Amikor hajnalonként buszhoz indulok a „Jézus segíts” után -bevallom- arra gondolok; hiába ólálkodik körülöttem hideg, becsapnak csak az ócska ingerek, hiszen tudatomban a tavasz rügyekkel teli ágain dajkálja a kismadarakat, és virágok szirmait bibékre hajtva tavaszt akar a jégtakarta. Legutóbb [… Tovább]

Novella

Különös TSZCS

(avagy egy Pia Fraus története) (Képaláírás: az egykori FUTURA épülte ma)      Nagyüzemben zajlott a beszolgáltatás ezerkilencszáz ötvennégyben a Nagy-Sárréten megbúvó községek mindegyikében, ekként Földesen is, noha neki csak az északi részét kellett korábban a vadvizektől mentesíteni, azaz a [… Tovább]

Média

Egy pillanaton át

  A pillanat addig tiéd, míg élsz, s ha meghal, vele halsz, ne légy pillanat, hiszen így szelíd magaddal takarsz!   Míg a csöndet hallgattam, mellém énekeltek, azóta nem kellek, sem magamnak, sem néked.   Falj is, harapj is, üss, [… Tovább]

Vers

Breki Breki brekeke

Breki breki brekeke Koosán Ildikó   Világgá menne a béka, Elfogyott a tartaléka. Ugrik ide, ugrik oda, Ahol jobb lehet a sora. Ki a partra be a tóba, Át a kacsaúsztatóba Szúnyoglárvát vacsorázni, Nem topogni, ázni-fázni. Brekkent egyet, fordul aztán, [… Tovább]